Alig zárultak le a választások, Írország máris pániküzemmódra váltott Trump miatt.

Bár a Fianna Fáil jelentős győzelmet aratott, amely megerősíti pozícióját a Fine Gaellel folytatott koalíciós tárgyalásokon, a Micheál Martin által vezetett párt nem sokáig élvezheti a sikert. Január 20-án Donald Trumpot iktatják be az Egyesült Államok elnökévé, aki már korábban is bejelentette a vámtarifák drasztikus emelését, valamint azt a szándékát, hogy az amerikai tech- és gyógyszeripari vállalatokat hazahozza. Az ír kormány előtt azonban komoly kihívások állnak, hiszen ezek az iparágak képezik gazdaságuk alapját, miközben az Egyesült Államok a legfőbb importőrük.

December 2-án hivatalosan is lezárult az ír parlamenti választási folyamat, miután aznap kiosztották az utolsó 12 megmaradt mandátumot. Ezzel egyértelművé vált, hogy a választásokat a jobbközép Fianna Fáil párt nyerte, ráadásul meglehetősen magabiztos eredménnyel.

Az utolsó mandátumot megszámolása után így néz majd ki az ír parlament alsóháza:

Ez azt jelenti, hogy a közös kormányzást folytató Fianna Fáil és Fine Gael pártok összesen 86 mandátummal rendelkeznek, ami két szavazattal elmarad a parlamenti többséghez szükséges 88-tól.

A Zöld Párt, eddigi junior partnerük, jelentős csalódást okozott, hiszen Roderic O'Gorman vezetésével a párt négy évvel ezelőtti teljesítményéhez képest 11 mandátummal kevesebb helyet szerzett a Dáil Éireannban, csupán egyetlen képviselőjük maradt. Ez az eredmény tovább erősíti azt a tendenciát, amely szerint a közepes baloldali pártok a koalíciós kormányzás során fokozatosan elveszítik befolyásukat a nagyobb politikai erők árnyékában.

Mint a választást felvezető cikkünkben írtuk, az eddigi Taoiseach - ez az ír miniszterelnöki pozíció megnevezése - Simon Harris és pártja, a Fine Gael elszámolta magát: amikor bejelentette a parlamenti választás időpontját, akkor a választások egyértelmű esélyesének még centrista pártja számított, azonban a kampány során elkövetett hibái miatt ugyan az első preferenciás szavazatokban második lett, de mandátumszám szerint csak a harmadik.

Bár a mostani vezető is kiemelkedő teljesítményt nyújtott, felülmúlva Leo Varadkart, aki négy évvel ezelőtt állt a választások élén, a választók jelentős része mégis a 2020-as években évtizedes ellenlábasnak számító Fianna Fáil mellett tette le a voksát, amely így dominálta a választási eredményeket.

Az FF-elnök Micheál Martin, valamint Harris előtt pedig három lehetőség áll: vagy megpróbálják a Munkáspárt és a Szociáldemokraták közül az egyik pártot meggyőzni egy közös kormányzásról, vagy pedig a 16 független képviselő közül próbálhatnak párat rávenni a kormányzásra.

Bár a lehetőség nem példa nélküli, a jelenlegi helyzetben nem tűnik a legvalószínűbb választásnak. A két centrista párt inkább egy másik politikai erővel keresne szövetséget, mivel ez hosszabb távú és stabilabb koalíciót eredményezhet. Ugyanakkor a Munkáspárt már világossá tette, hogy önállóan nem kíván részt venni egy FF-FG-kormányban, ezért a szocialistákkal és a zöldekkel kezdenek először egyeztetni.

Szerdára a legtöbb párt összehívta megválasztott képviselőit, hogy megvitassák a jövőbeli terveiket. A koalíciós egyeztetésekre azonban csak ezt követően fognak rátérni.

A baloldali-nacionalista Sinn Féin - amely a ciklus közepén sokáig úgy tűnt, könnyedén megnyerné a választásokat - már előre bejelentette, hogy a baloldali pártokkal mindenképp leül tárgyalni egy esetleges kormányalakításról, azonban Mary Lou McDonald vezette pártnak matematikailag sincs esélye parlamenti többség felmutatására, a Sinn Féinen kívüli két másik nagy párt pedig mindennemű együttműködést élből elutasít a párttal annak terhelt, IRA-val kapcsolatos múltja miatt.

A legvalószínűbb forgatókönyv a már említett FF-FG kettős mellett a Munkáspárt vagy a Szociáldemokraták bevonása lenne. Azonban a két centrista és balközép párt között jelentős szakpolitikai ellentétek feszülnek. A Munkáspárt ráadásul azt is hangsúlyozta, hogy mint az egyetlen baloldali párt, nem kíván részt venni a kormányban, mivel attól tartanak, hogy négy év múlva hasonló sorsra jutnának, mint idén a Zöldek.

Négy évvel ezelőtt öt hónapra volt szükség, míg az akkori hárompárti koalíció végül meg tudott állapodni. Most, a karácsonyi szünet következtében, valószínűbb, hogy a komolyabb tárgyalások a részletes programok és portfóliók kapcsán csak januárban kezdődnek el.

Ezzel együtt a január 20-i kormányalakítás lehetősége egyre kérdésesebbnek tűnik. Ugyanis mind a jelenlegi külügyminiszter, Martin, mind Harris arra törekszik, hogy még Donald Trump megválasztott amerikai elnök beiktatása előtt megalakítsák az új kormányt.

Amennyiben az amerikai elnök tényleg már az elnökségének első napján minden termékre kiterjedő 20 százalékos vámtarifát vezet be, az az Egyesült Államokba irányuló ír exportot drasztikusan csökkentheti, ami az EU-tagállamok mellett egyébként az ország legnagyobb kereskedelmi partnere.

Továbbá, a leendő ír kormány számára elengedhetetlen, hogy felkészüljön arra a lehetőségre, hogy Trump teljesíti ígéretét, és hazahozza az amerikai technológiai és gyógyszeripari cégeket. Ezek az iparágak ugyanis kulcsszerepet játszanak az ír gazdaság stabilitásában és növekedésében.