"Az ezer fős borsodi faluban, ahol a gyermeki ártatlanságot gyakran árnyékolják be a nehézségek, a helyi családok körében számos kihívás és bántalmazó kapcsolat húzódik meg. Ilyen környezetben felnőni nem könnyű feladat."

Kétszázharminc kilométer vár ránk az úton. Eleinte autópályán haladunk, majd Kassa irányába egyre inkább jó minőségű úton. Az utolsó harminc kilométer következik. Novajidránytól Vizsolyig már kettes sebességfokozatba kell kapcsolnunk, a tempónk lassul. Az úttest szélei repedezettek, szinte alig járhatóak. Hirtelen tehenek bukkannak fel, nyugodtan állnak az úton. Olyan érzésem van, mintha az időben és térben visszafelé haladnék. Szabó Bea riportja.

Vannak olyan távolságok, amelyeket könnyedén áthidalhatunk, és vannak mások, amelyek rendkívüli kihívást jelentenek, bárhonnan is közelítjük meg őket. Az ezek leküzdéséhez szükséges lelki erőforrások elengedhetetlenek. Vizsoly fő utcáján, a BAZ vármegyében, a rendezett porták és a zöldellő, büszkén ringatózó fák várják az érkezőket. A koranyári meleg meghitt hangulatot áraszt, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy hajnalban még csak négy fokot mutatott a hőmérő – ez biztató jel. Később, amikor a meszelt falú kis épület falának támaszkodva beszélgetünk az Ökumenikus Segélyszervezet Jelenlét Pontjának munkatársával, már a nyár forrósága köszönt ránk. Pedig a nyár még messze van... Jelenleg én is a majdnem ezer fős falucska fő utcáján sétálgatok, és ahogy elnézek egy házszám mellett, észre sem veszem, hogy túl messzire haladtam. Jobbra feltűnik a Biblia Múzeum, hiszen itt, Vizsolyban nyomtatták ki 1590-ben az első magyar Bibliát. A látogatóközpont közvetlenül a templom szomszédságában található.

A külső világ látszólag csendes és békés, csupán az abc előtt hallatszik némi nyüzsgés. Hamarosan bekanyarodhatok a Jelenlét Pont udvarára, ahol éppen (előrehozott) gyereknapot ünnepelnek. A térség más Jelenlét Pontjairól érkezett gyerekek vidám csapata - úgy harmincan lehetnek - színesítik a helyszínt.

Hány és hány gyermek számára természetes, hogy ezen a különleges napon, még ha nem is történnek varázslatos események, de ünnep van, játékok várnak, kalandok szövődnek, nevetések csendülnek, és ajándékok is érkeznek!

Az itteni gyerekek számára ez a nap igazán különleges, hiszen a Miskolci Spider Mentőcsoport kereső-kutató kutyái érkeztek, hogy lenyűgöző bemutatót tartsanak. Lázasan gyűlnek körbe az udvaron, szemeik csillognak az izgalomtól, és még az udvarra behajtó autóra sem figyelnek, annyira belemerültek a várakozásba. "Isten hozott!" - mondja Bódisné Bús Éva központvezető egy olyan melegséggel, hogy azonnal otthon érezhetjük magunkat.

Valahogy így vannak ezzel a gyerekek is, otthon érzik magukat, állapítom meg később, amikor kötetlenül, szabadon játszanak. És mesélik is, kevés az olyan nap, amikor suli után ne mennének el a Jelenlét Pontra. Szinte nincs is olyan nap. Mert ott mindig van mit csinálni, van, aki várja őket, van, aki foglalkozik velük, és bár tanulni is kell, amit a felnőttek fejlesztésnek hívnak, azért sok a játék, és ami legalább annyira fontos, sok a szeretet. Ami ezeknek a gyerekeknek talán fontosabb is, mint bármi más.

"Előfordul, hogy a hinta csilingelésére lépünk ki az irodából, vagy halljuk, ahogy a labda pattog a közelben, bár gyerekeket még nem látunk - meséli Éva, miközben a Segélyszervezet nemrég felújított közösségi terébe invitál. - A kapu nálunk mindig nyitva áll, a gyerekek iskola után gyakran ide tartanak, és már játszanának is, vagy éppen játszanak. Persze, nem mindig van így, hiszen néha ütemezett foglalkozások zajlanak, és ezt ők is pontosan tudják."

"Sokan járnak ide a faluból?" - kérdem Évát, miközben már az előre elkészített szendvics és kávé mellett ülünk az asztalnál. Otthonos a közeg, mellettünk kis asztalok, rajtuk számítógép, monitor, a jól felszerelt könyvespolcon foglalkoztató könyvek tucatjai, regények sorakoznak, a falon levő plakátokról az is kiderül, hogy kérdő mondatot hogyan is képezzük. És sok-sok színes gyerekrajz fonja körbe mindezt.

"Ha húsz-huszonöt gyerek, akik rendszeresen jönnek, soknak számít, akkor igen - mondja Éva. - De rendszeres látogatóink a felnőttek, akik baba-mama klubra, varró tanfolyamra, főző klubra járnak, vagy éppen pénzügyi tanácsadásra, és egyre többen keresik a pszichológust is. Nagy szükség van rá, az itteni családoknál sok a probléma, sok a bántalmazó kapcsolat. Akkor is jó valakivel megbeszélni a dolgaikat, ha csak a szokásos napi ügyek történnek."

"Milyen jelentőséggel bír ez itt?"

A legfőbb problémát az jelenti, hogy az asszonyok gyakran egyedül maradnak, sokszor négy-öt gyermekkel a hátuk mögött. A férfiak, amennyiben van munkájuk, az építőiparban dolgoznak, hétfőtől péntekig távol vannak otthonról, és csak a hétvégén térnek vissza. Ekkor a család teljesen magára marad. Nagyon nehéz mindennel megbirkózni, folyamatosan gondoskodni a gyerekekről. Mi pedig, amennyire csak tudunk, támogatjuk őket, és igyekszünk biztos támaszt nyújtani számukra.

"Elfogadta a falu a működéseteket? Befogadtak benneteket?"

Határozottan kijelenthetem, hogy a válaszom igen. Nincsenek ellenérzéseim, a gyerekek is jönnek, és tudják, hogy itt csupán pozitív élmények várnak rájuk. A felnőttek számára is világossá válik, hogy a foglalkozásokon való részvételnek valóban van értéke; nem csupán az idő múlik el, hanem értékes tapasztalatokat is szereznek. A Tallér program lényege abban rejlik, hogy a résztvevők valamit tanulnak, fejlesztik tudásukat, amit később a munka világában hasznosíthatnak. Cserébe pedig tallért kapnak, amelyet élelmiszerre, ruházatra vagy kozmetikumokra válthatnak be nálunk. A gyerekek esetében is hasonló folyamat zajlik, de náluk inkább a készségfejlesztés áll a középpontban. Amikor elérik a folyamat végső célját, ők is választhatnak maguknak játékot, édességet vagy bármi mást. Ezzel megtanulják, hogy a befektetett időnek és a tanulásnak valóban van értéke és célja.

Éva úgy véli, hogy a legjobb visszajelzés a tevékenységük hatékonyságáról talán az, hogy az itt élők már nem a hivatalos intézményekhez vagy a védőnőkhöz fordulnak ügyeikkel, hanem közvetlenül a Jelenlét Pontba érkeznek a kérdéseikkel. Ilyen bizalommal és figyelemmel a közösség részéről, mit is kívánhatnának többet? Az emberek bíznak bennük, és nyitott füllel hallgatják őket.

A közösségi térből áradó, amerikai ihletésű konyha illatai szinte varázslatosan terjengenek a levegőben. Négy különböző helyszínen, egymástól függetlenül, a nagy kedvenc, a palacsinta sül, és az elkészült finomságok már szépen sorakoznak a tányérokon. Az egyik odalátogató anyuka, valamint néhány fiatal nő szorgoskodik, az óta, hogy reggel elkezdték a sütést, megállás nélkül. Kint pedig egy hatalmas bográcsban készül a gulyásleves, mintegy hetven liter mennyiségben. Ez a hangulat nosztalgikus emlékeket idéz fel bennem, visszarepít a gyerekkori táborok közösségi élményeihez, amelyekre negyven év távlatából is szívesen gondolok. Miközben a modern, jól felszerelt foglalkoztató szobát nézzük meg, ahol heti rendszerességgel logopédus és mozgásfejlesztő szakember segíti a gyerekeket, elmerengek. Itt tartják a baba-mama foglalkozásokat is, és a legkisebbek néha az itteni kiságyban, a meleg és biztonságos légkörben álomba merülve pihennek.

A varroda egy igazi kincsesbánya! A tágas és világos térben professzionális ipari varrógépek sorakoznak, míg a közepén egy impozáns szabászasztal áll, alatta pedig a színes anyagok és szövetek sokasága várja, hogy életre keljen. Az asszonyok körében népszerű varrótanfolyamot Lengyel Zoltánné, Orsi vezet, aki elképesztő türelemmel és odaadással támogatja tanítványait a kreatív felfedezésben. A résztvevők kezei alatt apró, egyedi ajándéktárgyak születnek, miközben igyekeznek újrahasznosítani a megunt ruhákat. És hogy van-e sikerük? Természetesen! Két lelkes tanuló, akik itt sajátították el a varrás mesterségét, már el is helyezkedtek egy varrodában. Az a végső cél, hogy az itt megszerzett tudással felvértezve sikeresen integrálódjanak a munkaerőpiacra.

Lassan lépdelünk ki a varázslatos kertbe, ahol a telek hátsó része végtelennek tűnik. A gyümölcsfák büszkén sorakoznak, mintha csak a természet díszletei lennének. Előttük ott áll a teqball asztal, egy hinta hintázik az ágon, és nemsokára megérkezik a színes ugrálóvár is, ami igazi szórakozást ígér. De előbb izgalmas vetélkedők, ügyességi játékok várnak ránk: kötélhúzás, zsákban ugrálás, és kreatív kézműves foglalkozások zajlanak. Az asztalokon gondosan formálódnak a süthető gyurmából készült, nyakba akasztható szívecskék, melyekre csillámpor kerül, hogy még ragyogóbbá váljanak. Ahogy a szél váratlanul felkerekedik, a csillámok táncolni kezdenek, és az arcainkra is jut belőlük. A lányokkal együtt nevetve élvezzük ezt a varázslatos pillanatot.

„Ó, de gyönyörű lett a te arcod is!” - kiáltja izgatottan egy kisleány.

Editke, vagy ahogy sokan ismerik, Ortó Editke, haját egy gyönyörű fonatba varázsolta valaki, éjfekete szemei pedig szinte ragyognak a napfényben. Hallom, hogy énekesnői álmokat dédelget, és ha idén nyáron nem jut el táborba, otthon fogja szorgosan gyakorolni a dalait. Tavaly már részt vett egy táborban Kastélyosdombón, ahol egy egész hetet töltött el. Az odaút hosszú volt, közel egy napot utaztak, de megérte, hiszen rengeteg élménnyel gazdagodott. A legjobban a medencézés varázsa ragadta meg, és természetesen a tábori koszt is bőven hozzájárult a boldogságához! Barátnője, Búri Viki is megerősíti ezt, aki az emeletes ágy felső szintjén aludt, ahonnan olyan csodás panoráma tárult elé, amilyet eddig még sosem látott.

Készülődés zajlik a gyereknap főszereplői körül, ahogy az ebéd ideje közeledik. Csak néhány perc választ el minket a gulyás ízletes finomságától, ami már majdnem elkészült.

A varroda meszelt falának tövében ücsörgünk, hátunkat a kézműves foglalkozást irányító szőke, mosolygós Anasztáziának támasztva. Ő a Jelenlét Pont vezetője, Dr. Szegediné Firkó Anasztázia, akit a gyerekek csak szeretetteljesen Tázi néninek hívnak.

Minden egyes gyereket jól ismerek, és tényleg úgy érzem, mintha a saját gyerekeim lennének - meséli egy mosollyal az arcán. - A mi helyünk nem csupán gyermekeké; mondhatni, nullától 99 éves korig mindenki megtalálja itt a helyét. Miért nem jönnek többen? Mert itt az asszonyok és a gyerekek otthona van, így tartják. Többek között arról is beszélgetünk, hogy azok a gyerekek, akik rendszeresen idejárnak, számára ez a hely egy biztos pontot jelent. Olyan miliő, ahol mindig azt kapják, amire szükségük van: nyugalmat, jókedvet, játékot és feladatokat. A Jelenlét Pont szakmai csapata mindig tudja, miért érkezik egy-egy gyerek. Még ha nem is mondják, az arckifejezésük mindent elárul. Azt is, ami otthon történt velük. Idővel persze megnyílnak, és ha érzik a bizalmat, mesélnek. Gyakran olyan nehézségekről, amelyek egy átlagos gyerek számára is megterhelőek lehetnek. De ők valahogyan túl kell, hogy lépjenek ezeken a megpróbáltatásokon. A foglalkozások nem csupán új ismereteket nyújtanak, hanem el is terelik a figyelmüket a mindennapi gondokról. "Nem kell nagy dolgokra gondolni, a kamaszlányok körében például nagyon népszerű a szépségápolás, így krémezünk, hajat ápolunk, arcpakolást készítünk, és ezt imádják" - meséli elgondolkodva Tázi. Amikor pedig ő is hazaér a három saját gyereke közé egy hosszú nap után, csak annyit kér tőlük, hogy tíz percre hagyják magára. Ennyi időre van szüksége, hogy átálljon. De mi adja az erőt a következő naphoz? Például az a pillanat, amikor valamelyik kislány hozzábújva azt mondja: "Jaj, Tázi néni, maga olyan, mint a második anyukám!" Hát hogy is lehetne elhagyni azt a helyet, ahol így ragaszkodnak az emberhez!

Ahogy a beszélgetésünk előrehalad, észre sem vesszük, hogy a gyerekek már az asztalnál ülve élvezik a forró levest. Az ebéd utáni pihenés csak addig tart, amíg meg nem érkezik az ugrálóvár, amelynek hatalmas, színes szerkezete csak vár arra, hogy felfújják. A várakozás izgalma mindent betölt. Hamarosan apró és nagyobbacska gyereklábak pattognak a várban, ahol a repülés és a talajfogás biztonságos játék, a lent és a fent határai elmosódnak, mintha az élet minden pillanata ilyen tökéletesen kerek lenne. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet vizsolyi Jelenlét Pontjáról árad a boldog nevetés, és a falu végig hömpölyög ez az önfeledt öröm.

Ma van a gyereknap, amikor a kicsik mosolya és nevetése tölti meg a levegőt. Ezen a különleges napon ünnepeljük a gyermeki ártatlanságot és boldogságot, együtt játszva és szórakozva. Élvezzük a közös pillanatokat, meséljünk, táncoljunk és fedezzük fel a világ csodáit!