A napraforgó olajtartalmát befolyásoló poloskafajok szerepe A napraforgó termesztése során egyre nagyobb figyelmet kapnak azok a poloskafajok, amelyek jelentős hatással vannak a növény olajtartalmára. Ezek a kártevők nem csupán a növény egészségét veszél
A napraforgó hazánk mezőgazdaságának egyik alapköve, amely nemcsak szántóföldi növényként, hanem ipari szempontból is kiemelkedő szerepet játszik. Éves termésmennyisége és vetésterülete egyaránt bizonyítja jelentőségét a hazai agráriumban.
E kultúra növényegészségügyi állapotának megítélése az utóbbi évtizedek során jelentős átalakuláson ment keresztül. A napraforgóállományokban tapasztalható károsítások a 1960-70-es években még nem igényeltek különleges növényvédelmi intézkedéseket.
Nem túlzás azt állítani, hogy a napraforgó mára a legérzékenyebb és legproblémásabb szántóföldi növénnyé alakult.
A kórokozó mikrogombák szinte "küzdenek" a növényekért. Olyan évjárat, amely különböző klímai viszonyokkal rendelkezik, nem létezik, ahol ne kellene figyelembe venni e veszélyes kórokozók aktivitását. Legyen szó száraz, nedves, vagy éppen az átlagos csapadék eloszlású időszakokról, a fungicides állománykezelések elengedhetetlen és kötelező részei a termesztési technológiának. Ezek elhanyagolása súlyos termésveszteségekhez vezethet, amelyek azonnali következményekkel járnak.
Más károsító csoportok, mint például az ízeltlábú kártevők, általában sokkal kisebb hatással bírnak. Az ipari napraforgó termesztése során csupán kivételes esetekben, indokolt körülmények között szükséges inszekticid alkalmazása az egyes kártevők elszaporodása miatt. Ezzel szemben az állati kártevők ellen irányuló védekezési módszerek jellemzően gyakoribbak, különösen az étkezési és vetőmag napraforgó előállításának folyamatában, ahol ezek a technológiai megoldások elterjedtebbek.
Az ARNOLDES CL HO hibrid kiemelkedően alkalmazkodik mind az intenzív, mind a félintenzív évjáratokhoz, így hazánk napraforgótermelő régióiban megbízhatóan teljesít! A hibrid alacsonyabb kategóriába sorolható, amelynek eredményeként szárstabilitása is kiváló. Ez megkönnyíti a növényvédelmi munkák elvégzését az állományban. További információkért KATTINTSON A KÉPRE!
A jelenlegi mezőgazdasági gyakorlatok és növénynemesítési irányvonalak egyértelműen a változás felé tendálnak. Az új szaporítóanyagok bevezetése, különösen a magas olajsavas hibridek (HO) esetében, új kihívásokat hozhat magával. E növények sajátos szöveti felépítése miatt a kártevők és betegségek előfordulásának növekedésével kell számolnunk.
Emellett a változó klíma által generált növényegészségügyi helyzetkép is mindenképp új megvilágításba helyezheti a napraforgó-kártevők elleni technológiák jövőbeni alkalmazását. Ennek elsődleges kivetülése a napraforgó olajtartalmának kitelítődése, a betakarított termény bonifikáció után megállapított olajtartalmának előzetes elvárásoktól elütő alakulása.
A napraforgó termesztésének technológiai folyamataiban a poloskák elleni védekezés egyre inkább fontos szerepet kap. Ezek a kártevők, amelyek különböző fajtákban jelennek meg, végigkísérik a napraforgó fejlődését a szikleveles állapottól egészen a kaszatérésig. Jelenlétük komoly fenyegetést jelent a növény egészségére és az olajtartalmának optimalizálására, így a megfelelő védekezési módszerek alkalmazása elengedhetetlen a sikeres betakarításhoz.
E rovarok csoportja leginkább a mezeipoloska-félék (Miridae) családjába tartozik. Különösen kiemelkedik közöttük a molyhos mezeipoloska (Lygus rugulipennis), amelyet a legnagyobb fenyegetésként tartanak számon. Emellett ide sorolható a lucernapoloska (Adelphocoris lineolatus), a változó mezeipoloska (L. pratensis), a világoszöld mezeipoloska (L. gemellatus), a zöldeshátú mezeipoloska (Polymerus vulneratus) és a pirosfoltos mezeipoloska (Polymerus cognatus) is. Mindezek a fajok különböző növényekre gyakorolt hatásaik révén jelentős figyelmet érdemelnek.
Egy különleges csoportot alkotnak a bodobácsok (Lygaeidae), például a szemet gyönyörködtető vörösfoltos bodobács (Spilostethus equestris), valamint a címeres poloskák (Pentatomidae) is, mint a vándorpoloska (Nezara viridula) és az ázsiai márványospoloska (Halyomorpha halys). Ezek a rovarok jelentős szereplői a fitofágok világának.
A felsorolt poloskafajok kivétel nélkül polifág élőlények, így több kétszikű kertészeti és szántóföldi kultúrában ismert kártételük. Közös jellemzőjük, hogy tömeges felszaporodásukat a meleg, száraz klímasajátságok elősegítik.
Minden poloska nyálában található szénhidrátbontó enzimek, mint például poligalakturonáz és amiláz, valamint fehérjebontó enzimek, mint a proteázok, melyeket a rovarok a növénybe juttatnak. E folyamat során a növényben oldott tápanyagokat szívják fel. A napraforgó károsításának szempontjából különösen érzékeny időszakok a virágzás és a kaszatérés fázisai.
A poloskák, bár már a növények korai fejlődése során jelen vannak, a napraforgó táblákban különösen a növény érésének és aratásának időszakában szaporodnak el. Ekkor a rovarok tömegesen kezdenek szívogatni, ami súlyos következményekkel jár. A rovarok szúrásai nyomán a növényi szövetek elhalnak, és a szúrások helyén apró, barna pontok jelennek meg, amelyeket sárguló és barnuló foltok öveznek. Ez a foltosodás valójában a poloskák nyálának mérgező hatására vezethető vissza, amely súlyosan befolyásolja a növény egészségét.
Az átteleléshez szükséges tartalékok megteremtéséhez a későbbiekben érett kaszaton is táplálkoznak. Ezzel párhuzamosan a mennyiségi veszteségek mellett a betakarított termény olajtartalmának egységnyi felületről történő csökkenése is észlelhető.
