Lentulai Krisztián: Havas büszkén vállalta önmaga valóságát – bár talán jobb lett volna, ha ezt nem teszi! – Mandiner
Havas Havas neve szinte garancia arra, hogy a legelső pillanattól kezdve valami trehány és felkészületlen dologgal találkozunk – legyen szó akár a saját hibáiról, akár szerkesztői mulasztásokról. Puzsér óta tudjuk, hogy Ábrahám Robi valódi családneve Rostás, ám Havas ezt sajnálatos módon Orsósként vezette fel. Nézőként az embernek szinte elvörösödik a feje egy ilyen tiszteletlen és bántó kezdés láttán.
Havas Henrik 75. születésnapját ünnepli. Érdemes volt alaposan megvizsgálni pályafutását. Élete során egy teljes karriert épített a nyegleség és a pökhendiség köré. Bár kétségtelenül kiváló érzéke volt az interjúkészítéshez, a szocialista újságírás keretein belül az ő stílusa valóban frissítő színfoltot jelentett. Ugyanakkor megosztó személyisége sokak szemében nagyképűségével vált kritikák célpontjává.
Volt egy pillanat, amikor a házigazda saját vendégét figyelmeztette, hogy mostantól ő veszi át a szót. Az emberben az a furcsa érzés támadt, mintha a vendég Havas lenne a saját műsorában, és a házigazda szerepe teljesen megfordult volna.
De szaladjunk az ominózus jelenetig, ahol, mint Jessep ezredes az Egy becsületbeli ügy zárójelenetében, úgy áll elő beteges büszkeségével átitatva Havas, hogy "mi abban a pláne, hogy a Lakatos Márk-ügy esetében felbugyogó bűncselekményekben százával, ezrével árulják a gyerekeket (...), hogy most miért döbben meg mindenki hirtelen". Ő tudta, mindenki tudta. Igen ám, de akkor miért nem állt elő vele? De erre is választ kapunk a Szorítóban.
Havas nem csupán attól tartott, hogy a kereskedelmi tévéknél nem talál munkát, hanem inkább attól, hogy esetleg „eltüntetik” a színről. Érzékelik ezt? Ugyanez a félelem állt a háttérben, amikor végül nem fejezte be, s nem adta ki a homoszexuálisokról szóló riportkötetét sem. Az újságírás nagymestere, mint nyílt titkot, bagatellizálja a meleg médiaelit megkérdőjelezhető ügyeit, miközben 75 éves korára büszkén hirdeti, hogy ő mindent tudott, mindent látott, mindent felfedezett... Csak éppen a valóságban nem fejezte be a munkáját, és nem tett feljelentést sem.
