Egy napon azok számára is elérkezik a változás, akik apa nélkül, egyedülálló anyai szeretetben nőttek fel.

Apák napja. Azé a nap, akit úgy hívnak: apa. Akinek a kezét fogva tanultunk járni, akinek a hangja biztonságot jelentett. Akitől tanulni lehetett - vagy akinek már a jelenléte is elég volt.

Nem minden történetben találkozhatunk apával. Van, ahol csupán egy elhalványult szó marad, vagy talán egy arc, amely még a régmúlt fényképein is alig kivehető. És van, ahol még ennyi sem akad. De hiába nő fel valaki apátlanul, a szeretet mértéke nem csökken; a hiány nem jelenti azt, hogy kevesebb érzelem övezi az életét.

Lehet, hogy máshonnan tanulja meg, mi az erő, a biztonság, hogyan kell két lábon megállni. Nem apától, hanem anyától, nagyszülőktől - vagy saját magától.

Ez a nap szólhat róluk is. Azokról, akik helyette is ott voltak és azokról is, akik nélküle nőttek fel - mégis megérkeztek valahová.