A szekrény mélyéből előtűnő adós csontvázak titkos történeteket suttognak. Rejtett árnyak között megbúvó, elfeledett életutak, melyek a múlt terheivel küzdenek. Minden egyes csont, minden egyes régi ruhadarab egy-egy fájdalmas emlék, amely idők során csak
Felelősséget vállalt a kormány a megszorító intézkedésekért, és az ellenzék már készül is a bizalmatlansági indítványával. A politikai cirkusz mellett a társadalomban is áll a bál, teljesen érthető, hogy a munkavállalói képviseletek és az egyszerű emberek nem fogadták jól a kormány által deficitcsökkentőnek nevezett lépéseket. Pláne, hogy a megelőző választási másfél évben elsősorban a politika oldaláról minden arról szólt, hogy a dolgok rendben mennek.
Pedig a viharfelhők már régen gyülekeztek a hazai gazdaság ege fölött, csak a néhány komolyan vehető elemző hangját elnyomták a választási mázzal bekent politikusi nyilatkozatok. Mostanság egy hírportálon szenzációként tálalják, hogy az állam előző vezetőit, vagyis a tétlenségben világverő ex-államelnököt, a fedezet nélkül két kézzel osztogató volt kormányfőt és az akkoriban a szenátust irányító liberális főgenerálist már közel egy éve tájékoztatták arról, hogy össze fog kelleni húzni a nadrágszíjat, ha el akarják kerülni a költségvetési katasztrófát. Az egy jó kérdés, hogy az erről szóló, szigorúan titkos dokumentumok hogyan szivárognak ki a médiába. Hacsak nem arról van itt szó, hogy a kormánykoalíció az egy kiadással korábbi inkarnációján akarja elverni a balhét, mintegy úgy beállítva a dolgot, hogy az előző főnöki garnitúra a hibás a bajokért, amiket a mostani jófiúknak kell helyrehozni.
Ez a kommunikációs kísérlet nem éppen a legmegbízhatóbb, hiszen jóval távolabb áll a valóságtól, mint ahogy azt sokan szeretnék feltüntetni. Hiteles források alapján tudható, hogy már tavaly nyáron, még a most felfedezett dokumentumok létrejötte előtt, adóemelésekről tárgyaltak a brüsszeli döntéshozókkal az akkori kormány képviselői. A helyzet az, hogy már régóta tisztában voltak azzal, hogy a felelőtlen költekezésnek súlyos következményei lesznek. A brüsszeli illetékesek sem most kezdték el emlegetni az uniós források megvonásának lehetőségét, amennyiben a bukaresti kormány nem teszi rendbe az államháztartást, amiről az uniós intézmények már öt éve eljárást indítottak, csak a pandémia alatt felfüggesztették azt. A jelenlegi "leleplezések" kapcsán a tényleges helyzet az, hogy már jó ideje problémák vannak, de az előző másfél év politikai kampányai miatt senki sem merte ezt nyíltan vállalni. Valószínűleg azt gondolták, hogy a választási időszak alatt el lehet bagatellizálni a dolgot, majd a választások után úgyis lesz valami megoldás. Csakhogy a helyzet mára olyan méreteket öltött, hogy a problémák már nem rejtőzhetnek el a szőnyeg alatt. Ilyen körülmények között pedig az osztogatás után mindig jönnek a megszorítások, amelyeket a politikai elit "intézkedéseknek" nevez, holott a valóságban sokszor csak a következmények kezeléséről van szó.
Az ilyen helyzetekben mindig az adófizető viseli a terhet, hiszen végső soron neki kell fedeznie a költségeket. Csak reménykedhet abban, hogy a már bevezetett és a tervezett intézkedések mögött álló számítások helytállóak lesznek, és elkerülhetők a további, drasztikus megszorítások.
