Az idei karácsonyi ünnepem különleges színfoltot kapott a kisbabám érkezésével. A fenyőfa díszítése közben a pici kezek izgalma és csodálkozása minden egyes pillanatot varázslatossá tett. Az ünnepi fények ragyogása mellett a babám mosolya hozta meg a legn

December 24-én, hajnali háromkor a fiam úgy döntött, hogy eljött az idő a bulizásra, így másfél órán át képtelenek voltunk aludni. Ilyen egy kisgyerekes szülők első közös karácsonya: a nyugalom helyett a vidámság és a felfedezés öröme tölti be az éjszakát.

Egy öt és fél hónapos kisbaba számára a karácsony még csupán egy színes, csillogó látvány, a díszes fát bámulja, és a gyertyaláng táncát figyeli, de hamar unalmassá válik számára minden. Azt mondogatom magamnak, hogy jövőre már másképp alakulnak a dolgok, hiszen minden pillanat körülötte fog forogni, és végre valóban élvezni fogja az ünnepi varázst. A lakás alapos takarítása most elmarad, a férjem hetek óta tervez egy alapos ablakmosást, de a napok csak elszállnak, és az időnk végül nem engedi meg, hogy mindez megvalósuljon.

Reggel egy régi barátom érkezik hozzánk, hogy megnézze az új jövevényt, a babát, de gyanítom, hogy a macskánk fogja lekötni a figyelmét. Délután pedig anyukámmal ülünk le vacsorázni, ahol rácpontyot tálal majd tejföllel. Az étkezés mindig egy különleges időutazást indít el bennem; ilyenkor rendszerint eszembe jut a gyerekkori kedvenc Gálvölgyi-paródiám, amit még videóra is felvettem, hogy bármikor újra átélhessük a nevetést.