Bodrogi Gyula szavaival élve: "Ha csak két lépést szeretnék tenni, már akkor is szükségem van arra, hogy értesítsem valakit."
"Mocorgó lényként" kétségkívül nehezen birkózik meg a mozgáskorlátozottság nehézségeivel a Nemzet Színésze, és a közönsége hiánya is rendkívül fájdalmas számára.
Mint ismeretes, Bodrogi Gyula még az ünnepek előtt szenvedett balesetet, mikor egy kivilágítatlan lépcsőn megszédült, elesett és a csontját törte, sérülése miatt műteni is kellett. A 90 éves színművész karácsony mindhárom napját kórházban töltötte, az újévet azonban már otthon, családi körben köszönthette. Arról, hogy érzi magát most, a Borsnak mesélt a 90 éves színművész - mint mondja, már három hét telt el a balesete óta, úgyhogy a következő három hétben jelentős javulásnak kell történnie.
Már tudok lépegetni, lábra állni, olvasni, írni, dühöngeni és idegeskedni. Csakhogy nem egyedül, hanem járókeret segítségével. Ha csak két métert szeretnék megtenni, akkor is szükségem van valakire, aki támogat. Nem gondoltam volna, hogy az életem ilyen kihívásokkal teli ítéletet hoz. Nagyon nehéz a mozgáskorlátozottság, főleg nekem, aki mindig is aktív, mozgékony természet voltam.
- fejtette ki a Nemzet Színésze, aki egyre inkább megküzd a rá nehezedő szabadidő terhével, ami az állapotából fakad.
A régi vadászattal kapcsolatos dolgaimat olvasom, nézegetem. Meg Mikszáthokat. Ez most ilyen újraolvasási idő, bár egyelőre még nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy leülök és olvasok. Régi emlékeket is nézegetek, tulajdonképpen jól múlik az idő, csak már nagyon mennék...
Bodrogi a beszélgetés alkalmával azt is elárulta, hogy mostanában rendszeresen felmondja azoknak a színházi szerepeknek a szövegeit, amelyeket játszani szokott, mert borzasztóan hiányzik neki a közönség.
