A magyar gazdaság számára elengedhetetlenek a vendégmunkások, hiszen ők sokszor nagyobb terhelést is elbírnak, mint a hazai munkavállalók.
A magyar munkaerőpiac a rendszerváltás óta számos szerkezeti kihívással néz szembe, és a munkaerő utánpótlása évente 40-50 ezer fővel csökken. Nógrádi József, a Trenkwalder munkaerőpiaci szolgáltató kereskedelmi igazgatója hangsúlyozza, hogy különösen a magasan képzett szakmunkásokból van komoly 150 ezres hiány, ami sürgető figyelmet igényel.
Az elmúlt év végén a kormányzati döntések között kiemelkedő figyelmet kaptak a harmadik országokból érkező vendégmunkások számának drasztikus csökkentésére irányuló intézkedések. De vajon valóban ennyire elterjedtek, hogy hátrányosan érintenék a hazai munkavállalók lehetőségeit?
A jelenleg érvényes 35 ezres kvóta, amely a harmadik országból érkező munkavállalókra vonatkozik, csupán a munkavállalási engedélyek évi új kiadásainak felét jelenti. Jelenleg körülbelül 100 ezer külföldi dolgozik Magyarországon, de ha a gazdaság valóban növekedne, akkor sem tudnánk 150 ezer főnél több munkavállalót elhelyezni. Ennek egyik fő oka a szálláslehetőségek korlátozott száma. Két évvel ezelőtt arra a helyzetre jutottunk, hogy az ország bizonyos területein a cégek magánszállásokat vettek igénybe, mivel a munkásszállások kapacitása kimerült. Fontos hangsúlyozni, hogy egy versenyképes gazdaság elengedhetetlenül szükségét érzi a harmadik országbeli munkavállalóknak, amit globális szinten is tapasztalhatunk. A hazai piacon a technológiai fejlődés és az elmúlt évek jelentős beruházásai szintén megkövetelték, hogy a cégek külföldi munkaerő segítségével pótolják a hiányzó kapacitásokat. Emellett egy öregedő társadalomban élünk, ahol strukturális munkanélküliség is fennáll. Ez azt jelenti, hogy a képzett munkaerő nem feltétlenül ott található, ahol a nyitott pozíciók vannak, és fordítva is igaz. Továbbá figyelembe kell venni, hogy a fiatalok körében a fizikai munkák iránti kereslet jelentősen csökkent, így nagy létszámú toborzásuk ma már nehézkes. Az elmúlt évtized során a vállalatok milliárdokat költöttek a toborzásra, de ennek eredményeként csupán a munkaerőpiac mozgása gyorsult fel, így ma már csak 2-3 évet tölt el egy munkavállaló egy cégnél. Saját felméréseink alapján évente 800 ezer - 1,2 millió ember vált munkahelyet. Ha ezt a 4,7 milliós foglalkoztatotti létszámhoz viszonyítjuk, azonnal látható, mennyire magas ez a szám. Ebben a helyzetben különösen értékesek azok a munkavállalók, akik hosszabb távon elköteleződnek egy adott munkahely mellett.
Ezért tehát a helyzet jelenleg is azt mutatja, hogy a külföldi és harmadik országbeli munkaerőre továbbra is igény van. De vajon milyen mértékben?
Fontos hangsúlyozni, hogy a piac saját magát szabályozza. Nem minden esetben van szükség külföldi munkavállalókra, különösen egy stagnáló gazdasági helyzetben, ahol egyre nehezebb előteremteni az ehhez kapcsolódó költségeket. Bizonyos időszakokban egyszerűen nem éri meg ehhez a megoldáshoz folyamodni. Éppen ezért Magyarországon jellemzően olyan vendégmunkások tartózkodnak, akik legalább két évet töltenek el itt. Ha pedig helyi munkaerő is rendelkezésre áll, a cégek nem fognak óriási összegeket költeni repülőjegyekre, sem kockáztatni egy olyan munkavállalóval, aki esetleg eltűnik, hiszen ez nemcsak bevételkiesést, hanem komoly büntetéseket is eredményezhet. A túlszabályozottság viszont elriasztja a gazdasági szereplőket és a munkavállalókat is, ami végső soron nem versenyelőnyt, hanem hátrányt jelenthet a magyar gazdaság számára. Mindezeket figyelembe véve úgy vélem, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet mellett a 35 ezer forintos plafon megfelelőnek tűnik.
Jöhetnek a vendégmunkások, ám az Orbán-kormány által bejelentett törvénymódosítás csupán egy ügyes propaganda fogásnak bizonyult.
Mennyire látja politikai motivációkkal átszőttnek a külföldi munkavállalók számának korlátozására irányuló intézkedéseket?
Versenypiaci cég kereskedelmi vezetőjeként igyekszem elkerülni a politikai döntések kommentálását. Ugyanakkor fontosnak tartom megemlíteni, hogy határozottan elutasítom, hogy a külföldi munkavállalók jelenléte politikai üzenetek célpontjává váljon. Ez a megközelítés nemcsak hogy nem indokolt, de figyelmen kívül hagyja a történelmi tapasztalatainkat is, hiszen mindig is szükség volt a határon túli munkavállalókra a hazai gazdaság fejlődése érdekében.
A történelmi perspektívákra utalva, a külföldi munkavállalók itthoni megjelenése azonban az elmúlt évtized közepétől kezdett igazán dinamizálódni...
Ez a téma valóban 2016 óta kiemelt figyelmet kapott, amikor a magyar kormány lehetőséget biztosított az ukrán munkavállalóknak, hogy a szerbekkel együtt, mint szomszédos, de nem uniós állampolgárok, munkát vállaljanak Magyarországon. E kezdeményezés elsősorban a magyar kisebbségek foglalkoztatásának elősegítésére irányult. Az idő múlásával azonban a rendelkezés már az összes ottani állampolgárra vonatkozni kezdett, szélesítve ezzel a lehetőségeket a különböző állampolgárok számára.
A helyi jövedelmek rendkívül alacsonyak voltak, ezért sokan érkeztek ide. Azonban 2020 és 2022 között olyan helyzet alakult ki, hogy az itt dolgozó ukrán munkavállalók körében a fluktuáció már meghaladta a magyar munkavállalókét.
A Covid utáni helyzetben, jövedelmi okokból, sokan elhagyták a munkahelyeiket. Ez óriási keresletet teremtett a munkaerőpiacon, ami arra ösztönözte a kormányt, hogy más országokból is lehetőséget biztosítson a munkavállalók érkezésére. Ennek következményeként 2021 őszén életbe lépett egy törvény, amely lehetővé tette, hogy 15 különböző országból érkezzenek munkavállalók. A törvény értelmében a minősített kölcsönzők is hozzájárulhatnak a munkaerőpiac feltöltéséhez az említett államokból érkező dolgozókkal.
Ha már a minősített kölcsönzés témája felmerült, érdemes megemlíteni, hogy Önök is ebbe a kategóriába tartoznak. Úgy tűnik, hogy lehetőség nyílik arra, hogy néhány kiskaput felfedezzenek.
A munkaerőkölcsönzés területén Magyarországon körülbelül 450 különböző cég működik, és ezek telephelyeinek száma 250-270 között mozog. Ez azt jelenti, hogy az országban mintegy 700 helyszínen lehet igénybe venni a munkaerőkölcsönzői szolgáltatásokat, ami figyelemre méltó mennyiség. A minősített státusz elnyeréséhez a cégeknek több feltételnek is meg kell felelniük: szükséges, hogy legyen elegendő számú magyar munkavállalójuk, rendelkezzenek 50 millió forint tőkével, és legalább 1000 kölcsönzött munkavállalót foglalkoztassanak, akik közül legalább 500 fő magyar állampolgár. Ezenkívül fontos, hogy az adott cégnek kiépített kapcsolati rendszere legyen az érintett országokban. Jelenleg 29 cég rendelkezik ezzel a minősítéssel. Ez a külön kategória arra is hivatott, hogy megakadályozza a piac vadnyugati jellegét, amire sajnos sokan így tekintettek, és számos vállalkozás visszaélt a lehetőségekkel. 2023-ban körülbelül 235 ezer ember vett részt munkaerőkölcsönzési folyamatokban, közülük mintegy 70 ezer volt külföldi munkavállaló, akiket döntően a minősített cégek foglalkoztattak. Ez a tény azt jelzi, hogy a termelő cégek számára komoly biztosítékot jelent, ha ilyen minősített kölcsönzőkkel működnek együtt. A folyamatok és szabályozások nem politikai kiskapukra építenek, hanem a piac tisztaságát és megbízhatóságát szolgálják.
Mely szakmákban, területen igénylik a vendégmunkásokat?
A szakképzett munkavállalók hiánya az egyik legsúlyosabb probléma, amellyel a hazai munkaerőpiac szembesül. Különösen a szakipari területeken tapasztalható ez a jelenség, ahol a kínálat drámaian lecsökkent. Azok az iskolák, amelyek korábban folyamatosan biztosították a szakipari mester tanoncokat, mára szinte eltűntek. A helyzet mögött több tényező húzódik meg, és nem csupán az oktatás felelőssége. A 90-es évek végén és a 2000-es évek elején a szakipari munkások értéke nem kapott kellő elismerést, bérük pedig messze elmaradt a versenyképes szinttől. Ennek következtében sok fiatal a diplomás pályafutást választotta, anélkül, hogy ezt valós gazdasági lehetőségekkel tudta volna párosítani. A helyzet akkor már nehezen megfordíthatóvá vált, hiszen a szakmák iránti kereslet gyorsan nőtt, miközben a tapasztalt szakemberek létszáma csökkent. Az OKJ-s tanfolyamok elözönlötték a piacot, de sok esetben ezek a képzések nem nyújtottak elegendő gyakorlati tapasztalatot. Ennek következményeként ma körülbelül 150 ezer magasan képzett szakmunkás hiányzik a munkaerőpiacról, ami komoly kihívások elé állítja a gazdaságot és a szolgáltatási szektort. Az elvándorlás és a szakmák megbecsülésének csökkenése tovább nehezíti a helyzetet, ami sürgető reformokat igényel a szakképzés területén.
A magyar munkaerőpiacon a kölcsönző- és közvetítőcégek számos kihívással néznek szembe. Az egyik legnagyobb probléma a munkaerőhiány, amely különösen a szakképzett munkavállalók esetében érezhető. A cégek gyakran nehezen találnak megfelelő jelölteket, ami lassítja a toborzási folyamatokat. Ezen kívül a munkaerőpiac folyamatosan változik, és a cégeknek alkalmazkodniuk kell a gyorsan alakuló trendekhez. A digitális átalakulás, a távmunkára való áttérés és a munkavállalói elvárások megváltozása új kihívásokat teremt, amelyekkel a kölcsönző- és közvetítőcégeknek foglalkozniuk kell. Továbbá a jogszabályi környezet is jelentős hatással van a működésükre. A munkaügyi törvények, a bérminimumok és a munkavállalói jogok védelme mind olyan tényezők, amelyek befolyásolják a cégek stratégiáit és működési költségeit. Végül, a verseny is fokozódik a piacon, mivel egyre több cég próbálja meg elnyerni a legjobb tehetségeket. A kölcsönző- és közvetítőcégeknek ezért innovatív megoldásokat kell kidolgozniuk, hogy vonzóbbá váljanak a munkavállalók számára, és fenntartsák versenyképességüket.
A magyar munkaerőpiac egyik legnagyobb kihívása a megfelelő iskolázottság, az élethosszig tartó tanulás hiánya, valamint a szakmai mobilitás alacsony szintje. Ezek a problémák jelentősen korlátozzák a munkavállalók lehetőségeit az ország különböző területein. Az elmaradottabb régiókban sokan analfabéták, akik gyakran még a nevüket sem tudják leírni, és a matematikai alapműveletek végrehajtása is gondot okoz számukra. Korábban sok esetben helyi munkaadók alkalmazták őket vagy segélyt kaptak, ám ma már számos ember él mélyszegénységben, amelynek körforgása nehezen törhető meg. Bár léteznek programok a helyzet javítására, ezek hatékonysága gyakran korlátozott, mivel sokaknak még az alapiskolai végzettsége is hiányzik. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy rengeteg embernek nincsenek meg a szükséges okmányai, és sokak számára a munkaszocializáció is ismeretlen fogalom, mivel soha nem dolgoztak. A nyelvtudás hiánya szintén komoly probléma: amikor a német autóipari multinacionális cégeket ünnepeljük, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a gyárak működtetéséhez elengedhetetlen az angol nyelvtudás. A befektetők gyakran angol nyelven indítják el a projektjeiket. Egyes országok, mint például Dél-Korea, Finnország vagy más északi államok, jelentős előrelépéseket értek el azzal, hogy az oktatásra sokkal nagyobb mértékben költöttek, mint az OECD átlag, és ennek mentén alakították ki versenyképességüket. Csupán húsz-harminc évvel később gazdasági csodákat tapasztalhattak meg. Nálunk a diákok létszáma folyamatosan csökken, és a következő húsz évben egyetlen évfolyam lélekszáma sem haladja meg a 100 ezer főt. Ez azt jelenti, hogy évente körülbelül 20 ezer fővel kevesebb diák lép be a munkaerőpiacra, miközben ugyanennyivel több felnőtt munkavállaló távozik, ami évente 40-50 ezer fővel csökkenti a hazai munkaerőpiac utánpótlását. Ez a szám rendkívül aggasztó.
A vendégek folyamatos zaklatásának miatt a kaposvári szórakozóhelyről kitiltották a török vendégmunkásokat.
Gyakran felmerül bírálatként, hogy a harmadik országból érkező munkavállalók jelenléte miatt a magyar dolgozók bére és egyéb juttatásai csökkennek.
Ez a kritika azoknak szól, akik olyan munkavállalókat "csempésztek" az országba, akik ebben partnerek voltak. Azok a szolgáltatók, akik hivatalos utakat betartják, nem tudnak bizonyos szint alatt fizetni a dolgozóknak. Egyrészt azért, mert lassan minden európai ország toboroz azokban az államokban, ahol mi is, és bizony nekünk vonzónak kell lennünk, így nem mehetünk bizonyos bérszint alá. Másrészt azok, akik kritikusan alacsony bérekkel akarnak operálni, rendre nem akarják megfizetni a kölcsönzéssel járó egyéb költségeket, mint például a szállás vagy az étkezési hozzájárulás. A lényeg, hogy a minősített cégek hálózatába tartozó partnereknél kizárnám azt a szándékot, amelyet a kérdésében felvetett.
Valóban, van olyan vélemény, miszerint a külföldi munkavállalók teljesítménye gyakran kiemelkedőbb lehet. De vajon mi állhat ennek a hátterében? Talán a különböző munkakultúrák, a szakmai szempontok vagy éppen a motivációs tényezők játszanak szerepet? Érdemes alaposan megvizsgálni a kérdést!
Azzal legyünk tisztában, a vendégmunkások a családot otthon hagyva mindent erre tesznek fel. De megfordítom. A magyar munkavállaló, ha külföldre megy és itthon marad a család, ő nem ugyanezt teszi, hogy a lehető legtöbbet keressen? Egy szó, mint száz a külföldi ittléte alatt mindent a munkára tesz fel, míg a magyar embereknek itt a családja, barátai, s ez azért érezhető hozzáállásbeli különbséget jelent. Így azt tudom mondani, hogy valóban jobban terhelhetők, erősebben fókuszálnak a feladat elvégzésére.
Az elmondottak alapján a hazai munkaerőpiac előtt hatalmas problémák tornyosulnak, amelyekkel muszáj lenne foglalkozni. És akkor még a technológiai fejlődésről nem is beszéltünk...
Teljesen egyetértek. Alapvetően újra kellene értékelnünk a megközelítéseinket. A Távol-Keleten már most is a 6G-s hálózatokon nyugvó technológiákat és mesterséges intelligenciát tesztelnek a gyártási folyamatok során. Úgy vélem, hogy ezek a fejlesztések egy évtizeden belül elérik Magyarországot. Azonban ez a hazai munkaerőpiacot körülbelül 500 ezer dolgozó jövőjét sodorhatja veszélybe, hiszen a technológiai munkanélküliség komoly kihívásokat hozhat magával. Ezen a problémán, illetve a lehetséges válaszokon már most érdemes lenne elgondolkodnunk. Ha nem lépünk időben, akkor egy valóban komoly helyzettel nézhetünk szembe.
