Befejezetlenül: a megálmodott templomtornyok, amelyek az ég felé nyújtózkodtak, de sosem teljesedtek be. Az idő vasfoga megállította őket, a fényes álmok csak félig valósultak meg, és a félkész falak között ott rejtőzik a múlt ígérete. Ezek a toronyformák

Hazánkban a két világháború között impozáns templomok sora épült, ötletesen és elegánsan vegyítve a hagyományos formákat a modernitással. Ez utóbbi főleg a szerkezetekben érhető tetten, aminek segítségével az építészek lenyűgöző méterű tereket alkothattak. Ez az időszak nem a gazdasági prosperitásról híres, így nem csoda, hogy a tornyok gyakran a "következő ütemre" maradtak. Ezek több esetben máig nem készültek el, vagy épp az elmúlt évtizedekben fejezték be az eredeti tervek emlékét őrző gyülekezetek, illetve egyházközségek. Pedig érdemes lenne a hiányzó tornyokat felépíteni, nem csak hitéleti, hanem építészeti-művészeti és városképi szempontok miatt is. De nézzük, honnan hiányoznak ezek a tornyok és hol épültek fel az elmúlt években, befejezve a már több mint hetven éves terveket! - írja Szende András az Architextúra blogon.

A koronázóváros impozáns sziluettjét a szocreál stílusú pályaudvar mellett emelkedő Prohászka-templom dominálja, amely Magyarország legnagyobb kupolájával büszkélkedhet. Érdekes, hogy a két épület stílusa között meglepő harmónia fedezhető fel. A római Pantheonra emlékeztető templom, még ebben a lenyűgöző állapotában is hiányos, hiszen a tervezett 65 méter magas, olasz ihletésű harangtorony sosem készült el.

Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök 1927-es elhunytát követően két évvel később hirdették meg a róla elnevezett emléktemplom tervpályázatát. Az első helyezett, Fábián Gáspár, talán nem annyira ismert a nagyközönség számára, ám számos, a hagyományokat modern elemekkel ötvöző lenyűgöző templom tervezője. Épületei országszerte, több városban (például Pécsen, Szentesen és Budapesten) megtalálhatóak, de különösen Székesfehérvár városképére gyakorolt jelentős hatást, ahol szülővárosa révén különösen fontos szerepet játszott. Az építkezést 1929-ben kezdték meg, és viszonylag rövid időn belül, 1933-ban fel is szentelték a templomot; a harangtorony azonban a második ütem megvalósítására maradt...

A templomot szimmetrikusan keretező oldalszárnyak különféle közösségi funkciókat szolgálnak. A háborús időszakban a bal szárny súlyos sérüléseket szenvedett, hiszen egy bombatámadás következtében az ott található előadóterem is megsemmisült, és azóta sem épült újjá. Noha a kupola kiégett, sikerült helyreállítani azt a lenyűgöző 30 méter átmérőjű szerkezetet, amely jelenleg hazánk legnagyobb kupolája. Érdekesség, hogy a Parlament kupolája "csupán" 27 méter átmérőjű, ugyanakkor magasabban emelkedik az ég felé.

A gyászos emlékű mohácsi csata négyszázadik évfordulója alkalmából a város új városközpontot álmodott meg, amely a történelem és a kultúra találkozásának színtere lett. E projekt keretében emelkedett ki a lenyűgöző art deco-stílusú városháza, valamint egyedülálló első világháborús emlékmű, amely méltó módon tiszteleg a hősök emlékének. Az új főteret a fogadalmi templom zárja le, amely a csata hőseinek állít emléket, gazdagítva ezzel a város történelmét. A városházát is megálmodó Árkay Aladár nyerte el a tervpályázatot, az olasz művészet hatását tükröző koncepciójával, amely a korszak politikai és kulturális környezetének is köszönhetően jelentős hatással bírt hazánkban. A templom építése az Árkay család több tagjának közreműködésével valósult meg: Aladár halála után fia, Árkay Bertalan vette át a stafétát, és fejezte be az építkezést, hasonlóan a budapesti Városmajori templomhoz. Érdekesség, hogy mindkét épület üvegablakait Bertalan felesége, Sztehlo Lili tervezte, ezzel is gazdagítva a művészeti örökséget.

A templom szerkezetileg rendkívüli, hiszen ez volt az ország első betonhéjas épülete, amely már építésekor szinte futurisztikus látványt nyújtott. A kupola szerkezete volt az első elem, amely megépült, és erre feszítették fel a héjat. Az egész épület sokáig egy hatalmas szoborra emlékeztetett. Az építkezési folyamat hosszú időt vett igénybe, és sajnos költségproblémák miatt a tervezett harangtorony végül nem valósult meg.

A torony már első pillantásra is erőteljes párhuzamot mutat Árkay másik alkotásával, a Városmajori templom impozáns tornyával. Amennyiben valaha valóban megvalósulna, minden kétséget kizáróan a környék egyik legfőbb látványosságává nőhetné ki magát, és méltó emléket állíthatna a mohácsi hősöknek, akik öt évszázada már, de soha el nem feledve adták életüket.

Szombathely városában, a két világháború között, jelentős városrendezési projektek indultak, amelyek alapjaiban formálták meg a település arculatát. Ekkoriban alakult ki a város két patakját, a Perint- és Gyöngyös-patakot övező parksávok vonala, melyek ma is a város zöld szívét jelentik. A Perint-partján épült fel a református templom, amelyet a helyi építész, Hochholzer Ernő tervezett. Az épület elegáns vöröstéglás homlokzata számos finom art deco elemet rejt, ugyanakkor az egész építmény inkább klasszikus stílusjegyeket hordoz magán. A templom tornyának megépítését eredetileg a második ütemre tervezték, azonban az első istentisztelet 1939. november 5-i lebonyolítása után a megvalósításra még hosszú 75 évet kellett várni, ami jól mutatja a város építkezéseinek gyakran hosszú idejű folyamatát.

A szocializmus időszakában a hiányzó templom felépítése szóba sem jöhetett, azonban a szombathelyi református közösség nem veszítette szem elől az eredeti elképzeléseket. 2005-ben megalapították az alapítványt, és a gyülekezet elindította a gyűjtési folyamatot. További tíz év várakozás után végül elkészült a torony, amely, néhány részlet eltérésével, az eredeti tervek alapján készült el.

A zuglói Bosnyák tér nem éppen a főváros legpompásabb helyszínei közé tartozik, ám a régóta hiányzó templomtorony befejezése révén a látványos fejlődés irányába tett fontos lépést. Zugló fejlődése a 20. század elején kezdődött, azonban a hirtelen népességnövekedés következtében az infrastruktúra nem tudott lépést tartani a változásokkal. A kerület központjában, a Bosnyák téren 1923-ban szenteltek fel egy ideiglenes templomot, amely sajnos hamarosan leégett, mivel a később problémásnak bizonyuló bauxitbetonból készült. Az új templom tervezésére Rimanóczi Gyula, a pasaréti ferences templom alkotója két pályaművet nyújtott be. Érdekes módon, egyfajta biztonsági játékot játszott: a merészebb, innovatív terve elismerésben részesült, míg a hagyományosabb, mondhatni, kissé unalmasabb megoldás elnyerte az első díjat. A merész tervváltozat fennmaradt, és ha valaha megvalósulna, Budapest egyik legkülönlegesebb építménye lehetne, amely új színt hozhatna a város arculatába.

A hagyományosabb tervet elfogadták, 1942-ben el is kezdődött a templom építése, amit a háború után sürgősen be kellett fejezni, mert félő volt, hogy a háromhajós bazilikában a szomszédos piac szűkössége miatt vásárcsarnokot létesítenek. Végül 1946-ban felszentelték Budapest második legnagyobb befogadóképességű templomát (3000 hívő foglalhat helyet), ami évtizedekig csonka toronnyal állt:

A torony végül 72 év várakozás után, 2014-ben valósult meg, Rimanóczi eredeti elképzelései alapján, ám néhány részletben eltérve azoktól. Például az óra számára külön nyílást alakítottak ki; eredetileg a számlap a kőburkolatra lett volna rögzítve, de ezen kívül is felfedezhetünk néhány kisebb eltérést, amelyek az építkezés során merültek fel.