Egyedülálló orvosi teljesítmény: Pécsen egy beteg aranybevonatú, egyedi tervezésű pacemakert kapott.

Menyhárt Zsolt már 15 éve önkéntesként szolgál rendőrként az angliai Ipswich városában. Nap mint nap az utcákon járőrözik, ahol nemcsak a közbiztonság fenntartásában vesz részt, hanem a helyi közösséggel is szoros kapcsolatot épít. Egyenruhája és jogai megegyeznek a hivatásos rendőrökével, de ő teljesen önzetlenül, javadalmazás nélkül vállalja ezt a kihívásokkal teli feladatot. Ez a munka nem csupán kötelezettség számára, hanem szenvedély, amelyben örömét leli.

A magyarok sokféle hivatást űznek világszerte, de az, hogy valaki rendőrként tevékenykedjen, viszonylag ritkán fordul elő. Menyhárt Zsolt például már 15 éve dolgozik az angliai Ipswichben, és nem akármilyen formában: önkéntes rendőrként. Ez azt jelenti, hogy a mindennapi civil foglalkozása mellett, szabadidejében öltözik egyenruhát, és ugyanazokkal a kihívásokkal néz szembe, mint hivatásos társai.

Mi motiválhat valakit arra, hogy nap mint nap, teljesen ingyen, idegenek életét kockáztassa? Milyen különbségek vannak a rendőri munka gyakorlatában Nagy-Britanniában és Magyarországon? Miért választják az angol rendőrök a fegyvertelen szolgálatot? Hogyan tudnak megbirkózni a legkockázatosabb helyzetekkel fegyver nélkül? Ezek a kérdések foglalkoztattak bennünket a beszélgetés során.

Hogyan jutottál el Angliába? Mi volt az utad története?

Egy szép napon Prágában éltem, ahol telekommunikációs mérnökként dolgoztam. Ekkor érkezett egy kivételes munkaajánlat Angliából, amelyet azonnal elfogadtam, és ezzel megkezdődött egy új fejezet az életemben. Az angliai élet minden részlete magával ragadott, és észrevétlenül szaladtak el az évek. A munkahelyem remek volt, a kollégák pedig rendkívül barátságosak és befogadóak, ami még inkább megkönnyítette az alkalmazkodást. Eleinte csupán néhány évre terveztem itt maradni, de végül a sors úgy hozta, hogy immár tizenhét éve Anglia a második otthonom lett.

- Honnan a rendőri motivációd?

Gyerekkoromban mélyen vonzott a rendőri és katonai életpálya, talán azért, mert édesapám a rendőrségnél szolgált. Ő azonban igyekezett lebeszélni erről, hiszen a korabeli viszonyok sokkal különböztek a maiaktól. Ennek ellenére bennem megmaradt a vágy, hiszen apám munkája során rengeteg izgalmas feladattal találkozott: volt, hogy közlekedési- és kutyásrendőrként teljesített szolgálatot, nyomozó alosztályon dolgozott, és körzeti megbízottként is megfordult. Szóval...

Soha nem képzeltem volna, hogy az álmomban megjelenő képek valóra válnak, és itt, Angliában találom magam, mint önkéntes rendőr.

- Hol hallottál az önkéntes rendőri szolgálatról?

Egy véletlen egybeesés folytán bukkantam erre a lehetőségre, amelyről Angliában meglehetősen kevesen tudnak. Egy helyi magyar összejövetelen futottam össze két fiatal rendőrtiszti főiskolással, akik éppen egy három hónapos program keretében voltak a helyi rendőrségnél. Ők meséltek rólam a szolgálatvezetőjüknek, aki azután meghívta a helyi magyar közösséget egy találkozóra. Tőle tudtam meg, hogy létezik ez a különleges lehetőség.

Lenyűgöző és rendkívül erőteljes élmény volt felfedezni a színfalak mögötti világot, ahol a bűnüldözés zajlik az ártatlannak tűnő város szívében. Ezt követően határozottan úgy döntöttem, hogy belevágok a kalandba.

Az önkéntesség olyan tevékenység, amelyben az egyének szabad akaratukból, anyagi ellenszolgáltatás nélkül vállalnak feladatokat, hogy segítsenek másokon vagy hozzájáruljanak a közösség jólétéhez. Ez a cselekvés nem csupán az altruizmus kifejeződése, hanem egy fontos eszköz is, amely lehetőséget ad arra, hogy az emberek új készségeket sajátítsanak el, tapasztalatokat gyűjtsenek, és kapcsolatokat építsenek. Az önkéntesség tehát nem csupán a másoknak való segítésről szól, hanem arról is, hogy közben fejlődhetünk és gazdagabbá válhatunk tapasztalataink által.

Angliában rendkívül elterjedt az önkéntes munka, számos lehetőség kínálkozik erre. Ez azt jelenti, hogy az emberek a főállásuk mellett eltérő tevékenységekbe is belefognak, mint például én, aki a rendőrségnél tevékenykedem, mindezt teljesen ingyen, fizetés nélkül, de ugyanakkora felelősségvállalással. A rendőrségen belül az önkénteseknek van egy minimális óraszám-követelménye, de maximum óraszám nincs megszabva, így akár minden egyes nap is végezhetnek önkéntes munkát.

Ez számomra is meglepő volt. Havonta kötelező tréningeken kell részt venni, amelyek rendkívül változatos témákat ölelnek fel. Például tanulmányozzuk az ajtóbetöréses behatolás módszereit, a gyorsforgalmi utakon történő intézkedések menetét, valamint a megkülönböztetett hang- és fényjelzéssel ellátott járművek vezetésének fortélyait. Továbbá a forgalmi rendőröknek fel kell készülniük a nagy sebességű üldözésekre és az elfogásokra is. A drogtúladagolás esetén az életmentő gyógyszeres beavatkozásra csak a megfelelően képzett rendőrök jogosultak; ha ilyen szakember éppen nincs szolgálatban, akkor a kiérkező mentőre kell várni. Emellett lehetőség van a nyomozókhoz való szakosodásra is, ahol a csoporton belül szintén lehet gyűjteni a tréningeket és a tapasztalatokat. Néhány tréning annyira specializált, hogy ha valaki vállalja a résztvételt, akkor a munkaórák számát is jelentősen megnövelik, mivel ezek a továbbképzések rendkívül költségesek. A támogatás csak abban az esetben jár, ha a jelentkező a megszerzett tudást a rendőrség napi munkájában hasznosítani tudja.

Milyen élményekkel gazdagodtál az alapképzési tréning során? Milyen hatással volt rád ez az időszak, és milyen kihívásokkal kellett szembenézned?

Bár már viszonylag jól beszéltem angolul, a jogi szaknyelv és a szakszavak világában nem éreztem magam otthonosan. Ezért számomra egy igazi gyorskorrepetálás volt, hogy elsajátítsam a különféle törvényeket és kifejezéseket, amelyek elengedhetetlenek a hivatalos ügyintézésben és a jelentések megírásában. Az angliai jogi környezet könnyen érthető és átlátható, ami nagyban megkönnyítette a dolgomat, hiszen sok törvény egyértelműen alkalmazható. Ugyanakkor meglepődtem, hogy mennyi régi jogszabály van még mindig érvényben; ezek néha eléggé zavarosnak tűnnek. Viszont ha valaki elakad, bátran felhívhatja a felettesét telefonon, hogy információt kérjen – ez itt teljesen megszokott gyakorlat.

Mik azok a tényezők, amelyek a legnagyobb meglepetést okozták számomra?

- Itt nincs egyetemes személyes azonosító okmány, ami nekem elképesztő volt eleinte. Amikor intézkedünk, és megkérünk valakit, hogy igazolja magát, a legtöbb a bűnöző mégis általában valós nevet és címet ad meg. A rendőrre van bízva, hogy mit hisz el, vagy mit nem, hacsak nem szolgál az illető elegendő bizonyítékkal valós kilétére. Onnantól kezdve, ha valaki ad nekem egy nevet és címet, és azt a központtal leellenőrizve nem vagyok teljesen biztos az illető kilétében, akár őrizetbe is vehetem, élve a gyanúval, hogy hamis adatokat adott meg.

A járművezetéshez nálunk nem szükséges, hogy a jogosítvány a helyszínen legyen; elegendő, ha az igazoltatás után hét napon belül bemutatják. A rendőröknek azonban jelentős mozgástere van, hiszen a tréningeken hangsúlyozták, hogy ha valaki a rendőrségen belül utasítást ad arra, hogy valakit le tartsak, akkor ezt jogomban áll megtagadni. Ez a döntés kizárólag az én hatáskörömbe tartozik, ahogyan az is, hogy miként lépek fel az elkövetővel szemben. Tehát a feletteseim sem mondhatják meg, hogy helyszíni bírságot adjak-e, vagy inkább egy szóbeli figyelmeztetéssel zárjam le az ügyet. Nagyon pozitívum, hogy a rendőrök tudására, tapasztalataira és saját értékítéletükre van bízva, hogy mit látnak és hogyan reagálnak az adott helyzetben.

Angliában a jogi környezet jelentősen eltér a megszokottól. Például a közlekedési szabályok terén az irányjelzők elmulasztása vagy a piroson való átszaladás nem minősül szabálysértésnek. A rendőrök által használt kézi traffipax nem készít fényképet, csupán a sebességet mutatja a kijelzőjén, amikor a rendőr belenéz. Ezen kívül a forgalom megfigyelésére nem használható ez a kamera, mivel leengedett állapotban kell várakozni. Csak akkor van lehetőség a sebességmérésre, ha a rendőr úgy látja, hogy egy autó nyilvánvalóan gyorsabban halad a megengedettnél. Ezért nincsenek „vadászatok” a gyorshajtókra. Amikor egy autóst félreállítok, és közlöm vele, hogy a kamera ezt a sebességet mérte, amellyel haladt, azonnal bírságot is kiszabhatok. Ilyenkor a további vitának nincs helye, mivel a kamera által rögzített adat elegendő bizonyíték. Ha az autós nem fogadja el a helyzetet, és vitatkozni próbál, az ügy bíróság elé kerülhet. Itt azonban a rendőr szava lesz a döntő, amennyiben az események dokumentálva vannak, és a kamera hitelesítve van.

- A rendőröknek adott döntési szabadadság mellett más is meglepett?

A rendőri munka során gyakran tapasztalható, hogy a kiérkező rendőr és az incidens résztvevői között egyfajta kimondatlan kapcsolat alakul ki. Néha a sértett, máskor pedig az elkövető érezheti úgy, hogy csak az adott rendőrrel szeretne kommunikálni a továbbiakban. Ezt a jelenséget a rendszer is támogatja, hiszen az, ha a rendőr az ügyben marad, jelentősen megkönnyíti a későbbi interakciókat és a kommunikációt. Magam is átéltem már hasonlót: volt olyan eset, amikor valaki csak velem akart beszélni, és még elkövetőként is bízott bennem. Ez a tapasztalat számomra igazi felnőtt tanulság volt, és ráébresztett, hogy az emberek közötti kapcsolatok sokkal bonyolultabbak és sokszínűbbek, mint ahogyan azt valaha is gondoltam.

Miért nem viselnek fegyvert az angliai rendőrök?

- Az alaprendőrnek nincsen lőfegyvere, csak a fegyveres egységeknek, akik erre speciálisan ki vannak képezve. Természetesen van eszköztárunk, de főleg a kommunikáció a fontos.

Megkérdeztem, hogy miért alakultak így a dolgok. A kiképző azt válaszolta, hogy egyrészt statisztikai szempontból nem áll fenn olyan jelentős számú helyzet, ami indokolná a lőfegyverek viselését. Másrészt Angliában a magánkézben tartott lőfegyverek törvényi szabályozása talán a legszigorúbb a világon. Mivel ez egy szigetország, könnyebben tudják ellenőrizni a kikötőket, így a bűnözői körökben is viszonylag kevés lőfegyver található az ország méretéhez és lakosságához viszonyítva. Az angolok komolyan veszik, hogy az átlagpolgár ne érezze magát fenyegetve. Ha például mi, akár csak megelőzés céljából, elővesszük a paprika sprayt vagy a viperát egy intézkedés során, azt formanyomtatványon dokumentálnunk kell, és részletesen meg kell indokolnunk az okot. Az állampolgárok félelmét nem szabad keltenünk, ez rendkívül fontos itt.

A rendőrök társadalmi megbecsültsége változó, és számos tényezőtől függ. Sok ember nagyra értékeli a rendőrség munkáját, hiszen ők a közbiztonság védelmezői, akik a törvények betartásáért felelnek. Ugyanakkor egyes közösségekben, különösen a konfliktusos helyzetek vagy negatív tapasztalatok miatt, a rendőrök iránti tisztelet csökkenhet. A rendőrséggel való kapcsolat sokszor a helyi kultúrával, a társadalmi igazságossággal és a rendőri intézkedések átláthatóságával is összefügg. A rendőrök tisztelete tehát összetett kérdés, amely a konkrét környezet és tapasztalatok tükrében értékelendő.

- Nagyon nehéz felmérni, vegyesen reagálnak az emberek. Amikor rendőrként kint vagyok az utcán, többnyire elkövetőkkel foglalkozom, és elfogadom, hogy ők nem is kell, hogy feltétlen szeressenek vagy tiszteljenek minket. Nem tudhatjuk, kinek milyen tapasztalatai vannak a rendőrségről.

Nem szabad elfelejtenem, hogy nem azért döntöttem úgy, hogy esetleg bírságot adok valakinek, amilyen stílusban velem beszél, hanem azért, amit elkövetett. Ha ez nem így lenne, akkor az egy személyes, hangulatalapú döntés lenne, ami szakmaiatlan és rossz. Mondok erre egy nagyon leegyszerűsített példát, kint üvöltözik valaki az utcán félelmet keltve a többi járókelőben. Amikor rendőrként, szolgálatban megközelítem és velem is ordibál, nem vehetem csak ezért őrizetbe, mert bennem is félelmet keltett. A rendőrtől elvárják a jóval magasabb tolerancia szintet minden ilyen esetben. Van aki amúgy egész jól, barátságosan kezel minket, annak ellenére, hogy elkaptuk, de van, aki utálja a rendőröket, dacára annak, hogy szerintem a rendőrség mindent megtesz azért, hogy mindenki biztonságban, és megfelelően kezelve érezze magát egy intézkedés során.

Nem ritkán előfordul, hogy a fogdáig tartó autós szállítás során elcsevegjük az időt az elkövetővel. Bevallom, ez talán - a magyar környezetben - meglepőnek tűnhet, de teljesen igaz. Ez azonban nem jelenti azt, hogy baráti viszonyt alakítunk ki. Azonban ez a kötetlen beszélgetés segít csökkenteni a feszültséget, és a konfliktusok lehetősége is jóval kisebbé válik. Mindenkinek jár az emberi bánásmód, és előítéleteknek nincs helye. Mindig igyekszem pozitívan, korrekt módon és barátságosan viselkedni, hiszen ez a legfontosabb, nemcsak az elkövető, hanem a saját biztonságunk érdekében is. Célunk, hogy még egy letartóztatás után is stresszmentes, jó hangulatú utazást biztosítsunk a fogdáig. Amint valakit őrizetbe veszünk, a testi épségéért mi vagyunk a felelősek.

- Van lehetőség arra, hogy a bánásmódot is elsajátítsák?

Számos tréninget kínálunk a megfelelő pszichológiai helyzetek kezeléséhez. Fontos, hogy megtanuljuk: másokat nem a saját tapasztalataink alapján kell megítélnünk. Ezeket a megszokott gondolkodásmódokat el kell engednünk, amikor döntéseket hozunk.

Milyen változásokon mentél keresztül ebben a munkakörben?

Teljes mértékben átalakultam. Abszolút megértőbbé, nyitottabbá, elfogadóbbá és türelmesebbé váltam. Már nem könnyű kihozni a sodromból, és sokkal mélyebben látom a dolgok hátterét. Az empátiám is jelentős fejlődésen ment keresztül. Gyakran hallom másoktól a kérdést: "De hát neked nem is fizetnek érte, miért csinálod ezt?" Ilyenkor nehéz szavakba öntenem, mennyit is nyerek valójában ezzel a tevékenységgel. Úgy érzem, hogy nemcsak az életem, hanem a személyiségem is gazdagabbá vált, hiszen rengeteget tanulok és fejlődök belőle.

Természetesen! Íme egy egyedibb megfogalmazás: - Akadt már olyan pillanat az életemben, ami mélyen megrázott?

- Nem beszélhetek sok mindenről, de volt olyan, amikor találtam egy elhunytat, aki már két hete halott volt, és amikor bementem a lakásába, ott megdöbbentő körülmények fogadtak. Ott úgy elgondolkodtam, hogy az emberek a zárt ajtók mögött milyen életet is élnek, és mennyi mindenről nem tudunk. Szívszorító az is, amikor gyerekekkel kapcsolatos esetünk van, elhanyagolás vagy gyilkosság, ezek mindig nagyon megráznak. Volt egy furcsa esetem, amikor riasztás jött, mert egy rendőr vészhívást indított. Megtámadták, és az én egységem volt a legközelebb hozzá. Egy öngyilkoshoz küldték ki, de a helyszínen többen is voltak, és rátámadtak, emiatt a rádióján vészjelzést indított.

Én érkeztem elsőként a helyszínre, és azonnal elkezdtem lerángatni a férfiakat a kollégáról. Egy rövid dulakodás után mindkét elkövető bilincsben volt. Az egyik még hátrabilincselt kézzel is próbálta a karján lévő, saját magának okozott vágott sebeket körömmel mélyíteni. Ez az egész jelenet annyira groteszk volt, nagyon sokáig bennem maradt.

Angliában a késes támadások magas számának több oka is van, amelyek összetett társadalmi, gazdasági és kulturális tényezőkben gyökereznek. Az egyik fő ok a fiatalok körében tapasztalható erőszakos bűncselekmények növekedése, amely sok esetben bandák közötti összecsapásokhoz vezet. A fiatalok számára gyakran a kés birtoklása státuszszimbólumot jelent, és a védekezés érdekében is elterjedt, hogy fegyverként használnak késeket. Ezen kívül a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek, valamint a munkanélküliség is hozzájárulhat a feszültségek fokozódásához, amelyek erőszakos cselekményekhez vezetnek. A rendőrség és a kormányzat folyamatosan dolgozik a probléma kezelésén, különböző prevenciós programokat és közösségi kezdeményezéseket indítva, hogy csökkentsék a késes támadások számát és javítsák a közbiztonságot.

- Valóban Angliában nagy problémát okoznak a késelések, és ez egy öngerjesztő probléma, mert

Ennek következtében különféle kampányok indultak, például a Bin the Blade, amely keretében amnesztiát hirdettek, lehetőséget adva arra, hogy az emberek a kihelyezett konténerekbe leadják a feleslegessé vált késeiket. 2019 óta szigorodtak a jogszabályok: immár otthon sem tartható szamurájkard, még dísztárgy formájában sem, továbbá az 50 centinél hosszabb, ívelt pengéjű kardok birtoklása is törvényellenes. A késes támadások túlnyomó része a bandaháborúkból fakad, de emellett másfajta bántalmazások során és nézeteltérések rendezésekor is gyakran előfordulnak késeléses esetek.

- 15 éve vagy rendőr, minden nap kiteszed az életedet a veszélynek...

Megpróbálom elhessegetni ezeket a gondolatokat. Nem engedem, hogy ilyesmik kavarogjanak a fejemben, nem pörgetem tovább a dolgot, és igyekszem megőrizni a nyugalmamat. Szerencsére nem minden sarkon vár ránk tragédia, de sajnos tudjuk, hogy a rendőrök szolgálat közben is kockázatoknak vannak kitéve. Bár a mindennapokban csak a rendőri intézkedéseket látjuk, ez a hivatás messze áll a megszokottól; igazi kihívásokkal teli feladat.

Mi mindig figyelünk egymásra és a körülöttünk lévőkre, bármilyen helyzetben is legyünk. Bár talán közhelyes, de valóban fontos, hogy folyamatosan résen legyünk. A hívószámok alapján tudjuk, ki az, aki egyedül teljesít szolgálatot, így ha egy komolyabb riasztás érkezik, azonnal többen sietünk a segítségére, amennyiben lehetőségünk van rá. A trénereink folyamatosan felkészítenek minket, hogy mindenféle helyzetet a lehető legjobban kezelhessünk. Ez a munka nem mentes a veszélyektől, hiszen gyakran olyan emberekkel találkozunk, akik másoknak, maguknak és nekünk is kárt okozhatnak.

A kommunikáció módja rendkívül meghatározó, hiszen a szavak és a hangnem akár egy pillanat alatt megváltoztathatják a helyzeteket. Egy apró figyelmetlenség, mint például a nem megfelelő kifejezések használata vagy az empátia hiánya, könnyen félreértésekhez vezethet, sőt, feszültséget szülhet. A szolgáltatás terén minden interakció potenciálisan kockázatos lehet, bár amikor a főállásomban az íróasztalom mögött dolgozom, a veszélyforrások száma természetesen csökken. Azonban mindig fontos, hogy tudatában legyünk a szavaink súlyának és a másik fél érzéseinek.

Volt már rá példa, hogy sérüléseket szenvedtem el?

- Lekopogom, nem volt sérülésem, szeretném azt mondani, hogy ez a fellépésemnek is nagyban köszönhető. Próbálok mindig mindenre odafigyelni, még ha érzem is, hogy fáradt vagyok, akkor is minden intézkedésnél óvatos vagyok és gyanakvó, emellett nyitott és barátságos, ami bár elég ellentmondásosan hangzik, de kivitelezhető. Azt szoktam még mondani, hogy magas vagyok, és emiatt már önmagában a jelenlétem is lejjebb viszi az indulatokat sok esetben.

Mit is jelent az, hogy elkötelezed magad a szolgálatnak? Ez a kifejezés arra utal, hogy önkéntesen és elhivatottan állsz mások szolgálatába, kész vagy segíteni, támogató szerepet vállalni, és hozzájárulni a közösség jólétéhez. A szolgálatba helyezés nem csupán kötelezettség, hanem egyfajta hívás is, amely arra ösztönöz, hogy a saját képességeidet és erőforrásaidat mások javára fordítsd. Ily módon nemcsak a mások életét teheted szebbé, hanem saját magadét is gazdagabbá, hiszen a szolgálat révén megtapasztalhatod az együttérzés, a szolidaritás és a közösség erejét.

Önkéntes rendőrként rendelkezem a szükséges jogkörökkel, nem csupán szolgálat közben és egyenruhában, hanem szolgálaton kívül is.

Érdekes megfigyelni, hogy amikor szükségem van segítségre, és egy másik civil ember készségesen támogat, ő ugyanazt a jogi védelmet élvezi, mint egy rendőr, aki hivatalból intézkedik. Ilyen helyzetben senki sem várja el tőlünk, hogy kockázatos helyzetekbe kerüljünk, hiszen civilként nincsenek védőfelszereléseink. A szakértők azt javasolják, hogy ha úgy érezzük, a beavatkozás veszélyeztetné a testi épségünket, akkor a legjobb, ha a rendőrséget értesítjük, és információt adunk át. Az állampolgárok is jogosultak bűncselekmények megakadályozására, és indokolt esetben erő alkalmazásával is feltartóztathatják az elkövetőt a rendőrség megérkezéséig. Persze, ennek arányosnak és indokoltnak kell lennie. Angliában például nagyon elterjedt, hogy az emberek figyelnek egymásra, és amint valami gyanúsat észlelnek, azonnal értesítik a hatóságokat. Ez különösen hasznos, mivel a rendőrség nem tud mindenhol jelen lenni.

Úgy tűnik, hogy igazán élvezed, hogy Angliában dolgozhatsz rendőrként.

Mindig is lenyűgöztek az angol rendőrök. Számomra rendkívül vonzó, hogy egyesítik a praktikumot és a szervezettséget a közvetlen, barátságos hozzáállással. Képzettségük mellett az emberekhez való nyitottságuk is vonzóvá teszi őket; az utcán gyakran látni, ahogy az emberek önfeledten fotózkodnak velük, hiszen bizalmat sugároznak. Az átlagpolgár szemében ők a segítség, még akkor is, ha a rendőrség hírneve az utóbbi időben megviselt néhány botrány miatt. Ennek ellenére büszkén mondhatom, hogy a közéjük tartozás érzése mindig is fontos volt számomra.