A győri lányok elsöprő erővel hódították meg a pályát - megérdemelten foglalhatják el Európa trónját!
Bár a képlet első pillantásra egyszerűnek tűnt, a megvalósítása már korántsem volt sétagalopp. A szakmai körök egyöntetűen úgy vélekedtek, hogy a versenysorozat történetének legkiegyenlítettebb mezőnye gyűlt össze az MVM Dome húszezer fős közönsége előtt. A győriek mellett ott volt a dán Esbjerg, amely Henny Reistad személyében a világ legjobb játékosát tudhatja magáénak. Emellett a szintén dán Odense, bár újoncnak számít a tornán, a 45 éves világklasszis kapus, Katrine Lunde révén komoly kihívást jelentett. A francia bajnok és kupagyőztes Metz csapata sem volt elhanyagolható, hiszen három magyar játékossal, Vámos Petrával, Szöllősi-Schatzl Nadine-nal és Szemerey Zsófival a soraiban szintén a győzelemért küzdött.
Az esemény előtt Vámos tele volt reménnyel, hogy a francia csapat is képes lesz megdobogtatni a magyar szurkolók szívét. Végül igaza lett. Az aréna sárgába öltözött része mellett a teljes zöld szekció is lelkesen szurkolt a metzieknek, ám hiába: noha már 7 góllal vezettek az elődöntő során, a csapat egy "magyaros" leolvadást produkált, és a hosszabbítás végén vereséget szenvedtek el az odenseiektől - nem meglepő módon, Lunde veterán teljesítménye is kulcsszerepet játszott a tragikus kimenetelben.
A csarnok már három órával a mérkőzés előtt "felrobbant", amikor a Győr történetének tizedik összecsapására készült az Esbjerg csapatával – és ezúttal is győztesen hagyta el a pályát. A különbség azonban ezúttal is csupán egy gól volt. Szinte hihetetlen, hogy a magyar csapat újra és újra képes volt ilyen szoros végjátékban felülkerekedni a dánokon. A "money time"-ban tanúsított kiemelkedő koncentrációjuk megint döntő szerepet játszott a sikerben.
Bár a bronzmeccsen nem szerepelt hazai csapat, a metzi "magyar maffia" – ahogy azt a francia szurkolók nevezték el – mégis színesítette a rendezvényt. Az első helyosztóra már szinte teljesen megtelt a létesítmény, és a hangulat fergeteges volt. "Főleg a bemutatásnál éreztük, hogy a magyar szurkolók szíve értünk is dobbant" – emlékezett vissza Szöllősi-Schatzl Nadine, utalva Vámos Petra korábbi vágyára. "Valóban otthon éreztük magunkat mindhárman, ez extra motivációt adott nekünk, ezért hálásak vagyunk a szurkolóknak."
Szöllősi-Schatzl számára nem volt idegen a helyszín, hiszen már három alkalommal megfordult a Győr színeiben itt, és tavaly meg is szerezte a trófeát, így címvédőként érkezett Budapestre, bár most egy másik csapat színeiben szerepelt. Az új kihívások azonban nem hozták meg a várt sikert: a Metz csapata az Esbjerg ellen sem tudott diadalmaskodni a bronzmérkőzésen, így Schatzl gazdag éremgyűjteményéhez ezúttal egy negyedik hely is társult az arany-, ezüst- és bronzérmek mellett. "Még mindig bennem él az adrenalin és az érzelmek vihara, ezért nehezen tudom megfogalmazni, miért maradtunk nyeretlenek a hétvégén. A final fourban bármi megtörténhet, és sokszor a legkevésbé esélyes csapatok is meglepetést okozhatnak. Nagyon sajnálom, hogy ezek a napok nem a mi kedvünkre alakultak" - zárta gondolatait.
Az említett Henny Reistad egyébként ezen az összecsapáson is 8-szor volt eredményes, amivel egyrészt az egész BL-sorozat gólkirálya lett, másrészt 154 találattal az egy évadban szerzett gólok rekordját is megdöntötte.
A valódi élmény még csak ezután következett. A Győr-Odense döntő előtt harminc perccel a helyi műsorvezető felkérte a közönséget egy hangpróbára – szinte csoda, hogy senki sem szenvedett halláskárosodást a zajos előkészületek közepette.
A látvány lenyűgöző volt: a pálya négy sarka mögötti szektorok vibráló színekbe bújtak, amelyek sárgában, pirosban, narancsban és zöldben pompáztak. Különösen a zöld árnyalata ragadta meg a figyelmet, hiszen ő volt a színpad igazi sztárja.
A bemutató izgalmai – a fények tánca, a füstös levegő és a lelátókat elöntő őrjöngés – után a Győr teljesen lenyűgözte ellenfelét. A csapat ügyesen kihasználta, hogy a korábbi elődöntőjük révén több pihenőt kaptak a finálé előtt, és ennek köszönhetően villámgyors tempót diktálva az első öt perc során 5-1-re elhúztak.
El is dőlt? A helyszínen csak reménykedni mertünk benne, aztán kiderült: el, bizony. Egyetlen kisebb megingásuk volt a kisalföldieknek, hétgólos vezetésnél, amikor a rivális kapujába beállt Lunde, és a dánok átváltottak a hét a hat elleni játékra. De csak néhány perces zavart, azaz gólcsendet hozott a váltás, a szünet előtt Estelle Nze Minko félpályás gólja pedig amolyan jelképesre is sikerült: lehet a 45 évesen is a világ egyik legjobbja a kapuban, ezen a napon a győri lányok megállíthatatlanok.
A másik kapuban új szupersztár született: Hatadou Sako ugyan csak a második félidőre állt be, már a pályára lépésekor felrobbant a lelátó. A pokol akkor szabadult el, amikor pimasz mozdulattal szedett le a levegőből egy átejtős hetest: tomboltak a nézők. Sako hihetetlen kapcsolatot ápol a közönséggel, folyamatosan kommunikál vele, buzdítja, látszik, érződik, hogy elképesztő energiák szabadulnak fel benne a mérkőzés alatt.
Eközben a csapattársainak is folyamatosan jelezte, hogy tartsák meg a fókuszt és maradjanak higgadtak. A lányok megfogadták a tanácsát, és egy pillanatra sem engedték el a győzelem lehetőségét. Az Odense ugyan az utolsó percekben fel tudott zárkózni két gólra - 3-1 után lett ismét szoros a mérkőzés -, de a siker már nem volt veszélyben. A magyar csapat végül 29-27-re diadalmaskodott, ezzel megszerezve hetedik Bajnokok Ligája győzelmét. Egy érdekesség: a norvég kapus, Lunde, a nyolcadik aranyérmét célozta meg.
Elérkezett az örömteli pillanat, hogy a szurkolók együtt ünnepelhessenek. Teljes mértékben megérdemelten, hiszen a Győr talán még sosem mutatott ilyen magabiztos teljesítményt a Bajnokok Ligájában: a két mérkőzés során egyszer sem kerültek hátrányba. Ráadásul, ahogyan azt már említettük, a szakértők egyöntetű véleménye szerint ez volt minden idők legkiegyensúlyozottabb négyes döntője – legalábbis a mérkőzések előtt így vélekedtek...
