Elképesztő hír: 60. születésnapját ünnepli a legkedveltebb magyar gyereksztár!
Kovács Krisztián a 70-es évek egyik legkiemelkedőbb gyerekszínésze volt, akinek tehetsége sok fiatal szívébe belopta magát. Jelenleg Ausztriában él, és boldogan tapasztalja, hogy a reflektorfény már nem irányul rá, így szabadon élheti mindennapjait.
A Keménykalap és krumpliorr, a Hahó, Öcsi!, Az öreg bánya titka és más sikerfilmek főszereplője, Kovács Krisztián 60 éves lett. Évtizedek óta hátat fordított a filmezésnek, és visszavonult.
Most viszont egyik volt szereplőtársa, barátja, Jelisztratov Szergej segítségével a Blikk szóra bírta. "Kerülöm a nyilvánosságot, szinte soha nem nyilatkozom, mert egyszerűen lezártam az életemnek azt a részét, amelyet gyerekként filmezve átélhettem.
Ausztriában élek, egészen pontosan Tirolban, egy Oetz nevű faluban, ahol egy kisebb motelt, vendégházat üzemeltetek.
„Ez a hely a motorosok egyik kedvenc búvóhelye, amire igazán büszke vagyok. Sajnos azonban ez a nyár nem alakult túl kedvezően, hiszen negyven napon át esett az eső, ami miatt jóval kevesebb vendég látogatott el hozzám. Egyébként jól érzem magam, és ami a legfontosabb: átlagos életet élek" - mesélte Kovács Krisztián, az egykori gyerekszínész.
Bár sokan meglepődhetnek, Krisztián, ahogyan azt korábban is kifejtette, úgy érzi, kinőtte a filmezés világát. "Talán furcsának tűnik, amit mondok, de valójában sosem vonzott igazán a filmes karrier. Viszont ha valaki négyéves kora óta ebben a közegben mozog, az természetes módon beépül az életébe."
Csak egy kisfiú voltam, aki a fények és kamerák kereszttüzében állt, messze a színészet világától. A színész az, aki képes más bőrébe bújni, különféle karaktereket életre kelteni. Én viszont csupán a saját életemet éltem, és önmagamat adtam a vászonra.
Végül csak elérkezett az a pillanat, amikor már nem tudtam tovább ragaszkodni az egészhez. Amióta az eszemet tudom, a filmek világában éltem. A gyerekek felnőnek, elhagyják a gyermeki énjüket, és én sem voltam kivétel. A filmezés, ami egykor annyira fontos volt számomra, most már csak egy emlék maradt...
