**Csak komédia! - Jubileumi Kabaret** Üdvözöljük Önöket a legszórakoztatóbb estére, ahol a nevetés és a jókedv garantált! Ez a jubileumi kabaré egy különleges alkalom, ahol a humor világába kalauzoljuk Önöket, tele váratlan fordulatokkal és felejthetetl

A Hahota magánszíntársulat immár 40. évfordulóját ünnepli, ami nem csupán egy mérföldkő, hanem egy igazi kulturális esemény is. Ez a hosszú időszak nem csupán emlékek sorozatát hozta magával, hanem egyedülálló történelmet is írt a környezetünkben, hiszen Erdélyben alig találunk olyan társulatot, amely ilyen tartós múltat tudhat magáénak. Az idei szilveszteri kabaré különleges apropója éppen ez a jubileum, amely új színt visz a hagyományos ünneplésbe. Puskás Győző, a Hahota Színtársulat alapítója és vezető színésze, a Népújságnak nyilatkozva mesélt az idei kabaré-előadásról, amely a hűséges rajongók örömére készült, és amelyben a múlt és a jelen találkozik egy fergeteges show keretein belül.

- Az emlékek egyre élénkebbé váltak bennem, ahogy a szavakat mondtam. Azok a pillanatok, amikor a színpadon álltunk, sosem fognak eltűnni az emlékezetemből. A közönség reakciói, a nevetések és a tapsok mind-mind megerősítettek abban, hogy jó úton járunk. Nagy álmaink voltak, és bár kezdetben sok kihívással néztünk szembe, a szenvedélyünk és a csapat összetartása mindent legyőzött. Az előadások során nem csupán szórakoztattunk, hanem közösséget is építettünk. Az emberek összegyűltek, beszélgettek, barátkoztak, és úgy érezték, hogy egy részei valami különlegesnek. Az árvízvédelmi töltés, ami a színpadunk volt, valójában egy varázslatos helyszínné vált, ahol a művészet és az élet összefonódott. A fákra kifeszített damilokra akasztott függönyök között minden előadás egy újabb lehetőség volt arra, hogy együtt álmodjunk, nevessünk és megosszuk egymással a boldogságunkat. A nyári évad során a bemutatók száma egyre nőtt, és a közönség is egyre bővült. Szinte már hagyományos nyári program lett, hogy a szomszédos falvakból is eljöttek hozzánk az emberek, hogy lássák, mit alkottunk. Az újságírók érdeklődése is fokozódott, és Oltyán László interjúja óriási lökést adott nekünk. A helyi lapokban megjelent cikkek révén a hírünk messzire eljutott, és a nézőszámunkban is drámai növekedést tapasztaltunk. Puskás Győző elmosolyodott, ahogy a szavakat mondta, és a szemeiben a tűz újra fellobbant. - A színjátszás nem csupán egy hobbi volt számunkra; ez volt a közös nyelvünk, a kifejezés módunk, a szenvedélyünk. Az évek során sok barátságot kötöttünk, és a Hahota Színtársulat nem csupán egy színház maradt, hanem egy igazi család lett, amelyben mindannyian támogattuk egymást. Azóta is büszkén tekintek vissza arra az időszakra, amikor minden egyes előadásunk újabb lépést jelentett a közös álmunk felé.

1988. május 9-én rendeztük meg az évadnyitó előadást, de sajnos a Szekuritáté emberei megjelentek, és leállították a produkciót. Szerencsére nem kértünk belépődíjat, és politikai tartalmú jelenetek sem voltak a műsorban. Azonban a hatóságoknak feltűnt, hogy 600 magyar ember gyűlt össze egy helyen. Azok is csatlakoztak a nézőkhöz, akik a Víkendről tértek haza, és bár nem tudtak az előadásról, a jókedvű tömeg vonzotta őket. A szekusok gyorsan körbeállták a nézőteret, és arra kényszerítettek, hogy jelentsem be az előadás lemondását. A közönség felháborodott, míg a Szekuritáté emberei tanácstalanul álltak. Végül telefonon konzultáltak az irodával, és Grama alezredes jóváhagyta, hogy mégis végig tudjuk játszani az előadást, mert nem akarták, hogy valamilyen elégedetlenség törjön ki. Az előadás során a nézők hosszú perceken át tapsoltak, virágokat hoztak, ami láthatóan meglepte a hatóságokat. A produkciót követően azonban elkobozták a személyigazolványomat, és másnap behívtak a Szekuritátéra. Írásban kellett nyilatkoznom, és minden anyagot be kellett szolgáltatnom. Bár nem találtak semmiféle jogsértést, figyelmeztettek, hogy nem tarthatunk ilyen előadásokat, mivel minden színdarabot a "vizionáló bizottság" elé kell terjeszteni, és kizárólag román szerzők műveit játszhatjuk el, román és magyar nyelven. Ezt nem tudtuk elfogadni, így a folytatás lehetősége megszűnt. Az a főnök, aki a helyszínen megjelent, négyszemközt figyelmeztetett: „Semmilyen formában ne folytassátok, mert el foglak tüntetni!” Évek múltán is, amikor véletlenül összefutottam vele az utcán, egyfajta nyomasztó érzés kerített hatalmába. Soha életemben nem kaptam még fenyegetést, és ez a tapasztalat igazán ijesztő volt.

Aztán elérkezett a "forradalom" utáni korszak, amikor minden megváltozott körülöttünk. Hogyan alakult a továbbiakban az életünk?

- Az 1990. márciusi események után lett volna a bemutatónk, de nem tudtuk megtartani, mert többen Magyarországra távoztak. 1991-ben a Madisz égisze alatt "futottunk" tovább, a székházában próbáltunk, s a Szakszervezetek Házában léptünk fel Csak az jöjjön, aki bírja! címmel. Ez volt az első fedél alatti előadásunk. Amikor szabad ég alatt játszottunk, s néha elvert az eső, azért imádkoztam a Jóistenhez, hogy egyszer adja meg nekünk azt a lehetőséget, hogy egy fedett terem színpadán játszhassunk. Azóta közel 3000 előadást játszottunk fedél alatt! A Szakszervezetek Házában 1991-től 1995-ig voltunk. Közben 1992-ből Jakab Zsombor vette át a Hahota-előadások szervezését, őt kérte fel Fúró Attila magánvállalkozó. 1996-tól a Hahota magántársulattá avanzsált. Akkor már hol a Kultúrpalota, hol a Nemzeti Színház nagytermét béreltük. Minden második hétfőn mi játsztunk a Nemzeti Színházban nagy közönség előtt.

A '90-es évek végeztével egy új évtized küszöbén álltunk, mely radikális változásokat hozott magával. Az új évezred beköszöntével a technológia robbanásszerű fejlődése, a digitális világ térnyerése és a globalizáció új dimenziókat nyitott meg a társadalmi és gazdasági életben. Az internet elterjedése forradalmasította a kommunikációt, a média világát és a mindennapi életünket. Ezen kívül a politikai táj is átalakult: a világ számos országában demokratikus mozgalmak indultak, míg más helyeken feszültségek és konfliktusok bontakoztak ki. Az új évezred tehát nem csupán egy új időszak kezdetét jelentette, hanem egy sor izgalmas és kihívásokkal teli eseményt is, amelyek formálták a kort, amiben élünk.

1999 végén sokan elhagyták az országot, hogy jobb lehetőségeket keressenek, ami a társulat életében is jelentős változásokat hozott. Ekkor Jakab Zsombor vette át a vezetést, és megalapította saját kft.-jét, azóta ő a menedzserünk, aki kiváló szervezőként irányítja a munkánkat. Felkértem a Nemzeti Színházból nyugdíjba kényszerült Szabó Marit, Székely Évát és Csergőffy Lászlót, hogy csatlakozzanak hozzánk a színházi feladatokhoz, és örömmel vállalták el a kihívást. Ezzel kezdetét vette a társulat mai formájának kialakulása. 1995 óta az Ariel színházhoz szerződtem, és innen is csatlakoztak hozzánk a kollégák, így sikerült körém egy stabil és elkötelezett csapatot formálni.

- Kik voltak a rendezők?

Sokan hozzájárulnak a művészet világához: Nagy József és Nagy István színművészek, valamint Nagy Ágota és Barabás Olga is rendeztek már figyelemre méltó előadásokat. Fülöp Erzsébet is hasonlóan aktívan részt vesz a színházi életben. Tíz éve Kovács Levente irányítja a társulat rendezéseit, és munkájával jelentős hatást gyakorolt a közönségre.

- Milyen előadásokat tűztetek műsorra?

Kezdetben még évi több bemutatót tartottunk, és voltak egységes vígjátékaink, de 1995-től kezdve egy igazi Hahota-korszak vette kezdetét, amikor évente 120-130 előadást produkáltunk. Az utóbbi időszakban viszont csak egy új bemutatónk van évente, hiszen nem tudunk többet vállalni. A jó hír az, hogy hűek maradtunk az eredeti irányvonalhoz. Sokan próbáltak eltéríteni bennünket, érkeztek a jó tanácsok, hogy érdemes lenne újítani, de én görcsösen ragaszkodtam, és továbbra is ragaszkodom a klasszikus bohózatokhoz. Ezekben a darabokban nincs trágárság, viszont annál több pikantéria és helyzetkomikum található. Tudom, hogy sokan szeretik! Ez az, ami időtálló értéket képvisel! Minden más kabaré elavult, a politikai kabaré kezdetben népszerű volt, de mára elhalványult, hiszen a politika is rendkívül zavarossá vált.

Milyen élményekkel gazdagít bennünket az idei kabaré? Képzeljük el, hogy egy különleges estébe lépünk, ahol a humor, a zene és a színészi tehetség egyesül. Az előadóink várhatóan sziporkázó jelenetekkel és váratlan fordulatokkal készülnek, hogy megnevettessenek minket. Izgalmas új karakterek és friss, szellemes párbeszédek várnak ránk, miközben a klasszikus kabaré hagyományait is életben tartják. Az idei kabaré nem csupán egy szórakoztató program, hanem egy felejthetetlen élmény, amely összeköti a közönséget a művészet varázsával. Készüljünk fel a nevetésre és a jó hangulatra!

- Az idei műsor válogatás a 40 év alatt bemutatott bohózatok javából. Mind a négy jelenetet nagyon szeretem, valamennyi bohózatot új köntösben visszük színre. Többek között az is színre kerül, amivel az első előadásunkat, a Butaság szérumát zártuk. Nagy öröm számomra, hogy azt, amit egykor fejben loptam ki a színházból, most újra játsszuk, méghozzá ugyanaz a rendező rendezi, mint annak idején a színházban! Jelenleg Cseke Péter, Szőllősi P. Szilárd, Gönczy Katalin, Halmágyi Éva, Jakab Bodoni Ildikó és Kelemen Barna tagjai a társulatnak.

Mikor fog megtörténni a bemutató?

- December 28-án Marosvásárhelyen, a Maros Művészegyüttes termében lesz a bemutató, ezt követően mindennap játszunk, kivéve január elsejét. A közönség nagy szeretettel fogad, a jegyek fogynak, Székelyföldön pedig nem tudunk eleget játszani, olyan nagy az érdeklődés! Nagyon zsúfolt a bemutató előtti időszak, néha fáradtak vagyunk, s ilyenkor a Jóisten elém küld valakit, aki megkérdi, ugye, hogy készülnek, mert nagyon várjuk a Hahotát! Ez ad erőt a folytatáshoz. Amikor a közönség arcán látom az örömet, akkor érdem minden fáradság, minden próba! A nézők várakozása ad erőt!

A Hahota 40 éves fennmaradása mögött számos tényező állhat, amelyek hozzájárultak a társulat tartósságához. Először is, fontos a folyamatos megújulás és alkalmazkodás a változó kulturális és társadalmi környezethez. A közönség igényei és elvárásai folyamatosan változnak, így elengedhetetlen, hogy a társulat naprakészen reagáljon ezekre. Másodszor, a művészi együttműködés és a kreatív csapatmunka kulcsszerepet játszik. Egy erős, összetartó csapat, amelyben a tagok támogatják egymást, inspirálják egymást, és közösen dolgoznak a célok elérésén, nagyban hozzájárul a sikerhez. Harmadszor, a közönséggel való kapcsolattartás is elengedhetetlen. A társulatnak figyelemmel kell kísérnie a nézői visszajelzéseket, és nyitottnak kell lennie a közönség igényeire, hogy a programjaik mindig relevánsak maradjanak. Végezetül, a hosszú távú fennmaradás titka a szenvedély és a kitartás. Ha a társulat tagjai elkötelezettek a művészet iránt, és folyamatosan keresik a fejlődés lehetőségeit, akkor a Hahota még sokáig szórakoztathatja a közönséget.

- A társulatot kezdetektől fogva tenyerén hordozta a Jóisten. Elszántan dolgoztunk, és nagyon szerettük, amit csinálunk! Úgy érzem, hogy egyre nagyobb a felelősség a vállunkon, mert minden évben legalább olyan teljesítményt kell nyújtani, mint előző évben! A közönség nagy erőt ad nekünk, minden néző egy külön gyöngyszem, ha egy poénnál elnevetik magukat, kibontják a szárnyainkat! Minél jobban szórakoznak, annál jobban játszunk, és fordítva! Interaktív műfaj a kabaré. Nem is a taps, hanem a nevetés a fontos! Ez mindennél többet ér! - mondta Puskás Győző, a Hahota vezető színésze.

Nem marad más hátra, mint hogy a társulatnak idén is felejthetetlen komédiázást, a nézőknek pedig fergeteges hahotázást kívánjunk a jubileumi kabarén!