A magyar vezérigazgatók világát egy lenyűgöző kettősség hatja át.

A globális gazdaság gyorsulását a magyarországi cégvezetők 70 százaléka várja, a hazai gazdasággal kapcsolatban 60 százalék nyilatkozott optimistán, de a saját vállalata növekedésében csak 39 százalék bízik - derül ki a 14. PwC Magyarországi Vezérigazgató Felmérésből.

A világ vezetői körében a vezérigazgatók 58%-a számít a világgazdaság növekedésének felgyorsulására, míg ötödük a lassulás lehetőségét valószínűsíti. Ezzel szemben a magyar vállalatvezetők jóval derűlátóbbak: 70%-uk bízik a globális gazdasági gyorsulásban, és csupán 10%-uk tart attól, hogy a növekedés üteme lassulni fog. Ez a tendencia soha nem látott arányt mutat a magyar vezetők körében, akik most először ennyien hisznek abban, hogy a világ gazdasági növekedése felgyorsul.

A magyar gazdaság helyzetét illetően a cégvezetők körében végzett legfrissebb felmérés szerint a válaszadók 60%-a optimistán tekint a 2025-ös növekedési ütemre, hasonlóan a tavalyi évhez. Ugyanakkor aggasztóan alacsony szintet ért el azon vezetők aránya, akik saját bevételeik növekedésével kapcsolatban nagyon vagy rendkívül bizakodónak érzik magukat; ez az arány csupán 39%-ra csökkent.

"A gazdaság gyorsulásába vetett hit változása eddig mindig jelezte a GDP változásának irányát, és a most mért eredmények a tavalyi növekedési ütem gyorsulására engednek következtetni. A magyarországi vezérigazgatók minden eddiginél jobban bíznak a globális és a hazai gazdaság növekedésében, és minden eddiginél kevésbé bíznak a saját árbevételük emelkedésében. A kevesek növekedése könnyen a többség baja lehet. Kérdés, hogy mi a bizalom és a bizalomhiány forrása" - mutatott rá Mezei Szabolcs, a PwC Magyarország cégtársa.

A kutatás során a vezetők várakozásait is feltérképeztük. Az előző felmérésben 2024-re 394 forintos éves euró-átlagárfolyamot becsültek (míg a hivatalos jegybanki adat 395 forint volt), mostani felmérésünk alapján pedig 2025-re 415 forintos eurót, 4,8 százalékos inflációs rátát és 1,8 százalékos GDP-növekedést várnak.

A vezetők 2026-ra számítanak az orosz-ukrán háború végére - ezt minden évben eggyel későbbre teszik -, és az euró bevezetésére tett jóslatuk is elcsúszott egy évvel - a válaszadók 82 százaléka számít ennek a bekövetkeztére, és az időpont várhatóan 2034. Az önvezető autók elterjedésére és a zöld energiára történő átállásra 2040-ben számítanak a megkérdezettek.

A vállalatokat érintő külső tényezők vizsgálata során megfigyelhető, hogy 2023-ra a vezérigazgatók körében tapasztalható aggodalmak átlagos szintje jelentős csökkenésen ment keresztül. Ennek ellenére a hazai vezetők aggályai még mindig jóval magasabbak a globális átlaghoz képest. A legnagyobb félelmet továbbra is a szakemberhiány okozza, amely itthon a válaszadók 44%-át aggasztja, míg a nemzetközi színtéren ez az arány csupán 23%. A geopolitikai feszültségek és a makrogazdasági ingadozások iránti érzékenység szinte változatlan maradt a tavalyi évhez képest, hiszen a megkérdezettek 36%-a érzi magát nagymértékben kitéve a geopolitikai konfliktusoknak, míg a makrogazdasági volatilitásra 38%-uk tekint a kockázatot jelentő tényezőként. Az inflációval kapcsolatos aggodalmak viszont csökkentek: míg tavaly 51% tartott attól, idén ez az arány már csak 39%-ra esett vissza. Eközben egyre többen jeleznek magas kiberkockázatokkal kapcsolatos fenyegetettséget, hiszen 38% tapasztal ilyen mértékű kockázatot, ami az előző évekhez képest folyamatos emelkedést mutat (35% tavaly és 33% tavalyelőtt).

A magyar vállalatvezetők körében végzett felmérés szerint a megkérdezettek 60%-a úgy véli, hogy ha a cégük a jelenlegi irányvonalon folytatja működését, akkor gazdaságilag stabil és életképes maradhat több mint egy évtizeden át. Érdekes azonban, hogy a vezérigazgatói pozíciót hosszabb távon, tíz évnél tovább csak a válaszadók 12%-a tartja reálisnak.

Azok, akik nem látják a vállalatukat életképesnek tíz év távlatában, külső tényezőket jelölnek meg legfőbb okokként: az erős iparági versenyt (48 százalék), a szabályozási környezet változását (47 százalék), a költségek emelkedését (46 százalék) és a kereslet csökkenését (44 százalék). Ezek mellett megjelenik a szervezeti hatékonyság hiánya is, ezt 35 százalék látja kihívásnak.

Aki tíz évnél hosszabb távra tervez a vállalata gazdasági életképessége szempontjából, általában a belső tényezőkre helyezi a hangsúlyt. Az emberek legnagyobb része (64 százalék) a megfelelő stratégiai döntésekre, míg 42 százalék a szervezeti hatékonyságra, 37 százalék pedig a versenyképességhez szükséges felkészültségre és készségekre utal. Ezen belül a növekvő kereslet és a jogszabályi változások is hozzájárulhatnak a vállalatok stabilitásához, mint külső támogató tényezők.

Mezei Szabolcs szerint a magyar vállalatvezetők sajátos megközelítést alkalmaznak cégük életképességének értékelésekor. Ők gyakran a külső tényezőket jelölik meg a problémák forrásaként, és ezáltal hajlamosabbak a környezeti hatásokat hangsúlyozni, mint a globális kollégáik. Ez arra utal, hogy a hazai vezérigazgatók a saját vállalatuk helyzetét viszonylag sebezhetőbbnek érzékelik. Ugyanakkor, ez a nézőpont nem gátolja őket abban, hogy saját képességeikbe – beleértve a vezérigazgatói felkészültséget is – magabiztosan bízzanak, ezzel kompenzálva a külső körülményekkel szembeni érzékenységüket.

A változásra való képességet jelzi, hogy az elmúlt öt évben a magyar cégek 55 százaléka fejlesztett innovatív termékeket vagy szolgáltatásokat - szemben a világban kapott 38 százalékos eredménnyel, 40 százalékuk fogott stratégiai partnerségbe és 38 százalék indult el új ügyfélkör felé.

Az árbevételük 13%-a új termékcsoportok piacra lépéséből vagy új piaci helyszínek kihasználásából származik, míg 4%-át új, önálló üzleti tevékenységek generálják.

A magyar vállalatok 29%-a, míg a globális cégek 55%-a tervez a következő három év során más vállalatok felvásárlására. E lépés következtében a hazai cégek több mint fele (54%) nem vált iparágat, míg a nemzetközi színtéren ez az arány 37%. Mezei Szabolcs hangsúlyozta: "Míg a magyar akvizíciót tervező cégek elsősorban a meglévő versenytársaik megszerzésére összpontosítanak, addig világszerte a felvásárlások inkább új iparágakba való belépést céloznak meg."

Bár a vállalatvezetők 20%-a azt állítja, hogy cégükben nem játszik szerepet a generatív mesterséges intelligencia (genMI), a maradék 80% határozottan a hatékonyság növekedéséről számolt be, amelyet az MI alkalmazásának köszönhet. Továbbá, a megkérdezett cégek több mint 10%-ánál a bevételek és a jövedelmezőség is emelkedett a technológia bevezetése révén. Noha ezek az eredmények világszerte, és hazánkban is elmaradnak a tavalyi előrejelzésektől, a jövőbeli kilátások továbbra is kedvezőek. A válaszadók 40%-a például a jövedelmezőség növekedését várja a genMI-től 2025-re.

Érdekes kérdés a bizalom az MI-vel kapcsolatban: általánosságban a magyar vezérigazgatók 38 százaléka bízik a mesterséges intelligenciában, ez az arány világszerte 33 százalék, míg Közép-Kelet-Európában 19 százalék. Mégis, a megkérdezett vállalatvezetők 49 százaléka számít rá, hogy cégénél az MI beépül a technológiai platformokba és a munkafolyamatokba (47 százalék), illetve a munkavállalói készségek (31 százalék) és a termék-/szolgáltatásinnováció terén (27 százalék) is szerepet kap.

A hazai vállalatvezetők kétharmada (66%) úgy tűnik, hogy nem tartja fontosnak, hogy a cége fenntartható működéséhez hozzájáruljon, ami jelentős eltérés a globális 40%-os átlagtól. További aggasztó adat, hogy csupán 13% tekinti a klímaváltozást cégük működését fenyegető tényezőnek. Ez részben magyarázza, miért nem állnak a fenntarthatósági célok a vezetők prioritási listájának élén. A PwC Magyarországi Vezérigazgató Felméréséből származó részletes eredmények még mélyebb betekintést nyújtanak a helyzetbe.