Isaszegi Róbert 60. születésnapját már dédunokáival együtt ünnepelte, így a családi kötelékek és az örömteli pillanatok különleges színfoltot adtak az eseményhez.
Ördög Nóra lánya, Nánási Mici, lenyűgöző bemutatkozását tartotta a közelmúltban A Nagy Duett színpadán. Tehetsége és színpadi jelenléte azonnal magával ragadta a közönséget. Az eseményről készült fotók és videók máris sokak figyelmét felkeltették!
A nemrégiben 60. születésnapját ünneplő Isaszegi Róbert Szöulban szerezte meg olimpiai bajnoki bronzérmét, emellett Európa-bajnokságokon is kiemelkedő teljesítménnyel büszkélkedhet, hiszen 2. és 3. helyezéseket is elért. Profi pályafutását is kipróbálta, de a mindennapjai mostanában sokkal hétköznapibbek: ha szükséges, krumplit árul a piacon, autókat takarít, és fáradhatatlan energiával veszi körül szeretteit. Különösen van is kinek, hiszen három gyermekével, 13 unokájával és négy dédunokájával igazi családi örömökben gazdag életet él.
Nincs nagyobb boldogság, mint a család
- mesélte a dédnagypapa, akinek minden vágya, hogy egyszer egy ükunokát is magához ölelhessen.
Nekem sosem volt testvérem, pedig vágytam rá, hogy megosszam valakivel a gyermekkorom örömeit és bánatait. A szüleim azonban nem vállaltak más gyermeket, és ennek sokféle oka volt. Szegény körülmények között nőttem fel, apám szabóként dolgozott, de sajnos az ital rabjává vált, ami sok nehézséget hozott az életünkbe. Így végül nem lett testvérem, és ez a hiány mindig is velem maradt.
Sajószentpéteren nőttem fel, és itt kezdődött el az életem legnagyobb szenvedélye, a boksz. Az ökölvívás nem csupán sport számomra, hanem az életem szerves része lett. A szegénységből való kitörés nem volt egyszerű feladat, de már az első edzésemen éreztem, hogy megtaláltam a helyem. Egy nálam idősebb fiúval kerültem össze, és úgy küzdöttem, mint egy megállíthatatlan erő. Edzőim, Virág Zoli és Simon Laci bácsi, mindig bíztattak: "Ügyes vagy te, kis cigány gyerek!" Akkor még nem tudtam, ki vagyok, és mit jelent az élet, de az ő támogatásukkal alig pár edzés után már versenyekre is elvittek, és az eredmények sem maradtak el.
Az emlékezetes megméretésekből nem volt hiány és a sikerekből sem, de az igazi áttörést mégis az 1988-as olimpia hozta meg számára.
Bár sokan úgy vélik, hogy a bronzérmem elnyerése valódi hőstett volt, számomra inkább egy fájó emlék maradt. Azóta is csalódott vagyok a harmadik hely miatt. Az elődöntőben az amerikai Michael Carbajal ellen úgy éreztem, hogy én voltam a domináló fél. Persze, voltak szép ütései, amit nem tagadhatok, de én többször is betaláltam. A bírák véleménye azonban más irányba terelte a dolgokat. Azóta többször visszanéztem a mérkőzést, és lehet, hogy elfogult vagyok a saját teljesítményemmel, de a mai napig így érzem. Annyira dühös voltam, hogy még az érem átvételét is hevesen megfontoltam.
- Papp Laci bácsi és Csötönyi Sándor nyugtatgatott, hogy "Robikám, ez nagyon szép eredmény, büszkék vagyunk rád és az ország is", de én döntőbe szerettem volna kerülni.
Isaszeg életének egyik legkiemelkedőbb pillanata akkor következett be, amikor meghívást kapott Casablancába, a Csillagok tornájára, ahol az összes súlycsoport legjobb két helyezettje vett részt. Ő is közöttük volt, ami hatalmas megtiszteltetésnek számított számára.
- Soha nem felejtem el ezt az élményt, és a mai napig is büszkeséggel tölti el a szívemet. Az, hogy a világ legjobbjai között tarthatom számon magam, igazán különleges érzés.
Ki gondolta volna, hogy a kis sajószentpéteri cigány gyerek egyszer csak ott lehet a világ közepén?
- egy széles mosollyal az arcán tündökölt.
Nem biztos, hogy tudja, mennyi lehetőség rejlett volna benne, ha korábban belefog a profi pályafutásába.
Már jócskán a korral járó tapasztalatok terhét hordozva vágtam bele az élet kihívásaiba, és sosem volt mögöttem olyan istálló, amely lehetőséget biztosított volna számomra világbajnoki címekért folytatott harcokra. Mégis, összességében boldog vagyok, hiszen van egy szeretetteljes feleségem, aki az iskolában tanít, míg én a fiam vállalkozásában segítek, ahol éppen teherautók platóit készítjük. Ha szükséges, autókat takarítok, fuvarozom az árut, vagy éppen szerelési feladatokat látok el. Olyan sokoldalú segítő vagyok, aki szívvel-lélekkel végzi a dolgát. De ha Kovács István, az új elnök, egyszer csak bekopogna hozzám, és azt mondaná: „Itt egy edzőterem, Robikám, csak annyit kérlek, hogy fedezd fel és edd meg az ifjú tehetségeket,” akkor nem biztos, hogy tudnék ellenállni a kísértésnek.
