A turistautak és menedékházak folyamatos karbantartása kiemelten fontos feladat.

Nagy Árpáddal, a Zaránd Barangolói természetjáró egyesület elnökével idézzük fel munkájuk eddigi állomásait. Mint említette, jelenleg Önkéntes Hegyi Szolgálat néven futnak, és büszkén mondhatjuk, hogy ők az egyetlen olyan civilszervezet Arad megyében, amelynek tevékenysége az egész ország területére kiterjed.

Körülbelül 20 évvel ezelőtt a természetjárás és az egészséges életmód népszerűsítése volt a középpontban, mint a helyi közösségek elsődleges célja. Azonban a Facebook megjelenésével a helyzet drámaian megváltozott, és a természetjárók is elkezdtek posztolni a tevékenységeikről, ami jelentős népszerűséget hozott számukra. Mivel az önkéntességre épülő munkájuk teljesen díjmentes, a tagok saját költségükre utaznak a turistautak karbantartására, és ők maguk fedezik az építőanyagok költségeit is. A munkálatokban részt vevő önkéntesek szabadidejükből áldoznak időt a természet védelmére, és szívesen vállalják a feladatokat, ha meghívást kapnak. Az ország különböző részein számos hasonló civil szervezet működik, amelyek a turistautak festésével foglalkoznak, de az aradi csoport tevékenysége kiemelkedik a többiek közül. Ők ugyanis Erdélyre összpontosítanak, ahol a legnagyobb kihívásokat is vállalják, például menedékházak felújítását, ami sok logisztikai és anyagi nehézséggel jár. Az utolsó nagy projektjük a Viştea menedékház felújítása volt, amely Románia legmagasabb pontján, a Fogarasi-havasokban, 2300 méter magasságban található. Fontos megjegyezni, hogy a menedékházak különböznek a turistaházaktól: míg a turistaházak állandó jelleggel működnek és kényelmes szobákkal rendelkeznek, a menedékházak célja, hogy menedéket nyújtsanak a túrázóknak rossz időjárás vagy éjszakai pihenés esetén. A menedékházak egyszerű, matrac nélküli emeletes ágyakkal, asztallal és padokkal felszereltek, hogy a kirándulók csak szükség esetén használják őket, nem pedig szállodaként. Sajnos sok kiránduló visszaél a menedékházak ingyenességével, és nem tisztelik a helyet, így a berendezések gyakran megsérülnek. Emiatt a menedékházakat rendszeresen karbantartani és felújítani kell, hogy megőrizzék funkciójukat és állapotukat.

A Viştea menedékház története igazán figyelemre méltó. Az 1989-es építése óta a brassói hegyimentők által létrehozott létesítmény az évek során sajnos komoly hanyatlásnak indult, és a közelmúltban már olyan állapotba került, hogy az ottani tartózkodás embertelen körülmények között zajlott. Éppen ezért az idei őszi hónapokban a hegyimentők saját kezükbe vették a felújítás folyamatát. Az eredmény pedig lenyűgöző: az alpesi szintű menedékház most már egy európai színvonalat képvisel. A felújítás során teljes körű szigetelést kaptak, új bútorokkal rendezték be a belső tereket, így a menedékház külseje és belseje egyaránt modern és vonzó lett, mintha Nyugat-Európában járnánk. A felújítási munkálatok finanszírozásának nagy része a Rock'n Snow üzlet révén valósul meg, amely Aradon működik, de Kolozsváron is található egy kisebb boltjuk, ahol a kirándulók számára nélkülözhetetlen felszereléseket árusítanak. Aki betér ide, az minden szükséges ruházatot és eszközt megtalál, amire egy túra alkalmával szüksége lehet. Amikor arról kérdezték Nagy Árpádot, hogy mennyibe kerülne egy kirándulónak minden szükséges felszerelést beszerezni, elmondta, hogy ez nagymértékben függ a pénztárcától. Hiszen a kirándulóbakancsok ára széles skálán mozoghat, egyesek akár 300 lejt is kóstálnak, míg mások ára elérheti a 3000 lejt is. Az árakat befolyásolja az is, hogy az ember évente hányszor látogat el a hegyekbe, és milyen nehézségű túrákat tervez. A természetjárás nem csupán Árpád számára jelent örömöt, hanem családja számára is, hiszen a felesége és 18 éves fia rendszeresen elkísérik a kirándulásokra. Már házasságkötésük előtt megállapodtak abban, hogy közösen fedezik fel a természetet, és amikor lehetőség adódott, a fiukat is rendszeresen magukkal vitték. Azóta pedig egyre többen csatlakoznak hozzájuk a felfedezőutak során, ami még élvezetesebbé teszi a közös kalandokat.

Az elmondottak örvendetesek, csakhogy akkor kezdődnek a gondok, amikor valamit dolgozni is kell. Példának okáért, menedékházat kell felújítani, ami nem mindenkinek tetszik. Aradon mintegy kétezer olyan ember lakik, aki rendszeresen túrázik, közülük azonban 1% megy rendszeresen segíteni is. Sajnos, sokan azt hiszik: ha a kirándulásuk eseményeit lájkolják a Facebookon, azzal segítenek, a magaslati terepen végzendő munka viszont nagyon nehéz, ezért vannak olyanok, akik egyszer eljönnek, utána soha többé. Az lenne a jó, ha minden kirándulóban tudatosulna: a turistautak jelzései maguktól nem festődnek fel, a jelzőoszlopok nem kerülnek maguktól a hegycsúcsokra, a menedékházak sem újulnak meg, nem takarítódnak ki maguktól. Minden helyen kőkemény munkával lehet eredményt elérni. Nagyon örvend, hogy sokan mennek rendszeresen kirándulni, kiszakadva a nagyvárosok szennyezett környezetéből. Többségük azonban megelégszik a kirándulás élményével, a természet és a környezet megtisztítása vagy tisztán megőrzése viszont már túl nagy teher számukra. Arról nem is szólva, hogy a szabadidejét egyre kevesebb ember óhajtja közmunkára fordítani, az a legfontosabb számára, ami magának jó.

A részvételi létszám nem elhanyagolható tényező a tisztogatási munkálatok vagy egyéb feladatok során. Az utóbbi időszakban, különösen a koronavírus-járvány idején, érdekes jelenséget figyelhettünk meg: sokan vágytak a természetbe való elmenekülésre a bezártság miatt. Ekkor 120-150 fős csoportok indultak rendszeresen kirándulni, de a járvány végével ez a szám drámaian csökkent. Jelenleg már örülni lehet, ha 20-25 ember jelentkezik egy-egy programra. A kirándulások során 2024-ig szinte minden hétvégén kimentünk a szabadba, ahol menedékházakat újítottunk fel és útjelző táblákat állítottunk fel, emellett számos izgalmas programot szerveztünk. Ma már csak egy 10-15 fős „keménymag” jár rendszeresen, de nem lehet rájuk minden terhet rázúdítani, mert lassan ők is eltűnnek a színről. A Retyezát-hegység legmagasabb csúcsának, a 2509 méteres Feleaga-csúcsnak a meghódítása önmagában is figyelemre méltó teljesítmény, még ha nem is számít különösen veszélyesnek. Ha azonban hozzávesszük, hogy a csúcsra fel kell vinni 20 kilós betonoszlopokat, valamint 150 kilónyi betont és vizet, az már valódi kihívás. Ehhez nemcsak kitartásra, hanem komoly fizikai állóképességre is szükség van, ami nem mindenkinek adatik meg. Szerencsére van lehetőség kisebb feladatok ellátására is, például 2 liter víz feljuttatására a betonhoz, amire sokkal többen lennének képesek, csupán egy kis akarat szükséges hozzá.