Mennyi négyzetméter jut egy tyúkra?

Gyula bácsi a baromfitartás szakértője - és talán egy kicsit a szerelmese is. Mindent tud a tyúkokról, és vallja: az állatokért az ember felelősséggel tartozik. Nem tartja, hanem gondozza állatait - a szó klasszikus értelmében. A Petőfi Akadémia videójában öt percben foglalja össze tudásának lényegét, és segít azoknak, akik fontolgatják: belevágnának a baromfitartásba.

"Bárki, aki vágyik rá és elhatározta, hogy tyúkokat nevel, bármilyen helyszínen megvalósíthatja ezt az álmot. Még egy apró díszkert is elegendő ahhoz, hogy egy kis törpetyúk boldogan tojásokat tojjék."

Földi Gyula mindent tud a tyúkokról és a baromfitartásról. Azt mondja, a tyúkok igazán jól szelídíthető állatok. És nemcsak mondja, be is bizonyítja: madarai szó szerint a tenyeréből esznek. Sőt, Gyula bácsinál a kakasnak neve is van: Petró.

Először is, fontos, hogy tisztázzuk a céljainkat. Mit szeretnék elérni? Értékesíteni kívánom a tojásokat, vagy inkább csak önellátásra törekszem? Számomra ez inkább szórakozás, vagy esetleg terhet jelent? Miután alaposan átgondoltuk ezeket a kérdéseket, lépjünk ki az udvarra, és nézzük meg, milyen lehetőségeink vannak a valóságban.

Gyula bácsi izgatottan nézne bele a baromfitartás világába, és tele lenne ötletekkel. A kezdeti lépések között a legfontosabb számára az lenne, hogy alaposan megismerje a baromfi igényeit és szokásait. Elmondaná, hogy a baromfifélék tartásához nem csupán egy udvarra van szükség, hanem egy jól megtervezett környezetre is, ahol a szárnyasok szabadon mozoghatnak és egészségesen fejlődhetnek. Mátranovákon, a Faluhely Majorban, Gyula bácsi már fel is készítette minta-baromfiudvarait, ahol különböző fajtákat tartanak. Itt bemutatná, hogy a terület mérete, a takarmányozás és a megfelelő menedék mind-mind fontos tényezők. Gyula bácsi szívvel-lélekkel mesélne arról, hogyan figyeli meg a baromfijait, és hogy miként alakítja a környezetüket, hogy azok boldogok és egészségesek legyenek. Egy szép tavaszi napon, miközben a napfény megcsillan a baromfiudvarban, Gyula bácsi megmutatná, hogyan eteti a jércéket és a kakasokat, majd a friss tojásokat is begyűjtené. A gyerekek köré gyűlnének, és izgatottan figyelik, ahogy a baromfik békésen kapirgálnak, miközben Gyula bácsi mesél a baromfitartás fortélyairól és a természet csodáiról. Mindezt nevetve tenné, hiszen a baromfitartás nem csupán munka, hanem egy életforma is, amely rengeteg örömet és tanulságot tartogat mindenki számára.

A szakirodalom szerint egy tyúknak körülbelül 25 négyzetméterre van szüksége – hát, ez már valami. De a valóság ennél is többet tartogat: mindig van lehetőség a fejlődésre. Emlékszem, az idősebbek gyakran mondták: „dupla tér, fele takarmány”. Ez nem azt jelenti, hogy csak a takarmány felét adjuk oda, hanem hogy amit adunk, az kétszer annyira hasznosul.

Gyula bácsi udvarán a baromfiudvar egy gyönyörű, zöld fűtakaróval büszkélkedhet. Két különböző etetőhely várja a tyúkokat: az egyik mindig frissen nyírt, hogy a madarak könnyedén rátaláljanak a rovarokra, míg a másik oldalon a magasabb fű rejti el a finomságokat. Így a természetes egyensúly tökéletesen működik, és mindenki elégedett.

"Mivel a rovarok nem kedvelik a rövid gyepet, számukra a hosszú fű az ideális, hiszen ott tudnak élni és közlekedni, lényegében a tyúk csőréhez közel."

Gyula bácsi azt mondja, hogy az a jó, ha az etetett takarmány mellé a rendkívül tartalmas koncentrált fehérjét, vagyis a rovarokat kikaparhatják maguknak a tyúkok. És ha elég nagy a helyük, a trágyamennyiség eloszlik - és nem veszik ki a fű sem.

"Ne tartsunk meg minden állatot, ami tetszik. Kevesebbet, jót és jól tartsunk. Ha nekünk elegendő hetente öt-tíz tojás, akkor elég három tyúkkal foglalkozni."

Ha gondosan választjuk ki a tyúkfajtát, egy öt tyúkból álló csapat és egy kakas már elég lehet ahhoz, hogy a család tojásszükségleteit kielégítse. Érdekesség, hogy a közhiedelemmel ellentétben a kakas jelenléte nem elengedhetetlen: a tyúkok önállóan is képesek tojásokat rakni, még akkor is, ha nincs kakas a közelben.

Gyula bácsi szerint érdemesebb felnőtt baromfit választani, mint csibék nevelésével kezdeni a baromfitartást. A tapasztalata alapján ez a megoldás sokkal praktikusabb lehet.

A felnőtt állat ideális korának 18-21 hét között kell lennie – és nem csupán azért, mert a fiatalabbak vonzóbbak, hanem mert ebben a korban még nem kezdték el a tojástermelést. Tehát ne válasszunk olyan tyúkot, amely már letojt. Sokszor hallani, hogy "megmentettünk három tyúkot a ketreces tartásból", de ez nem igaz. Valójában csak továbbra is szenvedtetjük őket. Egy igazi parasztember sosem tenne ilyet. Amint a tyúk letojt, a tojástermelés már nem az ő feladata.

Gyula bácsi arra is figyelmeztet, hogy ne ugorjunk fejest a tyúktartás világába anélkül, hogy alaposan átgondolnánk a lépéseinket.

"Ez nem olyan, mint a telefonom, hogy kikapcsolom vagy lehalkítom. Ez holnap is kérni fog enni, és holnap is inni kell neki adni. Felelősséget kell vállalnom érte. Hogy én azt az állatot mint élőlényt tovább fogom nevelni - és ez az én feladatom, ha egyszer már elvállaltam."

Gyula bácsi valóban szívből végzi a munkáját, amit csinál. Minden mozdulatából árad a szeretet és az elkötelezettség, amellyel állatai iránt viseltetik. Amikor a törpetyúk tojását óvatosan kiemeli a tyúkólból, egy boldog mosoly dereng az arcán, mintha csak egy kincset tartana a kezében. Az állatok iránti szeretete és gondoskodása mindenki számára nyilvánvaló.

Nézzük meg, milyen aránytalanul nagy tojást tojik ez a kis állat a testméretéhez képest. Bár a kezemben tartott tojás valóban hasonlít egy asztalitenisz-labdához, ha figyelembe vesszük a madár apró termetét, világosan látható, hogy a takarmányunk mennyire jól hasznosul.

A Petőfi Akadémia minden héten bemutatja őseink évszázadokon át gyűjtögetett tudásának kincseit, amelyek a 21. században is értékesek lehetnek számunkra. Ha feliratkozol a Kultúra.hu YouTube-csatornájára, azonnal értesítést kapsz az új epizódok érkezéséről. Csatlakozz hozzánk, és fedezzük fel együtt a hagyományokban rejlő hasznos tudást a Petőfi Akadémia videóin keresztül!