A devizahitelezés a kölcsönfelvevők számára elkerülhetetlen kudarcot, míg a hitelezőknek kockázatmentes játékteret kínált, ám az igazságosság teljes hiánya szembetűnő.

Az Európai Unió Bíróságának (EUB) április végén közzétett döntése az AxFina-ügy kapcsán ismételten rávilágított a magyar joggyakorlat gyengeségeire. Sajnos, a devizahitelesek számára a parlament múlt keddi határozata után nem sok kedvező kilátás maradt. Ebben a heti írásomban az EUB legfrissebb és korábbi határozatai mellett a devizahitel-válság összességéből szeretném levonni a tanulságokat.

Az AxFina-ítélet nyomán számos ügyvéd próbálkozott annak értelmezésével, gyakran egymással szöges ellentétben álló következtetésekre jutva - nem ritkán attól függően, hogy az adósok vagy épp a pénzintézetek oldalán láttak el korábban peres képviseletet. Álláspontom szerint a legfontosabb, hogy az EUB döntése alapján bizonyos feltételek mellett

A fogyasztóval való elszámolás során olyan módon kell eljárni, mintha a devizaalapú szerződés sosem jött volna létre.

Ez az erőteljes következtetés nem csupán az AxFina-ügyből származik, hanem egy bonyolult jogértelmezési láncolat gyümölcse, amely több korábbi bírósági határozatra épül. Az e heti hírlevelem célja, hogy a devizahitelek jogi megítéléséről széleskörű áttekintést nyújtsak. Kérem, hogy olvasóim türelmét kérjem, hiszen a téma, különösen laikus szemszögből nézve, rendkívül nehezen emészthető.

Az eligazodáshoz tehát az AxFina-ügy értékelése előtt muszáj leporolni néhány korábbi ítéletet. Ez nem pusztán háttérinformáció: az EUB ítélkezési gyakorlata sok tekintetben hasonlít az angolszász precedensrendszerre, ahol az egyes ügyekben kimunkált, látszólag apró értelmezésmorzsák végül egységes jogértelmezéssé állnak össze. Az EUB ilyen iránymutatásai pedig kötelező érvényűek minden nemzeti bíróság számára, amikor uniós jogot kell alkalmaznia.

A magyar devizahiteles ügyek történetében kiemelkedő jelentőséggel bír a 2014-ben megszületett Kásler-ítélet, amely mérföldkőnek számít. E határozatot pontosan 11 évvel megelőzte az AxFina-döntés, és az Európai Unió Bírósága (EUB) hozta meg. Az ügy középpontjában a hitelszerződések árfolyamrésének kérdése, valamint annak tisztességtelensége állt, ami jelentős hatással volt a devizahitelesek helyzetére és jogait érintő joggyakorlatra.

Az árfolyamrés a kölcsön alapjául szolgáló deviza vételi és eladási árfolyama közötti különbséget jelenti (úgy ahogyan egy pénzváltónál is eltérő áron veszik át és adják el a különféle valutákat). Mivel a vételi árfolyam rendszerint alacsonyabb, ezért a bankok számára extra nyereséget jelentett, hogy a devizahitelek folyósítása az adósoknak jellemzően a számukra alacsonyabb és így kedvezőbb vételi, míg a törlesztés a drágább eladási árfolyamon történt.

A devizahiteles szerződések többsége valamilyen formában tartalmazta ezt a mechanizmust. A két ár közötti eltérés – amelyet a bankszakmában általában spreadnek neveznek – a pénzintézetek szabad döntésén alapult, így valójában önkényes pénzváltási díjat róttak a fogyasztó adósokra. Az Európai Unió Bírósága (EUB) mellett a nemzeti bíróságok is tisztességtelennek ítélték az ilyen kikötéseket, mivel azok aránytalanul hátrányos helyzetbe hozták a fogyasztókat.

A magyar állam reagálva a helyzetre, jogi lépések révén igyekezett orvosolni ezt a gyakorlatot. Új jogszabályt alkotott, amelyben egyértelműen rögzítette, hogy az önkényes árfolyamrés alkalmazása helyett a Magyar Nemzeti Bank hivatalos árfolyamát kell figyelembe venni. Ezzel megszüntette azt a lehetőséget, hogy a bankok a különbözetből további profitra tegyenek szert a fogyasztók rovására. Ezt a megoldást a továbbiakban behelyettesítésnek fogom nevezni.

A Kásler-ítélet megállapítása szerint a behelyettesítés lehetősége csupán kivételes helyzetekben élhet. Az Európai Unió Bírósága világosan kifejtette, hogy ha egy szerződésből eltávolítanak egy tisztességtelen klauzulát - például az árfolyamrésre vonatkozó rendelkezést, amely nélkül a szerződés nem valósítható meg -, akkor alapvetően az egész megállapodás érvénytelenné válik. Ez a megállapítás összhangban áll a régi Polgári Törvénykönyv rendelkezésével, amely kimondja, hogy egy fogyasztói szerződés csak akkor maradhat érvényben részleges érvénytelenítés esetén, ha az érvénytelenített klauzula nélkül is végrehajtható.

Az árfolyamrés szabályainak betartása elengedhetetlen a felek közötti pontos elszámolás szempontjából, hiszen ezek nélkül a szerződés teljesítése lehetetlenné válik. Fontos továbbá, hogy semmiféle tisztességtelen feltételt ne helyettesítsenek más elemekkel csupán a szerződés életben tartása érdekében, mivel ez gyengítené a szabályozás elrettentő hatását. Amennyiben a vállalkozások azt tapasztalják, hogy a bíróságok utólag "kijavítják" a tisztességtelen feltételeket, nem fognak visszariadni azok alkalmazásától.

Az EUB szerint egy kivétel létezhet, amikor a behelyettesítés jogszerű: ha a szerződés teljes érvénytelensége aránytalanul terhes lenne a fogyasztó számára (pl.: mert a teljes semmisséggel az egész tartozása rögtön esedékessé válik és azt képtelen lenne kifizetni), akkor a nemzeti bíróság kivételesen beilleszthet helyette egy belső jogszabályból vett rendelkezést - például az MNB hivatalos árfolyamának alkalmazását. Az előbbi viszont hangsúlyozottan kivétel, mert a cél nem a tisztességtelen szerződések megmentése, hanem a fogyasztók valódi védelme - még akkor is, ha ez csak a szerződés megsemmisítésével biztosítható.

A lényeg az, hogy az igazságszolgáltatás a behelyettesítést kizárólag a fogyasztó védelme érdekében alkalmazhatja, ha erre valóban szükség van.

A Kásler-ügy következtetéseit tovább árnyalta az EUB a Dunai-ítéletben: amennyiben a szerződés érvényessége a tisztességtelen feltétel eltűnésével ellentétes a fogyasztó érdekeivel - és ezt a bíróság megállapítja -, akkor a behelyettesítés lehetősége véglegesen megszűnik. Továbbá, a Dunai-ítéletben az EUB megerősítette a korábban említett elveket is: a behelyettesítés csak akkor érvényes, ha a teljes szerződés érvénytelenítése súlyos hátrányokat okozna a fogyasztónak.

Összegzésképpen, ha a nemzeti bíróság megállapítja, hogy a fogyasztói devizahitelszerződés érvénytelen a tisztességtelen kikötés – például az árfolyamrés – miatt, és nem lehetséges a helyettesítés, akkor az AxFina-ítélet alapján a bíróságnak el kell rendelje az eredeti jogi és ténybeli állapot visszaállítását. Ez azt jelenti, hogy a szerződést úgy kell felfogni, mintha soha nem jött volna létre, és a feleknek kölcsönösen elszámolniuk kell egymással.