Ez az új sci-fi sorozat a Kiúthoz hasonló rejtélyekkel bombáz minket, olyan titkokkal és fordulatokkal, amelyek garantáltan magukkal ragadják a nézők figyelmét.

Stephen King a Losthoz és a Kiúthoz hasonlította a SkyShowtime-on látható A csésze című szériát, és mint mindig, most is igaza volt.

Bár a Peacockon már októberben elkezdődött, hozzánk még csak most hozta el a SkyShowtime A csésze című sorozatot (alternatív címén: Teáscsésze - a streamfelületen mindkettőt megtalálható, de a kreatív A csészéhez készült, így én is ezt fogom használni). A késés mondjuk azzal is indokolható, hogy nemrég lett vége az Maxon a - kinti ütemhez képest szintén kicsit később debütált - Kiút harmadik évadjának, és a SkyShowtime ügyesen bevárta, hogy igény legyen egy újabb rejtélyközpontú szériára. A két sorozat elég sok mindenben hasonlít egymásra, nem véletlen, hogy a horror királya, Stephen King is úgy ajánlotta, hogy aki bírja a Kiutat és a Lostot, az élvezni fogja A csészét is.

A sorozat Robert R. McCammon Stinger című regényére épül, azonban az alkotók számos kreatív változtatást eszközöltek. A szerző műve sajnos nem elérhető magyar nyelven, de ha kíváncsi vagy McCammon írói világára, érdemes elolvasnod az 2019-ben megjelent Egy fiú élete című könyvét, amely a Fumax kiadónál jelent meg. Az eredeti, 1988-as regény egy bandaháborúktól sújtott, rasszista texasi városban, Infernóban játszódik, amely a gazdasági összeomlás szélén egyensúlyoz. A történet mindössze egy napot, pontosan 24 órát ölel fel, amikor a helyzet drámaian romlik egy rejtélyes idegen érkezésével.

A csésze azonnal magával ragad, nem pazarolja az időt, hanem egyenesen a történet sűrűjébe vág. A rejtélyre összpontosít, miközben a szereplők fokozatosan bontakoznak ki előttünk. A helyi állatorvos, Maggie (Yvonne Strahovski - A szolgálólány meséje, Dexter) kisfia, Arlo (Caleb Dolden - #Kövessbe) a közeli erdő mélyére téved, ahol egy zavarodott nő váratlanul rátámad.

De ez még csak a kezdet: hirtelen elsötétedik minden, az autók mozdulatlanná dermednek, a bluetooth hangszóróból árulkodó zene helyett néha zavaró, diszharmonikus zajok hallatszanak, míg az egyik szomszéd ló dühösen vakarja véresre a fejét a kerítés mentén. Nem meglepő, hogy az egyik szereplő felveti a közcímben szereplő kérdést, hiszen a legizgalmasabb események még csak ezután bontakoznak ki!

A zűrzavar és a kezdeti megdöbbenés után feltűnik egy gázmaszkot viselő alak, aki festékpisztollyal jelöli ki a farm határvonalát, és figyelmezteti a lakókat, hogy jobb, ha nem lépik át azt. Eleinte senki sem veszi komolyan, de amikor egy kutya átszalad a vonalon – na, arról inkább nem árulok el többet! Annyit elárulhatok, hogy ez az a pillanat, amikor a gyengébb idegzetűek inkább elfordulnak! Így hát a farm lakói és a szomszédok egy csapdába kerülnek, miközben a gázmaszkos figura és Arlo lehetnek a rejtély kulcsfigurái, akik talán a szabadulás titkát is birtokolják.

"Ha a Kiutat vagy a Lostot kedveled, biztosan tetszeni fog ez is! Különös, hátborzongató, klausztrofób és kifejezetten félelmetes élmény. Vigyázz a gázálarcos figura közelében! Az epizódok rövidek, és mindegyik tele van izgalommal – semmi fölösleges lődörgés."

- írta Stephen King az X-en (korábbi Twitter). Nem véletlen, hogy a horror királya odavan az olyan sorozatokért, amikben emberek egy kisebb csoportját zárják össze, és miközben valamilyen külső - általában természetfeletti - fenyegetés ellen kéne összefogniuk, inkább egymást marják. King számtalan ilyen sztorit írt: ott van mondjuk A köd vagy A búra alatt. A csésze központi eleme is az izoláció, és a rejtélyes események mellett egyre jobban megismerjük a farmon élő családot, a szomszédaikat, valamint a köztük lévő dinamikát.

Ahogy King is rámutat, a sorozat felépítése rövid epizódokból áll: mindegyik körülbelül félórás, és az első évad összesen nyolc részből áll. Azonban azzal nem teljesen értek egyet, hogy ne lenne benne üresjárat. A csésze motívuma jól működik: a gázálarcos figura kifejezetten baljós, a vonalon túli események kíméletlenek, és a címbeli teáscsésze is okosan van integrálva a történetbe. A rendezésről is csak jót lehet mondani: a gondosan megkomponált képek igazán élvezetesek, folyamatosan tudatosítják bennünk, hogy egy sorozatot nézünk. Ugyanakkor kérdéses, hogy ezek a precízen megtervezett felvételek, amelyek láthatóan az utolsó részletig kidolgozottak, valóban előnyére válnak-e a dramaturgiának. Az elidegenítést ugyanis a karakterek maguk is sikeresen végrehajtják.

Ez a csésze egyedülálló, ám sajnos rendkívül jelentős gyenge pontja, hogy a szereplők iránti érdeklődés szinte teljesen hiányzik. Két okból is problémás ez: egyrészt a nézőt cseppet sem foglalkoztatja, mi történik velük, hiszen sorsuk nem kelti fel az érdeklődést, másrészt pedig azok a jelenetek, amelyek a karakterek személyes életére fókuszálnak, kifejezetten unalmasak és klisészerűek.

Ez a sorozat a Lost, a Kiút vagy akár a Yellowjackets szintjén is megállja a helyét, de valahogy mégis különbözik tőlük. Az alkotók láthatóan minden figyelmüket a rejtély köré összpontosították, így a karakterek háttérbe szorultak. Minden figura csupán a misztikus szál részeként létezik, és ezáltal nem fejlődnek önálló, komplex egyéniségekké – egyedül a gázmaszkos figura tűnik ki, aki már a rejtély szövetéből szőtte meg magát. Az ő motívuma erőteljes, akárcsak a festékpisztolya, mellyel titokzatos világát teremtette meg. A csészében senki sem fog csalódni, hiszen a hangulatos miliő és a misztikum magával ragadó, de a karakterek mélyebb kibontakozására nem érdemes számítani.