Pamukkale, más néven a „gyapotvár”, egy lenyűgöző természeti csoda Törökországban, amely híres fehér travertin lépcsőiről. Ezek a természetes medencék évezredeken át formálódtak, és a forró víz gazdag ásványi anyagokban bővelkedik, így csodálatos látványt

Bár Kusadasiban még mindig több a turista, mint az orientalista, azért ez az Égei-tenger partján fekvő törökországi város a Kelet kedvelői számára is rejteget néhány érdekességet.

Ezek egyike a XVII. században épült karavánszeráj, amit a XX. században átalakítottak luxusszállóvá. A szálloda híresebb vendégei között volt II. Erzsébet angol királynő (1952-2022) és Jimmy Carter amerikai elnök is (1977-1981). Carter nevéhez nemcsak a magyar Szent Korona visszaadása kötődik (1978), de az ő elnöksége alatt született meg az Egyiptom és Izrael közötti különbéke megállapodás (1979). A karavánszeráj és Egyiptom történelme is összefonódik, ugyanis a szerájt építtető Öküz Mehmed pasa korábban Egyiptom kormányzója volt (1607-1611).

Miközben a múlt titkos ösvényein kalandozunk, felfedezzük, hogy a legendás VII. Kleopátra fáraónő (i.e. 69-30) is megfordult a közeli Epheszosz városában. A híres római hadvezér, Marcus Antonius (i.e. 83-30) társaságában először a mai Törökországban található Tarszoszban (Pál apostol szülővárosa) találkoztak. Az esemény, amely i.e. 41-ben játszódott, Plutarkhosz (i.sz. 46-125) szavaival elevenedik meg: Kleopátra aranyozott bárkáján, bíborvitorlákkal hajózva érkezett meg a Küdnosz folyón, amely ma Berdan néven ismert. "Kleopátra aranyhímzésű baldachin alatt feküdt, öltözéke olyan díszes volt, mint amilyeneket Aphroditéről festenek. Mellettében ifjak, Erószaihoz hasonlóan, legyezték őt, miközben az emberek a torkolattól kezdve mindkét partot ellepték, hogy tanúi lehessenek a csodának. Az agoráról mindenki odasietett, és Antonius, a kormányzói emelvényén ülve, végül egyedül maradt; a hír, hogy Aphrodité érkezett Dionüszoszhoz Ázsia üdvére, futótűzként terjedt a lakosság körében." (Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok, Helikon Klasszikusok, 1978). Kleopátra és Marcus Antonius kapcsolata nem csupán a szenvedélyről szólt, hanem Egyiptom és Róma közötti politikai szövetségről is. Azonban ennek a szövetségnek súlyos következményei voltak. Miután Iulius Caesar, Kleopátra segítségével, stabilizálta hatalmát Egyiptomban (i.e. 47), a fáraónő húgát, IV. Arszinoét (i.e. 63-41) száműzték az epheszoszi Artemisz templomába. Arszinoé hat éven át élt Epheszoszban, majd Kleopátra kérésére, i.e. 41-ben, Marcus Antonius parancsára megölték. Őt Epheszoszban temették el, sírja, az Octagon, különös nyolcszög alakjával és az alexandriai világítótornyot idéző formájával tűnt ki a kor görög és római stílusai közül. A XX. században végzett feltárások során a tudósok egy 17-20 éves fiatal nő csontvázát találták meg a sírban.

A hagyományok szerint, bár ennek hitelesítése nehézkes, Kleopátra egykor Pamukkaléban is megfordult, és ott fürdött a róla elnevezett híres medencében. Pamukkalé, amely az UNESCO Világörökségeinek sorát gazdagítja, Kusadasiból körülbelül három órás buszútra található. Az út során a látogató a török mezőgazdaság szívét érinti, ahol széles szántóföldeken olíva, gránátalma, gyapot és szőlő terem. A szőlőtermesztés és a borkészítés hagyományait a görögök honosították meg e vidéken. Denizli tartomány, ahol Pamukkale található, a magyar Wikipédia szerint több érdekes információval szolgál: bemutatja a szomszédos tartományokat, a körzetek számát és nevét, valamint említi a híres "denizli kakast". Itt viszont Pamukkaléról kevesebb szó esik, inkább a helyi kakas tenyésztéséről olvashatunk. A tenyésztők a 3-3,5 kg-os madarakat a színük, testalkatuk, tarajuk, valamint kukorékolásuk hangmagassága és hangszíne szerint kategorizálják. Ezek részletezésére most nem térnék ki, de ha valaki többet szeretne tudni, a török Kulturális és Idegenforgalmi Minisztérium honlapján a "Denizli Rooster" cím alatt bővebb információkhoz juthat.

Pamukkale híres gyógyvizeiről és lenyűgöző mészkőmedencéiről, amelyek a kalcium-hidrogén-karbonátos források eredményeként alakultak ki. A leglátványosabb forrás 35,6 Celsius fokos hőmérsékletével vonzza a látogatókat, míg a környező 17 termálvízforrás hőmérséklete 35 és 100 Celsius fok között változik. Érdekesség, hogy az egyik forrás egy szálloda udvarán tör a felszínre, ahol a kőzetek vas- és mangántartalmuk miatt a víz vöröses-barna árnyalatot kap. Személyesen sosem szálltam meg ebben a szállodában, így nem tudom, milyen különbségek vannak a tengerparti és a szárazföldi kabócák énekében. Ugyanakkor olvastam róluk, hogy nemcsak dallamukkal keltik fel a tudósok érdeklődését, hanem különös "pisilési szokásaikkal" is. Világi Máté a Telexen 2024 márciusában arról írt, hogy a kabócák fizikai törvényeket is felülírnak, amikor "vadul vizelnek". Később, augusztusban Antal Bálint szintén a témával foglalkozott, figyelmeztetve az olvasókat: "Vigyázzon, nehogy lepisilje egy kabóca!"

A Pamukkale szó jelentése "gyapotvár"; a város gyógyvizeivel már az ókorban is gyógyítottak bőr, idegrendszeri-, mozgásszervi- és egyes szívbetegségeket is. Az ókori Hierapoliszról írta Sztrabón (megh. i.sz. 25 körül), hogy a város "ahol meleg források vannak".Hierapolisz ennek az egészségturizmusnak köszönhette a megszületését és a felvirágzását. Viszont a Plutoniumban, a Plútóról, az alvilág istenéről elnevezett szentélyben, ami tulajdonképpen egy barlang, a vízzel együtt halálos mérges gáz tört a felszínre. A barlang előtt volt egy elkerített, szent tér is; "(...) ez olyan sűrű, ködszerű gőzzel van tele, hogy a talajt alig lehet látni" - írta a már említett görög földrajztudós-utazó. Akik beszívták ezt a szén-dioxidos, hidrogén-szulfátos mérges gázt, azok meghaltak. De Plútó papjai vagy nagy levegőt vettek, hogy ne kelljen beszívniuk a mérget, vagy csak ott lélegeztek, ahol "tiszta volt a levegő". Kiválasztottságukat pedig azzal bizonyították, hogy megmutatták a hívőknek, és a messzi tájakról érkezett zarándokoknak a mérgezésben meghalt állatok tetemét, miközben az ő egészségük semmit sem károsodott a szertartás alatt. "Ha birkákat hajtanak be, összeesnek s élettelenül húzzák fel őket; mi verebeket hajítottunk be, s azok rögtön elpusztulva estek le." (Strabón: Geógraphika. Gondolat Kiadó, 1977).

Hierapolisz varázslatos világában a legtöbb látogató nem a történelmi romok felfedezésére, hanem a híres mészkőmedencék és Kleopátra fürdőjének élvezetére összpontosít. Nem meglepő tehát, hogy sokan strandpapucsban és fürdőruhában sétálgatnak a műemlékek között. Az elmúlt évtizedek vízhiányának következtében a török kormány néhány mészkőkádat lezárt a nagyközönség elől, de szerencsére még mindig maradt bőven felfedezésre váró vízfelület. A látogatóknak azonban érdemes megjegyezniük, hogy a medencékbe csak mezítláb léphetnek be, még zokni sem lehet a lábukon. A legtöbb kádban a víz viszonylag sekély, de vannak olyan részek is, ahol nyugodtan el lehet merülni. A mészkőmedencéktől csupán öt perc gyaloglásra található Kleopátra fürdője, amely 37 fokos gyógyvizével különleges élményt kínál. Ez a fürdő eltér a többi hasonló hőmérsékletű medencétől, hiszen padlója és padjai ókori oszloptöredékekből és kövekből épültek, így valóban egyedülálló atmoszférát teremtve.

Hierapolisz, ez a titokzatos ókori város, napjainkban is izgalmas régészeti kutatások színhelye. A híres Plútó szentélyében 2013-ban rábukkantak egy különleges kapura, amely a mitológia szerint az alvilág és a földi világ határvonalát jelképezte. Két évvel korábban pedig felfedezték Fülöp apostol sírját, aki hagyomány szerint 87 éves korában, Domitianus császár uralkodása alatt szenvedett mártírhalált, állítólag fejjel lefelé keresztre feszítve. A kereszténység terjedése révén Hierapolisz kiemelkedő vallási központtá vált, és sokan azt vélik, hogy a város neve a görög "hiera" szóból ered, ami szentet jelent. Valójában azonban "Hiera" egy amazon neve, ami még inkább beleillik a város misztikus történetébe. A város megalapítása, akárcsak Epheszosz esetében, elveszett a történelem ködében, ám Hierapolisz virágzása a bizánci időszakban is folytatódott. Később azonban a szeldzsuk törökök és a keresztesek hódításai megzavarták ezt a békés fejlődést. A VII. században bekövetkezett első nagy földrengés már megpróbáltatta a város lakóit, de az 1534-es katasztrofális földmozgás annyira megrongálta az épületeket, hogy a helyiek végleg elhagyták otthonaikat.