Bugár Béla: Jelenleg még azt sem tudom biztosan kijelenteni, hogy ez a koalíció képes lesz egy hónapon át fennmaradni.

A koalíciós pártok között egyre inkább feszültség tapasztalható, különösen Robert Fico, a Smer elnöke, és Andrej Danko, az SNS vezetője között, ahol a nézeteltérések egyre élesebbé válnak. A kormányfő határidőt szabott a hét végéig a koalíciós partnereinek, hogy biztosítsák a működéshez szükséges minimális 76 képviselőt. Amennyiben ez nem valósul meg, a kormány átalakítása várható. Ez valószínűleg azt jelentené, hogy az SNS és a Hlas egy-egy minisztériumot elveszíthet. A kialakult helyzetről Bugár Bélát, a Híd és az MKP korábbi elnökét kérdeztük, aki 2016 és 2020 között együtt dolgozott Robert Ficóval és Andrej Dankóval a kormányban.

A koalícióban folyik a nyilvános üzengetés, ultimátumot nyílt levél követ, kívülről az látszik, hogy egyre nagyobb a feszültség a pártelnökök között. Ön 2016 és 2020 között Robert Ficóval és Andrej Dankóval az akkori koalícióban több hasonló helyzetet is megélt. Mi történik most köztük?

2016 és 2020 között azért más volt a helyzet. Fico is másképp politizált, és Dankót is vissza lehetett fogni. Most nincs, aki vissza fogja őt, Danko nem szereti a Hlast. Ebből következik, hogy akibe bele tud rúgni, abba belerúg. Fico eddig azt állította, hogy ez a koalíciós helyzet nem "miniszterelnöki téma".

Ezt a helyzetet így nem lehet kezelni. Minden olyan dolog, ami veszélyezteti a kormánykoalíció zavartalan működését – ahogy az a múltban is történt – a kormányfő felelőssége alá tartozik.

A helyzet annyira elmérgesedett a koalíciós partnerek között, hogy Ficonak közvetlenül kellett közbelépnie a tárgyalások során. Danko éles kritikával illette Ficot, amiért olyan személyekkel egyezkedik, akik már kiléptek az SNS frakciójából. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ha Fico nem hajlandó kompromisszumot kötni, az kormánykoalíció összeomlásához vezethet. Danko ne higgye, hogy a 90 képviselő támogatása az előrehozott választásokhoz elérhetetlen álom. Amint a Smer benyújtja a javaslatot, az ellenzéknek nem marad más választása, mint támogatni az előrehozott választások kiírását. Ekkor pedig már biztosan meglesz a szükséges 90 képviselő.

Fico lépése, miszerint egy videóüzenetben jelezte, hogy ha hétfőig nem születik megállapodás, akkor leváltja a minisztereket, érdekes stratégiai húzás volt a részéről. Ez talán utolsó esélyt jelentett arra, hogy a felek megegyezésre bírja őket. Az üzenete mögött valószínűleg az állt, hogy sürgősséget sugalljon, és nyomás alá helyezze a tárgyalásokat, hogy a felek végre elérjék a kívánt konszenzust.

A kormánykoalícióban fontos lenne, hogy a működésünk alapelve az legyen, hogy csak a legszükségesebb információkat hozzuk nyilvánosságra. Ez lehet azért, mert tájékoztatni szeretnénk a választókat a médián keresztül, vagy mert nem tudtunk konszenzusra jutni egy adott kérdésben. Az utóbbi időszakban azonban azt tapasztalom, hogy a politika egyre inkább a közösségi média színpadán zajlik, ami nem kedvező. 2016 és 2020 között is voltak olyan feszültségek, amelyekkel foglalkoznunk kellett, de a problémák nem kerültek a médiába. Csak egyetlen eset jutott el a közönséghez, amikor Danko felmondta a koalíciós szerződést. A többi ügy zömmel a háttérben maradt, mert amint feszültség merült fel, azonnal intézkedtünk, és Fico ebben partner volt. Bár kisebb konfliktusok előfordultak, a komolyabbakat sikerült kezelni. Ilyen például a kisebbségi helységnévtáblák ügye, de nem ez volt az egyetlen eset.

Nemrégen Fico is utalt arra, hogy valójában Ön volt az, aki rábeszélte őt arra, hogy mondjon le a miniszterelnöki posztról.

Ő pontosan úgy fogalmazott: "Bugár Béla engedett az utcai nyomásnak, ami miatt le kellett mondanom."

Tudta, hogy a lemondásának elmaradása komoly következményekkel járhat a kormány számára. Fico valójában belátta, hogy Bugár nélkül őt nem támogatja senki, függetlenül attól, mennyire nyomják az "utca" követelései. A tüntetők órákon át álldogálhattak volna a tereken, de a helyzet nem változott volna a döntésén.

Ez egy megállapítás, és tisztában vagyok vele, hogy nem volt könnyű helyzet, és azt is érzékelem, hogy két év állt még rendelkezésre. Az azonban biztos, hogy nem a bosszú vezérelte.

Ön is utalt rá, hogy Fico jelenleg tárgyalásokat folytat azokkal a lázadókkal, akik távoztak az SNS-ből és a Hlasból. Milyen lépéseket tehet Danko ebben a helyzetben? Van egyáltalán lehetősége bármit is tenni ezzel kapcsolatban?

Csak egy lehetőség áll előttünk: felgyorsítani az előrehozott választások kiírását. Az érintettek azt mondhatják, hogy ezt nem fogadjuk el, és kilépünk a koalícióból. Amint ez megtörténik, Fico azonnal előterjeszti a javaslatot az előrehozott választásokra, és a parlament szavazásra bocsátja azt. Ennyi az egész. Legyen szó Danko nélkül vagy éppen vele. Úgy vélem, hogy Danko egy kulcsfontosságú dolgot nem hajlandó észrevenni: a kormányzás csak akkor lehetséges, ha a parlamentben legalább a leglényegesebb kormányzati javaslatokat sikerül elfogadtatni. Nem szükséges, hogy minden egyes indítvány átmenjen, de a fontosabbaknak mindenképpen. Ha viszont nem tudják garantálni a 76 támogató szavazatot, akkor az ellenzék mindig blokkolni fogja a folyamatokat, hiszen ez az egyik fő feladata.

Danko nem tűnik fel, hogy a koalíció pártjai között szinte állandó a konfliktus. Fico valószínűleg ezzel a lépéssel követte el az egyik legnagyobb tévedését: a választások előtt megfogalmazták, hogy elegük van a veszekedésekből. Az előző kormányok, legyen szó akár Igor Matovičról, akár Eduard Hegeről, folyamatosan csak vitatkoztak, és ez Szlovákia egészét feszültséggel töltötte meg. Ficóék azt hirdették, hogy ennek vége, azonban a valóságban ugyanazzal a hevességgel folytatódnak az ellentámadások.

Jelenleg Dankóék számára nem áll rendelkezésre más alternatíva: vagy elfogadják a tényt, hogy elveszítettek egy minisztériumot, vagy előrehozott választásokra kényszerülnek. Ficónak is csak egy útja maradt.

Nem fog úgy kormányozni, hogy folyamatosan azt hallja, hogy veszekedés van, és hogy minden egyes döntés komoly problémát jelent a parlamentben. Állandó tárgyalásokra van szükség. A média már egy héttel a szavazás előtt arról cikkezik, hogy melyik kormánypárti képviselő hogyan fog szavazni. Huliakék azt mondják: "majd meglátjuk", míg Migaľék kijelentik, hogy "velünk nem tárgyalnak". Így egy héten át arról zeng a média, hogy nem biztos, hogy bármilyen törvényt el tudnak fogadni. Az ellenzék viszont úgy tűnik, teljesen elvesztette a fonalat. Az egészségügyi törvények, amelyek valóban zsarolásnak is számíthatnak, de amiket az Orvosszakszervezet kért, nem kaptak zöld utat. Ha a parlament nem fogadja el ezeket a törvényeket, 3300 orvos hagyhatja el a kórházakat. De nekik mindez lényegtelen, csupán az a fontos, hogy megbuktassák a kormányt. Tényleg ennyire elmentek az eszükből?