Orbán Balázs: A Pressmannal való találkozás szívfájdalmakkal teli élmény volt.

„Magyarország rendkívül alkalmazkodóképes, ezért biztosak vagyunk abban, hogy meg fogjuk találni a helyünket” – nyilatkozta Orbán Balázs.

Az új globális embertípus identitása szorosan összefonódik a liberális értékekkel és a korlátlan mozgás szabadságával, miközben a határok nélküli élet eszményét hirdeti. Ezzel szemben, ahogy Orbán Balázs megfogalmazta, a szuverenisták álláspontja épp ellentétes. A miniszterelnök politikai igazgatója azonban nem említette, hogy ebből a legegyszerűbb paraszti észjárás szerint az következik: a szuverenisták a korlátok fenntartása mellett, a szabadság ellen érvelnek.

A miniszterelnök politikai igazgatója a globalista és szuverenista nézetek közötti összecsapás aktuális állapotáról folytatott eszmecserét Tusványoson. A beszélgetőtársa, Szombathy Pál, nem éppen hízelgő szerepet játszott az Index 2020-as széthullásában, és később a NER irányába terelődött, amikor a 168 Óra főszerkesztőjeként dolgozott egy ideig.

Ahogy Orbán Viktor tavalyi tusványosi beszédében kifejtette, Orbán Balázs feladata az a nagyszabású stratégia kidolgozása, amely révén a magyar kormány hosszú távon szeretne győztesként kikerülni a miniszterelnök által felvázolt "világrendszer-váltásból". E változás mögött a kormány értelmezése szerint két alapvető pólus húzódik: az egyik oldal a globalista elit, míg a másik oldalon a nép érdekeit képviselő szuverenisták állnak.

Orbán Balázs szerint a kilencvenes években a világot a nyugati országok dominálták, a nemzetközi szervezetek is az ő irányításukkal jöttek létre. Az emberek azonban szerinte úgy érzik, hogy már nem az érdekeiket képviselik a liberális mainstreamben, ezért le akarják őket váltani. Ezért van szükség szerinte olyan újító, mainstreamen kívüli politikai projektekre, mint a Fidesz.

A nemzetközi szervezetek, mint az ICC vagy a Világbank, a régi világrend utolsó védelmezőiként vagy a megváltozott körülményekhez alkalmazkodó entitásokká válhatnak. Ezek a szervezetek, valamint a nem eléggé szuverén államok, könnyen elveszíthetik a relevanciájukat az átmeneti időszakok során. A szomszédos országok politikai táját is befolyásolja ez a jelenség, mivel sok esetben külső hatalmak által irányított döntéseket hoznak. Magyarország példája jól mutatja, hogy a szuverenitás és az alkalmazkodóképesség kulcsfontosságúak a jövőbeli kihívások kezelésében.

Szombathy arra volt kíváncsi, hogyan nyilvánul meg a globalista nyomásgyakorlás a gyakorlatban. "Bárhol is járunk a nyugati világ határain kívül, rendszerint találkozunk olyan vezetőkkel, akik így fogalmaznak: én a saját közösségem érdekeit képviselem, ti pedig a magatokét, de mi lenne, ha együttműködnénk? Konkrét lépéseket tehetnénk, amelyek előnyösek lennének az én közösségem számára, ugyanakkor a te közösségednek is hasznot hoznának."

Ezzel szemben a Nyugaton a közös együttműködés fogalma szinte ismeretlen, ehelyett folyamatosan a nyugati értékek betartását követelik az emberektől. David Pressmann nagyköveti időszaka alatt rendszeres tárgyalások tárgyává vált, és ő maga is kifejtette, hogy ezek az interakciók "rendkívül fájdalmas élményt" jelentettek számára. Szerinte a nagykövet érkezése nem a magyar kormány tevékenységeinek megértéséről szólt, hanem arról, hogy az Egyesült Államok milyen elvárásokat támaszt Magyarországgal szemben.

Orbán elmondása szerint a kommunikációs akadályok miatt nem tudta elérni Pressman felfogását. „Bár a hang hallatszott, és a fülén át eljutott hozzá, a fejébe valahogy nem tudtam bevinni az üzenetet, mert láthatóan nem érdekelte” – fogalmazott. Úgy véli, hogy hiába ismételte meg már huszadszorra is, hogy nem terveznek fegyvereket küldeni Ukrajnának, Pressmann folyamatosan arról faggatta, hogy milyen előnyökhöz jutnának, ha mégis ezt tennék.

Orbán Viktor immáron évek óta ötdimenziós sakkot játszik, békemissziózik és az ország súlyához képest lényegesen erősebb ligában forog - hogy ebből Magyarország miként profitál, továbbra is kérdéses. A tavalyi Tusványoson a sörözések során többek is arról beszéltek, hogy a Tisza előretörése aggasztó a Fideszre nézve. Egyesek a túlzott külpolitikai fókuszt hibáztatták, és voltak, akik szerint másod-harmadvonalas kormánytagok kanászodtak el túlságosan is.

A miniszterelnök tavalyi nyilatkozatában megemlítette, hogy létezik egy magyar nagystratégia. Azonban a jelenlegi helyzetről elmondta, hogy még nem áll jól. Ennek oka, hogy a stratégia nyelvezete túlságosan intellektuális, ami megnehezíti az emberek számára a megértést. Politikai előnyünket éppen az adja, hogy képesek vagyunk olyan közösséget formálni, ahol mindenki világosan érti a céljainkat és az intézkedéseink mögötti indokokat. Ez a közös cselekvés képességének alapját képezi.

Ha valóban létezik egy átfogó stratégia, és nem csupán a pillanatnyi érdekek érvényesítése folyik, akkor a jelenlegi diskurzus alapján a szuverenista és globalista narratíva nem igazán mutatott jelentős fejlődést, de nem is lett egyszerűbb. Továbbra is nyitott kérdés, hogy meddig és milyen mértékben érdemes a támadás alatt álló Ukrajnáról, a Brüsszelben tapasztalható zűrzavarról és a globalista érdekhálózatokról folytatni a beszélgetést.

Megjelent egy új politikai erő, amely sikeresen hozta a közbeszéd középpontjába azokat a közvetlen tapasztalatokat, mint például az egészségügyi és gyermekvédelmi intézmények helyzete. Emellett a magyar vasút állapota is egyre inkább a figyelem középpontjába került, és a kormányzati tiltási kísérletek, legyen szó a Pride eseményekről vagy a független sajtóról és civil szervezetekről, rendre kudarcot vallottak.

Kocsi Máté az alig észlelhető ellenzéki hangokkal folytatott vitájában hangsúlyozta, hogy bármelyik hónap bármelyik napján készíthetünk fényképet egy elhanyagolt kórházi vécéről. Ezzel szemben a Fidesz egy olyan politikai irányvonalat képvisel, amely túlmutat a hazai problémákon, és ezt is a programjuk részének tekintik.