Örökre bezárta szemeit a színpadok ragyogó csillaga: Vígh Manci tragikus sorsa.

Csupán 46 évet adott neki a sors! Meghalt a tehetséges énekes

A 20. század eleji Budapest színpadán ragyogó csillagként tündöklött egy fiatal tehetség, akinek különleges bája és vibráló energiája már a közönség figyelmét is felkeltette. Gyermekkorától fogva a tánc és az éneklés világához vonzódott, így nem meglepő, hogy a Színészegylet képzésére lépett, ahol tehetsége hamarosan a többi növendék közül is kiemelkedett.

Még csak a nagykorúság küszöbén állt, amikor a kecskeméti színház színpadán debütált, és a közönség azonnal rabul ejtette őt. Tehetsége mellett káprázatos szépsége is lenyűgözte a nézőket; már az első komoly megmérettetésén is a színház szépségversenyének dobogójára léphetett.

Néhány év elteltével már a nagyváradi színpad ragyogó csillagaként tündökölt, ahol több kritikus is a város új Fedák Sárijának titulálta. Innen indult el az őszinte tehetség útja a főváros felé, a Városi Színház falai közé, ahol a budapesti közönség is felfedezhette, milyen varázslatos élményt nyújt, amikor Vígh Manci egy szerepben teljesen kibontakozik.

Szinte minden estéje telt házas előadás, minden fellépése esemény volt. A lapok címlapján szerepelt, apró részleteket közöltek róla: hol nyaral, mit eszik, kivel tűnik fel a társasági életben. Egy keresztrejtvény nyereményeként például dedikált portréját sorsolták ki, ami akkoriban hatalmas presztízs volt.

1925-ben egy olyan lehetőség kopogtatott Manci ajtaján, amelyet sokan azonnal elfogadtak volna. Kálmán Imre, a világhírű zeneszerző, aki már akkoriban a zenei világ egyik kiemelkedő alakjának számított, személyesen kereste fel őt. Kérte, hogy tanuljon meg németül és csatlakozzon bécsi társulatához, ami egy valóságos nemzetközi karrier kezdetét jelentette volna. Mégis, Manci határozott nemet mondott erre az elképesztő ajánlatra.

A döntés mögött egy rendkívül személyes történet húzódott meg: Csortos Gyula, a kor kiemelkedő színésze, akit a szakma és a közönség egyaránt magasztalt. Kettejük között titkos érzelmek szőtték a szálakat, és ez a rejtett románc végül a házasság küszöbére vezette őket.

Vigh Manci és Ferenczy Károly szereplésével került bemutatásra a Városi Színház színpadán a „Dolly” című előadás. Az esemény a Színházi Élet című folyóirat 1925-ös számában is említést nyert. A produkcióról készült fotókat a Wikipedia gyűjteménye őrzi.

1926 tavaszán, csendes körülmények között, hivatalosan is egyesítették életüket – mindenféle felhajtás nélkül. A nagyvilág csak akkor szerezett tudomást a hírről, amikor Manci váratlanul távol maradt a színházi próbáról. Habár a színésznő boldogan mondta ki a boldogító igent, a döntése súlyos áldozatot követelt: fel kellett adnia pályafutását, amelyért oly sokáig dolgozott.

Csortos számára az volt a legfontosabb, hogy Manci minden energiáját a házasságukra összpontosítsa. Manci, aki a szerelem lázában égett, végül a színpadot választotta a feleségi szerep helyett, és így három év elteltével elérkezett az a pillanat, amikor beadta a válókeresetet. Egy interjú során őszintén mesélt arról, hogy milyen nehéz volt feladni a színpadi karrierjét Csortos Gyula kedvéért: "Nagy áldozat volt, amikor úgy döntöttem, hogy a színpadot hátrahagyom. Az esküvőm előtt erről a kérdésről egyáltalán nem beszéltünk."

Válása után Manci újra nekivágott a karrierje újjáépítésének, ám a színházi világ addigra már alaposan átalakult. Friss arcok, új hangzások és feltörekvő csillagok tűntek fel a színpadon, akik háttérbe szorították a régi nagy neveket. Bár Manci ismételten a reflektorfénybe lépett, már nem övezte azt a szenvedélyes rajongás, mint egykor. A neve fokozatosan eltűnt a lapok címlapjairól, mintha a múlt egy letűnt korának emlékét hordaná magában.

Csortos pályafutása eközben szinte az egekbe emelkedett. A Hyppolit, a lakáj című filmben nyújtott teljesítménye révén igazi legendává avanzsált. Azonban a sors nem kímélte őt – a háború zord éveiben pénzügyi nehézségekkel küzdött, súlyos betegségekkel harcolt, és végül magányosan, feledésbe merülve zárta le életét.

1945 telén, amikor Csortos Gyula a Fasor szanatóriumának ágyán feküdt, sorsa már megpecsételődött, alig akadt látogatója. Azonban Vígh Manci hűsége nem ingott meg; ő volt az egyetlen, aki mellette állt az utolsó pillanatokban. Az a nő, aki egykor mindent feladott érte, most ott ült a halál árnyékában, amikor már senki más nem volt mellette.

A későbbi éveiről sajnos alig maradtak nyomok. Eltávolodott a színházak pezsgő világától, és csendes, visszavonult életet élt. 1971-ben, 75 éves korában hunyt el Budapesten. Ma már csak kevesen idézik fel nevét, pedig élete, döntései és embersége olyan értékeket hordoznak, amelyek méltán megérdemelnék a figyelmet.