A költségvetési hiány mértéke mellett talán csak a kormánypártok közötti feszültség mélysége az, ami még nagyobb aggodalomra adhat okot.

Bár az adósságfék kijátszása és a soha nem tapasztalt kormányzati hitelfelvétel sem bizonyult elegendőnek, a német szövetségi kormány költségvetéséből 172 milliárd euró hiányzik a következő négy évben – állítja Lars Klingbeil, az SPD pénzügyminisztere. Klingbeil az adóemeléseket javasolja a probléma orvoslására, ám Friedrich Merz kancellár és pártja határozottan elutasítja ezt az elképzelést, inkább az állami kiadások csökkentésével próbálnák orvosolni a helyzetet. Ezzel újabb feszültségek keletkeznek a jelenleg is instabil kormánykoalícióban, miközben az AfD kihasználja a helyzetet a konfliktus fokozására és saját támogatottságának növelésére.

Lassan véget ér a nyári szünet a német politikában, és visszatér a politika élet Berlinbe is. Friedrich Merz kancellár és az uniópártoknak is nevezett jobbközép-kereszténydemokrata CDU/CSU pártszövetségből, valamint a szociáldemokrata SPD-ből álló kormánya pedig nagy tervekkel készül - ígéretük szerint ugyanis a nyári pihenőt a reformok ősze fogja követni.

Ugyanakkor Merz és kormánya hiába ígér strukturális változásokat, ezt könnyebb kijelenteni, mint teljesíteni, ugyanis

Még júliusban kisebb konfliktust okozott a Bundestagban három új alkotmánybíró megszavazása, miután az uniópártok végül nem támogatták az SPD jelöltjét, Frauke Brosius-Gersdorf-ot.

Az uniópártok több képviselője hivatalosan a szavazás előtt egy nappal felmerült plágiumbotránya miatt nem szavazta meg a Potsdami Egyetem alkotmányjogi és szociális jogi professzorát, azonban sajtóhírek szerint a jelölt "ultrabaloldalisága" is közrejátszhatott, amivel leginkább a szélsőjobboldali Alternative für Deutschland (AfD) vádolta.

Brosius-Gersdorf a koronavírus-járvány idején kiállt a kötelező covid-oltás bevezetése mellett, emellett pedig a német abortusztörvényekkel kapcsolatosan is egy liberálisabb nézőpontot képvisel. Ő az abortuszt a 12. hét után is engedélyezné bizonyos körülmények között, ami sok kereszténydemokrata politikus számára elfogadhatatlan álláspontot jelentett.

Az alkotmánybíra-jelöltek megszavazása így kudarcba fulladt: az uniópártok és az SPD frakciók vezetői másfél órán keresztül tárgyaltak, majd pedig inkább szeptemberre halasztották a szavazást. Az ügy akár nagyobb konfliktust is hozhatott volna a koalíciós partnerek között, ugyanis sem az SPD, sem pedig az uniópártok nem voltak engedni álláspontjukból - a patthelyzetet végül maga a jelölt oldotta fel, amikor bejelentette, hogy visszalép a jelöltségtől.

A legfőbb feszültségforrást azonban nem az alkotmánybíró-jelölt jelenti, hanem a költségvetés rejtett problémái. A benne található jövőbeli hiányt a koalíciós partnerek eltérő módon közelítik meg, ami további nézeteltérésekhez vezethet. Ráadásul, még ha különböző megoldásokat is javasolnak, nem biztos, hogy ezek valódi megoldást nyújtanak a helyzetre.

Ugyan a történelmileg nagykoalíciónak nevezett CDU/CSU-SPD-koalíció azzal kezdte meg kormányzását, hogy a választás után még az új Bundestag megalakulása előtt úgy változtattak az Alaptörvényen, hogy a védelmi fejlesztésekre, valamint egy 500 milliárd eurós csomagra szánt hiteleket az alkotmányban rögzített adósságfék hatálya alól kivonták, hogy ezzel segítsék a leendő Merz-kormány koalíciós szerződésben rögzített programjának teljesítését.

Azonban hiába az adósságfék részleges felfüggesztése és az új, többek között infrastruktúrára szánt hitelfelvétel, az SPD-s pénzügyminiszter és alkancellár, Lars Klingbeil számításai szerint,

Klingbeil, aki a Szociáldemokrata Párt (SPD) társelnöki posztját is betölti, úgy véli, hogy a 2027-es költségvetésben 34 milliárd eurós hiány várható. Ezt követően, 2028-ra a deficit 64 milliárd euróra nő, míg 2029-re már 74 milliárd euróval kell szembenézni a központi költségvetésben.

Erre a problémára a koalíciós partnerek két teljesen eltérő megoldással álltak elő: míg az uniópártok a jelenlegi szociális hálón spórolva több támogatást csökkentenének, vagy egyenesen eltörölnének, addig az SPD mindezt a gazdagokra kivetett adók és járulékok emelésével érné el.

Az uniópártok az adóemeléseket nem csupán a koalíciós szerződésre hivatkozva utasítják el, hanem azért is, mert Merz egy fiskálisan konzervatív kormány ígéretével nyerte meg a választásokat. Kormányzati tevékenységét máris az államadósság növelésével indította, így politikailag kedvezőtlen lenne számára, ha a költségvetési terhek további emelését is bevezetné.

A kancellár a CDU pártkonferenciáján kijelentette, hogy amíg ő kancellár, addig nem fogják növelni a jövedelemadót, valamint a szociális rendszer megreformálásának szükségessége mellett érvelve hangsúlyozta,

A jóléti állam jelenlegi formájában már nem fenntartható pénzügyileg azzal, ahogy a gazdaságilag teljesítünk.

Konkrét tervet még az uniópártok nem prezentáltak, de a CSU elnöke, Markus Söder bajor miniszterelnök például felvetette az ukrán menekülteknek alanyi jogon járó támogatás eltörlését, míg Merz korábban arról beszélt, a jelenleg 5,6 millió német életét segítő juttatásokat kellene megreformálni. Jelenleg ugyanis nagyon sokan német szinten alacsony jövedelemért dolgoznak, amit az állam pótol ki. Merz e kapcsán úgy fogalmazott, meg kell kérdezni, akik havi 530 euróért dolgoznak, miért nem tudnak dolgozni havi 2000 euróért.

Ezzel ellentétben az SPD egészen eltérő megközelítést alkalmazna a helyzet kezelésében. Klingbeil már felszólította a minisztériumokat, hogy idén és a jövő évben is keressenek lehetőségeket a költségcsökkentésre, hogy mérsékeljék a 2027-es költségvetésben tapasztalható 34 milliárd eurós hiányt. Ezen túlmenően, a párt adóemelésekkel kívánná orvosolni a másfél év múlva esedékes költségvetésben fellelhető hiányosságokat.

Az SPD a legtehetősebbekre, akik évente 278 ezer eurót keresnek (jelenlegi árfolyamon ez több mint 110 millió forintot jelent), tervezett adóemelésekkel kívánja elérni céljait. Ezen kívül javasolják, hogy ismételten vezessék be a vagyonadót egy meghatározott küszöb felett, és emeljék az örökségi adó mértékét is.

Tavaly a pénzügyminisztérium előrejelzése alapján, ha a magasabb jövedelműek adóterheit három százalékponttal, 45%-ról 48%-ra növelnék, az évente körülbelül hárommilliárd eurós bevételt generálna a költségvetés számára.

Ezenkívül a vagyonadó ismételt bevezetése, valamint az örökségi adó megemelése sem oldaná meg hosszú távon a problémát: a vagyonadó első évben ugyan plusz bevételt jelentene az államháztartásnak, de ezután sokan inkább másik országba vinnék át a vagyonukat, hogy elkerüljék az azután fizetendő adó befizetését.

A Német Gazdaságkutató Intézet elemzése alapján a százmillió euró értékű vagyonnal bírók esetében bevezetett kétszázalékos adó az első évben 15 milliárd eurós bevételt generálna. Azonban a későbbi években, különböző tényezők miatt, ez a szám várhatóan 9 milliárd euróra csökkenne. Fontos megemlíteni, hogy a befolyt összeg nem csupán a szövetségi költségvetést gazdagítaná, hanem a tartományokkal is meg kellene osztani.

Az intézet által végzett elemzés alapján az örökségi adó várható bevétele körülbelül 3,5-4,5 milliárd euróra tehető évente. Ez azt jelenti, hogy csupán ezen adónemek bevezetése vagy emelése nem lenne elegendő a probléma átfogó megoldásához.

Ráadásul ahogy arra CDU-s Steffen Bilger rámutatott,

Emiatt szerinte nem további terhekre, hanem enyhítésekre lenne szükség - érvelése szerint a gazdaságot az segítené.

E két, teljesen eltérő nézőpont következtében várhatóan hosszú és heves viták bontakoznak ki a koalíciós partnerek között. Az SPD-nél is elismerik, hogy a jelenlegi jóléti állami modell és a szociális rendszer átalakításra szorul, így a párbeszéd elkerülhetetlen.

A koalíciós belső viták nem csupán a kormányzás kérdéseire korlátozódnak, hiszen jelentős mértékben befolyásolja őket az is, hogy...

Emiatt pedig a kormánypártok közötti konfliktust az ideológiai különbségek mellett pártjaik népszerűségcsökkenése is hajtja.

Az uniópártok a legutóbbi választások során elért 28,5%-os eredményükhöz képest a Forza legújabb felmérése alapján jelenleg 25%-on állnak. Ezzel szemben az SPD 16,4%-ról 13%-ra csökkent, míg az AfD jelentős növekedést mutatott, hiszen 20,8%-ról 26%-ra emelkedett.

Ennek következtében mindkét politikai tábor igyekszik saját választóik felé ígéretekkel közeledni, hiszen az uniópártok híveinek egy része mostanában az AfD-t választja, míg az SPD szimpatizánsai a szélsőbaloldali die Linke-t részesítik előnyben.

Ráadásul az AfD arra készül, hogy a következő szövetségi választás után már kormányoznának, ezzel kapcsolatosan pedig kiszivárgott egy terv, hogy mindezt hogyan érnék el: polarizációval gyengítenék a mainstream pártokat, valamint felelőtlen ellenzéki helyzetükből adódóan - a német politikában tűzfalnak nevezett politikai karantén miatt javaslataikat amúgy is lesöpri a többi párt - könnyen kommunikálható, populista ígéreteket fogalmazhatnak meg, miközben a kormánypártok közötti konfliktust élezik.

Nem véletlen, hogy Merz emiatt a már említett pártkongresszuson arra is felhívta a figyelmet, hogy nemcsak kormányzásban, hanem a kommunikációban is fejlődnie kell kormányának.