Madárcsiripelés a világűr mélyén? Egy igazán meglepő felfedezést tettek a csillagászok!
A NASA Magnetospheric Multiscale műholdjai a világűr egy eddig ismeretlen szegmenséből érkező kozmikus hullámokat észleltek, amelyeket hangformává alakítva a madarak csicsergésére emlékeztetnek. A kutatók e plazmakibocsátásokat kórushullámokként azonosítják, és ezeket először sikerült a Földtől több mint 100 ezer kilométeres távolságban detektálniuk. A szakértők véleménye szerint az új felfedezés számos izgalmas kérdést vet fel a jelenség mögötti fizikáról - adta hírül az AP News.
A kórushullámok, melyek a plazma kitörések csodálatos jelenségei, jellemzően hatalmas kozmikus események következményeként alakulnak ki. Nevük onnan ered, hogy frekvenciájuk az emberi hallás tartományába esik, azonban a világűr vákuumában való terjedésük miatt valójában nem észlelhetők fülünkkel.
A most észlelt hullámok
a kutatók szerint hangjelekké alakítva éles, magas hangú madárhangokhoz hasonlítanak.
Bár a jelenséget már évtizedek óta ismerik a tudósok, eddig még soha nem észlelték ilyen nagy távolságban a Földtől.
A kórushullámok pontos keletkezési mechanizmusa jelenleg nem ismert, de a kutatók feltételezik, hogy a Föld mágneses mezejének is szerepe lehet benne. A jelenséget már az 1960-as években is észlelték rádióantennákkal. A NASA Van Allen sugárzási övben lévő űrszondái is rögzítettek már hasonló jeleket a Föld sugárzási övében, amely jóval közelebbi, mint a
Chengming Liu, a Beihang Egyetem kutatója, aki a Nature folyóiratban publikált tanulmányában foglalkozik a megfigyelt hullámokkal, hangsúlyozta, hogy e jelenségek rendkívüli jelentőséggel bírnak.
Az űrben található egyik legmeghatározóbb és legnagyobb hatású hullám az, amely képes átalakítani a téridőt, és új dimenziókat nyit meg a felfedezés előtt.
Az újonnan felfedezett hullámokat a világűr egy különleges területén észlelték, ahol a Föld mágneses mezeje hatását gyakorolja. Ezeket a kórushullámokat már korábban más bolygók, mint például Jupiter és Szaturnusz környezetében is megfigyelték. Fontosságukat fokozza, hogy olyan nagyenergiájú elektronokat generálhatnak, amelyek potenciálisan zavarhatják a műholdas kommunikációt.
