Tizenegy évszázada, hogy először rögzítették a magyar nyelv egyik szavát, amely egy titokzatos földalatti felfedezés során került napvilágra. Jelentése máig is rejtély övezi, ami csak fokozza a nyelvünk iránti kíváncsiságot és a magyar kultúra mélységeit.

Nem a Halotti beszéd, és nem is a Tihanyi Alapítólevél – a legelső ismert magyar szó egy kicsiny, repedezett agyagdarabkába vésették bele, még körülbelül 1100 évvel ezelőtt. Azóta is élénk diskurzusok zajlanak arról, hogy vajon mit is rejthet valójában ez a régmúlt üzenet.

A történelem olykor meglepően közvetlen módon szólít meg minket. 1999. március 24-én, egy Somogy megyei ásatás során egy tűnőnek tűnő agyagtöredék bukkant fel a föld mélyéről. E darab nem csupán egy egyszerű fúvóka, hanem egy vaskohó értékes relikviája – és nem is akármilyen. A lelet felületén rovásírással vésett titkos jelek sorakoznak, amelyek a kutatók szerint egy magyar szót rejthetnek magukban.

Ez a szó - fúnák - a kutatások szerint azt jelentheti: "fújnék". Egy egyszerű, de súlyos szó, ami a kohószerszám működésére vonatkozhat. Egy kívánság. Egy utasítás. Egy gondolat, amit 1100 éve, a honfoglalás idején magyarul írt le valaki - valószínűleg egy mesterember, aki munkája sikerében bízott.

Évtizedek alatt a Halotti beszédet tartották a magyar nyelv legkorábbi írásos emlékének, datálva 1192-1195 körül. Azonban újabb felfedezések, mint a Tihanyi Alapítólevél, amely 1055-ből származik és tele van magyar helynevekkel, megkérdőjelezik ezt a nézetet. A bodrog-alsóbűi fúvóka viszont még ennél is régebbi, a 10. század első feléből származik, ami legalább 100 évvel megelőzi az Alapítólevelet. Ez a felfedezés rámutat arra, hogy őseink már jóval korábban, szóban és írásban is megörökítették nyelvüket, mint ahogyan azt eddig gondoltuk.