Folyamatosan közelítünk a célhoz: részletesen bejártuk Esterházy Péter hajdani lakhelyét – Könyves magazin.

Nyitott ház - Emlékek és víziók Esterházy Péter otthonában címmel különleges eseményt szerveztek a legendás író egykori családi házában. A rómaifürdői épület falai között a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Középülettervezési Tanszékének hallgatói által készített izgalmas kiállítás várta a látogatókat. A program során számos eddig sosem publikált videóinterjút is megtekinthettünk, amelyek Esterházy barátainak és családtagjainak emlékeit idézték fel. A megnyitó különleges pillanata volt, amikor Vámos Miklós és Esterházy Marcell osztotta meg gondolatait a közönséggel, gazdagítva ezzel az esemény hangulatát.

Jelen voltunk a nyílt napon, ahol rengeteg új információt kaptunk az épület történetéről és jövőbeni terveiről. Olykor még a szavaink is elakadtak, annyira lenyűgözött minket az épület fontossága.

Soha nem hittem volna, hogy valaha Esterházy Péter íróasztala előtt fogok állni. A rendezvény kezdete előtt fél órával érkeztem, és a nyitott házban csak néhány technikus, résztvevő és diák volt, akik csendesen bóklásztak.

Nem találjuk a szavakat" - talán ezzel az EP-től kölcsönzött mondattal lehetne a legjobban leírni, hogy mit is éreztem akkor.

Miután pár rövid kérdés után sikerült kapcsolatba lépnem a két kurátorral és az egyetemi oktatójukkal, gyorsan beavattak a projekt finomabb részleteibe.

A történet 2024-ben kezdődött, amikor a család úgy döntött, megválik a háztól, és az ingatlan felkerült egy népszerű portálra. Ekkor lépett színre Vámos Miklós és Dragomán György, akik kezdeményezték, hogy az önkormányzat vásárolja meg a telket. Csatlakozott hozzájuk David Kehlmann, a német író, és közösen megalapították az alapítványt, amelynek célja, hogy új életet leheljenek a házba. Az épület állapota megkívánja a jelentős felújításokat, amelyekhez rengeteg pénz és erőforrás szükséges. De a közösség összefogásával, mint amilyen a nyílt nap is volt, ez a cél elérhetővé válhat.

Kronavetter Pétertől, a BME Középülettervezési Tanszékének tanszékvezető-helyettesétől megtudtam, hogy ők a kiállítással szerettek volna valamilyen szinten segítséget nyújtani a háznak. Ez egy egészen gyors és könnyed folyamat volt: az egyetemen kiírtak egy pályázatot, amiben semmilyen megkötést nem szabtak a diákoknak, és egyik napról a másikra már 45 diák jelentkezésével számolhattak. Ebből aztán több építészeti terv és képzőművészeti alkotás is készült.

Kronavetter úgy fogalmazott:

A kiállítás középpontjában a ház áll, amely nem csupán épület, hanem egy történetekkel teli világ. Ezek a falak rejtett kincseket őriznek, olyan élményeket és emlékeket, amelyeket egy ilyen esemény keretein belül megoszthatunk a nagyközönséggel.

A ház hosszú távú sorsát ilyen nyitott programsorozatokon keresztül képzeljük el, mert ebben van a kulcs, hogy az emlékezés egy aktív folyamat legyen."

Polyák Júlia és Brőhle Borbála Júlia építészmérnök hallgatók és a kiállítási kurátorai azt mesélték, nagyon örülnek annak, hogy a fiatal hangok megtölthetik a házat, és sok új, egymástól eltérő tervben képzelhetik újra az író egykori otthonát.

Talán a legmeglepőbb az, hogy jelenleg az egész ház üres, hiszen minden bútor és tárgy éppen a hagyatékfeldolgozás fázisában van az Evangélikus Országos Gyűjteményben és a Berlini Művészeti Akadémián. Ennek ellenére egyetlen szoba sem tűnt üresnek, sőt, tele volt a múlt szellemével és emlékeivel. Az alsó emeleten négy szoba várja a látogatókat, akik felfedezhetik a hely varázsát.

Az egykori étkező falain a hallgatók kreatív makettjei sorakoztak, amelyek a ház egy-egy izgalmas részletét elevenítették meg. Ezen a különleges kiállításon a nappaliban a tervekről készült prezentációk is vártak, amelyek szintén a diákok egyedi vízióit tükrözték. Az alkotások és ötletek egyaránt gazdagítják a teret, és lehetőséget adnak arra, hogy a látogatók belemerüljenek a fiatal tervezők világába.

A ház másik sarkában, a kisszobában és a konyhában egy-egy televíziós készüléket állítottak fel, ahol a családtagokkal és közeli barátokkal folytatott interjúk felvételeit vetítették.

Íme, egy egyedibb változat a szövegedből: Esterházy Gitta, Esterházy Marcell, Esterházy György, Dés László és Nádler István élénk beszélgetésbe merültek, miközben a ház titkait és az író életének különleges pillanatait idézték fel. A szavak szinte megelevenítették a múltat, ahogy mindannyian osztoztak a közös emlékeken.

Polyák kifejtette, hogy ezek az interjúk elengedhetetlenek voltak ahhoz, hogy a ház történetét egységesen, a múlt, a jelen és a jövő összefonódásában láthassuk: "Nem volt előírt célunk az interjúk készítése, de mindannyian éreztük, hogy ha egyszer alkotóházzá alakul ez a hely, akkor létfontosságú, hogy összegyűjtsük azokat az emlékeket, amelyeket Péter már nem tud megosztani, de a családtagok és barátok szívesen elmesélnek."

Az emelet sem maradt ki a kiállításból. Itt a hallgatók Esterházy Péter Ottlik-másolatát gondolták tovább és saját átiratokat, képzőművészeti alkotásokat készítettek. Különleges hangulatot varázsolt a kiállításnak, hogy a teret teljes egészében igyekeztek kihasználni, a képeket felülről lógatták be a szobába, így a szabadon körüljárható alkotások sokkal könnyebben léptek egymással párbeszédbe.

A földszinten található a kiállítás talán legmeghatározóbb szegmense: a 23 tervezet, amelyet a hallgatók a jövőbeli ház koncepciójáról álmodtak meg. Néhányan az egész épület újraformálására vállalkoztak, míg mások csupán egy-egy szoba újragondolására összpontosítottak, vagy éppen egy egyedi bútordarab megálmodásával járultak hozzá az alkotóház eszményképéhez.

Az egyik személyes kedvencem volt az, ami a ház minden falára könyvespolcot helyezne, ezzel egy méretes könyvtárrá alakítva az Emőd utcai otthont.

A szöveg egyedivé tétele: A rendelkezésre álló anyagok között nem találunk konkrét kivitelezési terveket; ez inkább egy közös eszmecsere volt, melynek célja Esterházy Péter egykori otthonának jövőjéről való gondolkodás. Kronavetter Péter hangsúlyozta, hogy a leglényegesebb az a folyamat, amely életet lehel a házba: "Bár 23 tervezet született, a legfontosabb mégis a 24., hiszen ez az a koncepció, amely az egész kiállítást magában foglalja, amit ma itt, a hallgatók és a szervezők közreműködésével megvalósítottunk."

A ház kétségkívül legizgalmasabb része a dolgozószoba. Esterházy itt írta betűről betűre, mondatról mondatra a legnagyobb szövegeit, és még így, bútorok, könyvek és EP nélkül is valami olyan erő áradt belőle, amit nehéz meghatározni.

A fiatal kurátorok találékonysága lenyűgöző módon tükröződik ennek a szobának a berendezésében. A falakon a család és a ház múltját idéző régi fényképek sorakoznak, míg a padlón szétszórt papírlapokon Esterházy gondolatai olvashatók. Különleges atmoszférát teremtett, hogy egy régi rádióból a szerző hangja szólal meg, felolvasva az írásait, így a látogató szinte belemerül a múltba, és a művész szellemével együtt lélegezheti be a történetek varázsát.

És itt derült ki számomra, hogy az a szoba, amiben állok, az az egykori háznak a terasza volt. Ezt mutatja egy régi kép is, amelyen a család látható. Az író valószínűleg tudatosan választotta ezt az előszobából nyíló teret, mivel csak később került beépítésre, így bizonyos értelemben egyszerre volt kint és bent, a múltban és a jelenben, miközben alkotott.

Szerettük volna, ha ez a helyszín emlékezeteink őrzőjévé válik, valamilyen különleges módon.

"Archív fényképekből állítottunk össze egy kiállítást, amely a szoba történetét felidézve Esterházy Péter életének fontos pillanatait is megmutatja. A projekt keretében Esterházy Marcelltől kaptunk egy hangoskönyvet, amelyben Esterházy saját hangján olvassa fel a 'Harmonia Caelestist'. Ezt a különleges élményt bárki meghallgathatja" - mondta Prőhle.

Egy korszak véget ért a ház történetében, és most egy új kezdet küszöbén állunk.

- tudtuk még meg Polyák Júliától, viszont engem (és talán a sok látogatót, olvasót is) az érdekelt a legjobban, hogy mi várható mégis a ház jövőjét illetően. A megnyitón a kérdésemre részben választ is kaptam.

A köszöntőbeszédek sorát Vámos Miklós kezdte, aki az elmúlt közel egyéves időszak eseményeit idézte fel, a Dragománnal közös erőfeszítéseit a ház megmentéséért. Külön megköszönte az önkormányzatnak, hogy együttműködőek voltak, Dragománnak és Kehlmannak a gyorsaságot és a segítséget, illetve Szabó Leventének, a BME Középülettervezési tanszékvezetőjének az egyetem részvételét.

Az én elképzelésem az volt, hogy egyfajta félvállról vett felújítás valósul meg, utána pedig ide érkezzen két író vagy műfordító, akik egy hónapon át itt tartózkodnának. Gondoskodtam számukra reggeliről, ebédről és vacsoráról, bízva abban, hogy így kényelmesen elboldogulunk. Ekkor azonban egy nagyvállalat lépett a színre, amely készségesen felajánlotta támogatását a megvalósításban - mesélte Vámos, majd hozzátette, hogy mire lehet számítani a jövőben.

„Szeptember végére már készen áll ez a ház.”

Az írót követően Esterházy Marcell lépett a mikrofonnál, aki szívhez szóló, költői hangvételű beszéddel idézte fel édesapja emlékét és saját gyermekkori élményeit. Szavain keresztül megelevenedett a család története, mely tele volt színes és meghatározó pillanatokkal. Kifejezte vágyát, hogy a ház, amelyben állnak, a kultúra jelentős központjává váljon. E cél elérésének kulcsfontosságú elemei a függetlenség és a közösségi szellem.

"Ezen alkotóház gyengesége egyben az erőssége is. Nincs mögötte hatalom, nincs mögötte anyagi tőke, csupán a közösség ereje és számtalan ember fáradhatatlan munkája. A jelenlegi események a ház történetének legkiemelkedőbb pillanatai. Tökéletes helyszín arra, hogy valami friss és új kezdetét vegye" - nyilatkozta Esterházy Marcell.

Hangsúlyozta, hogy bár a ház szoros kapcsolatban áll az édesapjával, most elérkezett az idő egy új kezdethez, amely túlmutat a jelenlegi dilemmákon. A jövőt egy határok nélküli, szabad térként képzeli el, amely lehetőséget teremt minden kreatív elme számára, hogy a saját stílusában és módján fejezze ki magát, mindezt előremutató szellemiséggel.

Elsőre talán könnyűnek tűnik, de ha alaposabban megvizsgáljuk, milyen irányba halad a világ, azonnal észrevesszük, hogy ez nem csupán apróság. Ez a mi felelősségünk és kihívásunk egyben.

A megnyitó további részében Szabó Levente, a tanszék vezetője, osztotta meg véleményét a megvalósított pályázatról. Összesen 11 hallgatói párost jutalmaztak az általuk készített tervekért, amelyeket a rendezvény során azonnal át is adtak.

A ház most úgy tündökölt, ahogy már évek óta nem láttam: vibráló élettel telítve, mintha újra feléledt volna.