Fekete István pályafutása nem csupán a gyönyörű tájak és a természet iránti szenvedélyét tükrözi, hanem mélyebb társadalmi és történelmi kontextusban is értelmezhető. Az ifjúsági irodalom területén való elhelyezkedése nem véletlen, hiszen írásaiban a fiat

A Fekete család életét mélyen befolyásolta a történelem vihara, ám a humánum fénye még mindig ragyog az író utódainak szívében, legyenek akár gyerekek, akár unokák.

Fekete János művei sokszínűsége lenyűgöző: a Tüskevár című regénye könnyedén érthető és szórakoztató olvasmányt kínál a felsős általános iskolások számára, míg első könyve, az 1937-ben napvilágot látott A koppányi aga testamentuma, alapos kutatások eredményeként született meg. Ez a történelmi kalandregény a török hódoltság korában bontakozik ki, gazdagítva a magyar irodalmat egy izgalmas és tanulságos narratívával.

Fekete István másik neves alkotása, a Zsellérek, az identitás keresésének mélyreható belső küzdelmét tárja fel. A történet középpontjában egy paraszti háttérrel rendelkező, de különösen tehetséges fiatal áll, aki képtelen megtalálni a helyét sem a családi környezetében, sem a nagyvárosi élet forgatagában. A regény két évvel A koppányi aga testamentuma után látott napvilágot, és óriási népszerűségnek örvendett, hiszen csupán négy év alatt hétszer adták ki.

Fekete műveiben bátran feltárja az őszirózsás forradalom egyes kulcsfontosságú eseményeit, amiért a kommunista hatalom később megpróbálta eltüntetni nevét az irodalmi emlékezetből. E bátor írások révén olyan igazságokat tárt fel, amelyek kényelmetlenek voltak a hatalom számára, és ezzel a művészet erejét demonstrálta, amely képes kihívni a társadalmi és politikai normákat.

családját megfenyegették.

Az író egészségi állapotának hirtelen megromlásáról sosem esett konkrét szó, csupán később, mintegy finomított módon, autóbalesetként emlegették az eseményeket.

Fekete István könyveit megsemmisítették, őt magát pedig brutálisan megverték, ami miatt fél veséjét és az egyik szemének látását is elveszítette. Miután szörnyű kínzásokon ment keresztül, egy autóból kidobták a kórház bejárata előtt. Járókelők siettek a segítségére, és azonnal orvosi beavatkozásra volt szüksége.

A megélhetése szempontjából teljesen kilátástalan helyzetbe került író ekkor kezdett el ifjúsági regények írásába, amelyek a hatalom képviselői számára is ártalmatlannak számítottak. Ennek ellenére Fekete Istvánt még ma is inkább úgy ismerjük, mint...

Aki az ország legkiválóbb 15 írója között foglal helyet, lenyűgöző forgatókönyveket, elgondolkodtató elbeszéléseket, lebilincselő novellákat és izgalmas regényeket alkotott.

Sokan talán nem tudják, hogy Fekete István egyesítette erőit Kittenberger Kálmánnal és gróf Széchenyi Zsigmonddal a vadászat terén, emellett pedig mint sikeres gazdatiszt, különböző fajok nemesítésén is dolgozott. Ez a tény azonban a köztudatban sokszor háttérbe szorul. A Fekete István Irodalmi Társaság, élén Horváth Tiborral, éppen ezen az ismeretlenségen igyekszik változtatni. Legutóbb arról beszélgettünk, milyen környezetben nőtt fel Fekete István, és hogyan nevelte ő másként a feleségétől, Piller Edittől származó gyermekeit, fiát és lányát.

Fekete István a Somogy-megyei Göllén látta meg a napvilágot, ahol apja a helyi iskola tanáraként és iskolamesterként vált ismertté. Apja szigorú, de tisztelt figura volt, aki a rendezettséget és a fegyelmet mindennél fontosabbnak tartotta.

István, a kisfiú, elképesztően kíváncsi lélek volt, akit már egészen kicsi korától fogva bűvöltek az állatok, a növények, és természetesen a pajtásai is. Az akkori szokások szerint felfedezték az erdőket és mezőket, patakokban lubickoltak, és szinte minden nap új, izgalmas kalandokba keveredtek, amelyek a mai szemünkben talán kockázatosnak tűnnének. Ma már elképzelhetetlennek tartanánk, hogy egy hároméves gyermeket vadászatra vigyünk, de akkoriban ez teljesen természetes volt. Fekete István pedig kihasználta az összes adódó alkalmat, hogy felfedezze a világot.

A falusiakkal való kapcsolata rendkívül szoros volt; annyira megbecsülte őket, hogy egész családjával együtt a göllei évek örökre meghatározták Fekete haza- és faluszeretetét. Megtanulta, hogy a természet nyújtotta rend és béke mindig megoldást kínál a problémákra. Ahogy felnőtt és sikeres gazdatisztté, majd később elismert fővárosi íróvá vált, mélyen legbelül mindig megmaradt vidéki embernek.

Humánumát még a legnehezebb időkben is meg tudta őrizni, annak ellenére, hogy apja gyakran fizikailag bántalmazta őt.

Tétlenül szemlélte, ahogy a tilosban lovagló fia, a megvadult ló hátán, ívben száguldva érkezik be az udvarra. Két másik gyermekét, a fekete hajú Istvánt és Editet, egészen másképp nevelte: kifejezte irántuk érzett szeretetét, aggódott az egészségükért, és igyekezett szorosabbra fűzni a kapcsolatukat. Minden erejével azon volt, hogy megteremtse a családi harmóniát, még akkor is, amikor felesége, Edit asszony, gyakran szenvedett hisztériás epizódoktól, mivel abban az időben nem álltak rendelkezésre pontosabb orvosi diagnózisok.

Fekete család élete különös fordulatot vett, amikor a 18 éves Edit, a lányuk, úgy döntött, hogy szembeszáll a családi hagyományokkal, és apácának áll Ausztriában. E szándékát csupán apjával osztotta meg, míg édesanyja előtt titokban tartotta a tervét, tudva, hogy a család többi tagja határozottan ellenezné döntését. Edit szökése végül sikerrel zárult: elismert apácaként, a rend vezetőjeként és osztrák kormánytanácsosként alakította életét, jelentős hatást gyakorolva környezetére. A Fekete család vallásos meggyőződését sosem kérdőjelezték meg, de a gyermektelenség tudatos választása és a lányuk távolodása mélyen megviselte őket, hiszen a hiten alapuló értékek mellett a családi kötelékek is fontos szerepet játszottak életükben.

Miközben lányuk új életet kezdett, az apácák váratlanul betelepedtek az otthonukba.

Az író egy különös helyzetben találta magát, amikor már a megverése után, a családja és egzisztenciája biztonságát fenyegetve, beengedett a budai villája nappalijába egy apácarendet, akiket épp az orra előtt tettek ki az utcára. A Szent Ferenc Leányai rend, akiket az ávósok üldöztek, végül még hosszabb ideig maradt a villában, mint a Fekete család. A Jézus Szíve kápolna tagjai napjainkban is miséznek, és Budán, a Tárogató út 77. szám alatt, az író egykori otthonában látogathatók.

Fekete István másik gyermeke, István, mindössze 9 éves volt, amikor a család Ajkáról Budapestre költözött, hogy édesapja írói pályafutása új dimenziókat nyerjen. Az ifjú Fekete István addig a falusi gyermekkor örömeit élvezte, ám a fővárosba érkezve új kihívásokkal találta szembe magát. Beilleszkedett a városi élet forgatagába: sportolni kezdett, tánciskolába járt, kisegítő oktatóként tevékenykedett, és különféle üzleteket kötött. Az ő élete merőben eltért édesapjáétól: más barátok, más közeg, és anyagi nehézségek sem terhelték. Legalábbis egészen addig, amíg a történelem szele nem sodorta őt az 1956-os forradalom viharába, ahol fegyverrel a kezében vívta meg saját harcát.

A rendszerváltás után ugyan állami kitüntetést kapott érte,

A forradalom leverése után, szorongva a saját biztonsága miatt, végül a külföldi emigráció mellett döntött.

Németország és Kanada után végül Chicagóban telepedett le, ledoktorált és fizikoterapeutaként dolgozott. Két gyermeke született magyar származású feleségétől, akik szintén Amerikában élnek. Ifjabb Fekete István emellett nem csak ápolta apja írói hagyatékát, de ki is egészítette azt: saját írói munkássága mellett folytatást írt A koppányi aga testamentumához, a Vukhoz, a Bogáncshoz, ezeket magyarul, itthon is olvashatjuk.

Az 1956-os forradalom élményeit a Hajótörött nemzedék című művében örökítette meg, amellyel elismerést is szerzett. Fekete István, az édesapám, emlékére írt könyveiben pedig sok érdekes részletet találunk a neves író életéről és munkásságáról.