Hazai rock- és metálzenekarok szürreális pillanatai a médiában A hazai rock- és metálzenei színtér sokszínűségével és különlegességével mindig is magával ragadta a közönséget. Azonban nem csupán a zene, hanem a zenekarok médiában való megjelenése is szám
Harminc évvel ezelőtt igazi különlegességnek számított, amikor a metál zene végre helyet kapott a mainstream médiában. Azonban még ezekben a ritka pillanatokban is sokszor akadtak problémák és félreértések. Nézzük meg néhány figyelemre méltó esetet!
A 90-es évek elején a Magyar Televízió könnyűzenei műsorainak világában egy olyan műsor uralta a terepet, amelynek házigazdája a nevét 10 alkalomból 15-ször nem épp a legjobban ejtette ki. Juhász Előd lenyűgöző rekordját csupán Dévényi Tibor tudta megdönteni, aki számos más különleges tehetségével biztosította, hogy a gyerekzsúrokhoz nem igazán illő zenekarok is kényelmetlenül érezzék magukat a stúdióban. Ha a metálzenészek a médiában való megjelenésre vágytak, nem volt más választásuk, mint részt venni a Három kívánság műsorában, kockáztatva, hogy úgy végzik, mint egy szovjet karácsonyfaizzó: zárlatot kapnak, majd hamuvá válnak. Bár az Ossian akkori gitárosa, Maróthy Zoltán látszólag jól bírta Tibi bácsi és a rockerek rövid, de annál feszültebb kérdezősködését, a lufikkal és kisegér dekorációval díszített környezetben playbackelt Szenvedély már a nézők számára is igazi próbát jelentett. És hogy a helyzet még szórakoztatóbb legyen, a műsor végén Tibi bácsi zakója jóvoltából újrahangolhattuk az Orion tévé színbeállításait is.
A következő bejátszás első pillantásra csupán egy életszagú kordokumentum, amely egy 90-es évekbeli, jól megjelenő rock'n'roll zenekar öltözőjéből származik. Akkoriban még egy egzotikus mocsárláz hatására sem gondoltuk volna, hogy a zenekar frontembere valaha a Fiesta nevű formációhoz csatlakozik, és latinos ritmusokkal olyan hatást gyakorol, hogy Fidel Castro visszaállítja a rakétákat a Disznó-öbölbe. Külön említést érdemel a hátracsapott baseballsapkás gyerekszínész, aki drámai hitelességgel kelti életre az atomreaktor mellett felnőtt, imbecillis riportert. Nos, róla sem feltételeztük volna, hogy komoly erőfeszítéseket tesz, hogy filmjeivel alulmúlja a Háromfejű cápa és a Támadás a harci robotok szigete ellen IMDB-átlagát.
A Budapest TV szórakoztató műsorai láttán egy gyanútlan külföldinek joggal lehetett az a benyomása, hogy a magyarság fejlettebb rétege parabolaantennával felszerelt jurtában él. De ne legyünk igazságtalanok, a megboldogult csatorna mindeközben az esélyegyenlőségért folytatott harcban is elvitathatatlan érdemeket szerzett: akár egy körúti gázszivárgás is saját műsort kaphatott, illetve jobb képességű dévérkeszegek jó esélyekkel kilincselhettek riporteri állásért. A krisna hívő Mantra zenekar ennek szemlátomást nem volt tudatában, amikor igent mondott a szóban forgó vallási műsorra, és egy merőben más aspektusból tapasztalta meg Siva isten pusztítását.
A szóban forgó interjú akár médiaiskolák tananyagaként is megállná a helyét: egyértelműen kiderül belőle, miért nem szerencsés a Magyar Katolikus Püspöki Kar könnyed lazaságával bíró riportert szabad prédaként odalökni az Akela frontembere elé. És bár Katona "Főnök" László ezúttal szemlátomást nem áll paraszt Cuba Libre - azaz kólával mixelt vörösbor - hatása alatt, több savat zúdít a gyanútlan médiamunkásra, mint egy kocka-Lada sérült akkumulátora. Mellesleg a kvázi szóbeliztetésben szó esik az Akela történetének talán legemlékezetesebb koncertjéről, mikor is a rajongókból előtört a belsőépítész, és gondoskodtak róla, hogy a zenekar az idők végezetéig tiltólistára kerüljön a Fővárosi Nagycirkuszban.
