Egy hároméves kisgyermek rábukkant egy 3800 éves amulettre a föld mélyén – számolt be róla a Librarius.hu.

Rendkívüli felfedezés történt Tel Azekában: egy fiatal régészeti lelkesedéssel bíró gyerek rábukkant egy 3800 éves szkarabeuszra. Ez a figyelemre méltó lelet nemcsak a történelem iránti szenvedélyt tükrözi, hanem egy különleges kaput is nyit a múlt titkaihoz.

Egy családi kirándulás emlékezetes pillanattá vált Izraelben: a kis Ziv Nitzan egy 3800 éves szkarabeusz amulettet talált Tel Azekában, a történelmi Júdeai-síkság egyik kiemelkedő lelőhelyén. Az apró, ókori kincsre teljesen véletlenül bukkant, miközben a család egy kaviccsal borított ösvényen sétált.

A sors kiszámíthatatlan játékai, amelyek örökre bevésődnek az emlékezetünkbe.

"A rengeteg kő közül éppen ezt emelte fel" - mesélte Omer Nitzan, Ziv nővére, az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) által közzétett videóban. Amikor Ziv óvatosan letörölte a követ, azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy valami különleges dologra bukkant. Szülei azonnal felismerték a lelet értékét, és az illetékes hatóságoknak jelentették - számolt be a Live Science magazin.

A szakértők megállapították: egy középső bronzkori, kánaáni szkarabeusz amulett került elő, amely az időszámításunk előtti második évezred elejéről származik.

A szkarabeuszok, ezek a lenyűgöző bogarak, az ókorban különleges jelentőséggel bírtak. Az egyiptomi kultúrában például a megújulás és a halhatatlanság szimbólumai voltak. A szkarabeuszok életciklusa – a lárvából a felnőtt állapotba való átalakulás – a halál és az újjászületés körforgását szimbolizálta, így a fáraók sírjaiban is gyakran megtalálhatóak voltak, hogy biztosítsák a túlvilági életet. Ezeket a bogarakat sokszor amulettek formájában készítették el, és viselték őket, mint védelmet a gonosz szellemek ellen. Az ókori egyiptomiak úgy vélték, hogy a szkarabeuszok képesek megvédeni viselőjüket a nehézségektől, és segítenek a lélek útján a túlvilágra. Az ilyen jellegű hiedelmek és szimbolika olyan mélyen gyökereztek a társadalomban, hogy a szkarabeusz nem csupán egy bogár volt, hanem a hit és a spiritualitás megtestesítője is. A szkarabeuszok tehát nemcsak a természet csodái, hanem az ókori ember gondolkodásának és hiedelmeinek is fontos részét képezték, tükrözve a természet és a spirituális világ közötti kapcsolatot.

Daphna Ben-Tor, az Izrael Múzeum amulett- és pecsétszakértője hangsúlyozta, hogy a szkarabeuszok nem csupán pecsétek voltak, hanem vallási és státuszszimbólumként is funkcionáltak. "Ezeket a különleges tárgyakat sírokban, középületekben és magánházakban is felfedeztük. Az apró szkarabeuszok a viselőjük vallási meggyőződéséről és társadalmi helyzetéről is sokat elárulhattak" - mondta el részletesen.

A szkarabeusz alakja a ganajtúró bogarat idézi, amelyet az ókori egyiptomiak a megújulás, az újjászületés szimbólumának tartottak. A bogár trágyagolyót görgető mozdulata számukra a napisten útját szimbolizálta az égen. Emellett a ganajtúrók látszólag spontán szaporodása miatt a teremtés istenéhez, Kheprihez is kapcsolták a szkarabeusz szimbólumot.

A bronzkor sokszínű kultúrák találkozásának izgalmas időszaka volt, amikor különböző népek és civilizációk érintkeztek egymással, gazdagítva ezzel saját hagyományaikat és tudásukat. E korszak során a kereskedelem, a migráció és a háborúk révén új eszmék, technológiák és művészeti formák terjedtek el, amelyek nemcsak a társadalmak fejlődését segítették, hanem a kulturális identitások alakulását is befolyásolták. A bronz használatának elterjedése lehetővé tette a fejlettebb eszközök és fegyverek készítését, ami új lehetőségeket teremtett a mezőgazdaságban és a hadviselésben egyaránt. A különböző népek közötti interakciók során a kereskedelmi útvonalak kiépültek, lehetővé téve az áruk, mint például ékszerek, edények és textíliák cseréjét. Ezen a találkozási ponton a művészet, a vallás és a rituálék is gazdagodtak, ahogy a különböző kultúrák elemei keveredtek. A bronzkor végén a különböző népek közötti kapcsolatok nemcsak a gazdasági életet formálták, hanem a közös mítoszok, legendák és vallási hiedelmek kialakulásához is hozzájárultak. Ez a kulturális szintézis nemcsak a múlt öröksége, hanem a mai világ sokszínűségének alapját is képezi, hiszen a bronzkorban létrejött interakciók nyomai még ma is érezhetők.

Oded Lipschits, a Tel Avivi Egyetem neves professzora rámutatott, hogy a szkarabeusz felfedezése újabb megerősítést nyújt arra, hogy Tel Azekában a középső és késő bronzkor során jelentős kulturális interakciók zajlottak Kánaán és Egyiptom területén. Ez a város kulcsfontosságú szereplője volt a Júdeai-síkság kereskedelmi és politikai dinamikájának.

Ziv felfedezése egy olyan régészeti leletegyütteshez csatlakozik, amely számos egyiptomi és kánaáni tárgyat tartalmaz - ezek mind a két kultúra közötti szoros kapcsolatokat tükrözik.

Az elismerés, amit megérdemlünk, nem csupán egy egyszerű dicséret, hanem egy olyan érdem, ami a kemény munka és a kitartás gyümölcse. Azok, akik fáradhatatlanul dolgoznak céljaikért, megérdemlik, hogy a társadalom, valamint a környezetük értékelje erőfeszítéseiket. Ezt az elismerést nemcsak szavakban, hanem tettekben is kifejezhetjük, hiszen a valódi megbecsülés az, amikor a sikeres teljesítmény mögött álló személyek tudják, hogy munkájukat látják, értékelik és inspiráló példaként tartják számon.

A fiatal kutató kalandja nem maradt elismerés nélkül: Ziv Nitzan oklevelet vehetett át a különleges felfedezéséért. A 3800 éves szkarabeusz, amely a régészeti világban páratlan, más, hasonló korú értékekkel együtt a jeruzsálemi Jay és Jeanie Schottenstein Nemzeti Izraeli Régészeti Campusban kerül bemutatásra, lehetővé téve, hogy a nagyközönség is gyönyörködhessen benne.

Egy apró, véletlenszerű mozdulat elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy egy kisfiú saját kezével új fejezetet nyisson a bronzkori Kánaán mesés történetében.