Hová tűnnek a rovarok télen? | National Geographic Télen sokan észlelik, hogy a rovarok szinte eltűnnek a környezetünkből. De vajon hová lesznek, és mi történik velük a hideg hónapok alatt? A válasz bonyolultabb, mint gondolnánk. A rovarok különböző st
Ahogy a természet mutatja, az egyes fajok eltérő stratégiákat választanak a túlélés érdekében. Például a rovarok egyes csoportjai, mint a méhek és a hangyák, félig éber állapotban vészelik át a téli hónapokat. Ez különösen jellemző a társas életet élő fajokra. A harlekin katicák esetében érdekes, hogy nyáron nem társulnak, ám a hideg idő beköszöntével nagy csapatokban gyűlnek össze, védett helyeken, mint például házak repedéseiben vagy tetőcserepek alatt. A méhek a kaptárban teremtik meg a meleg környezetet, miközben szorosan összebújnak, míg a hangyák előnyben vannak, hiszen mélyebb, fagymentes földalatti járatokban húzódnak meg a zimankó elől.
Más rovarok a madarakhoz hasonlóan vándorlással keresik a telelés lehetőségét. Különösen érdekesek a bogáncslepkék és az atalantalepkék, akik apró termetük ellenére hihetetlen távolságokat képesek megtenni. Olaszországba, sőt, akár Afrika északi részeire is eljuthatnak, ezzel lenyűgözve a természet csodáit.
Képzelj el egy különös világot, ahol a medvelepkék hernyói a hideg hónapokban nem bújnak elő a fejlődés útján, hanem békésen pihennek, mint egy téli álmot alvó állat. Ezek a kis lények a fagyos időszakot hernyóállapotban élik át, várva a tavaszi napsütést, hogy végre kibontakozhassanak.
Néhány rovarfaj önállóan vészeli át a hideg évszakot. A lódarazsak királynője például teljesen egyedül telel, a dolgozók ugyanis, akik év közben építik a fészkeket és hordják az élelmet, már korábban elpusztulnak. A királynő viszont hosszabb életű rovar, ő általában a kaptár belsejében, vagy faodvakban, farepedésekben húzza meg magát a fagyos időben. Tavasszal aztán elkezd petéket rakni, az azokból kikelő rovarok pedig építenek egy új fészket.
A rovarok egy különleges csoportja a vízben találja meg a telelőhelyét. Ilyen például a szitakötők lárvája, valamint néhány vízipoloska-faj, továbbá a jól ismert kérészfajok, mint a tiszavirág és a dunavirág. A kérészek évekig fejlődnek az iszapos talajban, de ahhoz, hogy átvészeljék a hideg hónapokat, ők is hibernált állapotba kényszerülnek. A szitakötők lárvái a hűvös őszi idő beköszöntével az iszap mélyére húzódnak, ahol lárva korukban is aktívan táplálkoznak, ragadozóként élnek. Amint tavasszal a hőmérséklet emelkedni kezd, ezek a lárvák felébrednek, kiolvadnak, és csodálatos szitakötőkként folytatják életüket.
