Senkit sem érdekel a magyar inkvizíció!

Az, hogy a külföldi forrásokat fogadó független magyar médiák és civil szervezetek listára kerülnek, egy érdekes fejlemény. De ami igazán figyelemre méltó, az az, hogy már létezik egy ilyen lista, amely tele van ijesztő ukrán médiaügynökökkel és kijevi propagandával.

"Megjelent a politikai ellenzék új módszere: a vezetés kompromittálása, szándékainak lejáratása. Sanda szándékú, hazug vádaskodásokat hallunk. (...) Rendelkezünk a megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy ezekkel szemben fellépjünk" - szögezte le a miheztartás végett Aczél György, a Kádár-korszak vezető kultúrpolitikusa a Népszabadságban 1987. novemberében, de ugyanez megjelenhetett volna napjaikban, az államosított magyar média bármely termékében is.

Egy év elteltével a nemzetközi helyzet olyan mértékben feszültté vált, hogy az ellenzéki és ellenséges erők jelentős előretörésen mentek keresztül. Ekkor Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a hírhedt sportcsarnokbeli beszédében új szintet lépett: "A harc kimenetele kizárólag tőlünk függ, hiszen ez a helyzet igazán osztályharcnak számít. Az, hogy képesek vagyunk-e visszanyerni önbizalmunkat, és hogy a józan ész képviselőit magunk mellé tudjuk állítani, valamint hogy ha szükséges, határozottan szembeszálljunk az ellenséges, ellenforradalmi erőkkel. Ha ezt elérjük, megőrizhetjük a rendet és a biztonságot, túljuthatunk a gazdasági nehézségeinken, és létrehozhatunk egy új, korszerűbb és hatékonyabb magyar szocializmust. Ha viszont nem, akkor az anarchia, a káosz, és - ne legyenek illúzióink - a fehérterror fog dominálni."

Harmincöt évvel a rendszerváltás után újra megjelent a magyar nyilvánosságban ez a jól ismert hang: a lehetséges végét megérző, hatalmát féltő represszív gépezet hangja. Idén is legfontosabb nemzeti ünnepünk, a sajtószabadság napjaként is ismert március 15-ét ragadta meg Orbán Viktor arra, hogy meghirdesse a sanda szándékú ellenséges-ellenzéki erők elleni fellépést: "...jön a húsvéti nagytakarítás: átteleltek a poloskák. Felszámoljuk a pénzügyi gépezetet, amely korrupt dollárokból vásárolt meg politikusokat, bírókat, újságírókat, álcivil szervezeteket és politikai aktivistákat. Felszámoljuk az egész árnyékhadsereget. Ők a mi újkori labancaink, a brüsszeli kegyencek, akik hazájuk ellenében pénzért a birodalom szekerét tolják. (...) Éppen elég volt belőlük. Tavaszi szél vizet áraszt, hadd vigye őket."

A tavaszi szél aztán új állami propaganda-kampányokat, új, orosz mintájú törvény(tervezet)eket fújt be az ablakon, igazolva, hogy ez a hatalom is "rendelkezik a megfelelő eszközökkel" a nem kívánt erőkkel szembeni fellépésre. Alkotmányellenesen korlátozva a gyülekezési jogot betiltották a Pride-ot (de ez a jogkör a választási kampányban lesz majd igazán érdekes), benyújtották a szintén alapvető jogainkat sértő úgynevezett "átláthatósági törvény" tervezetét, majd közvetlenül erre rákapcsolva ukrán ügynöközésbe kezdtek a vezető ellenzéki párt és a megmaradt független média ellen.

Három nappal azután, hogy a civil szervezetek és a független sajtó ellehetetlenítését célzó jogszabálytervezetet benyújtották, a kormány egyik think tankje, a Nézőpont Intézet máris közzétette (fel)jelentését. Ebben a dokumentumban a külföldi támogatásban részesülő (az ő terminológiájuk szerint: "külföldről finanszírozott", mintha csak egy zsoldoshadsereg lenne) médiát vádolják azzal, hogy ukrán propagandát terjeszt, és hogy cikkeik célja a közélet Zelenszkijék irányába való befolyásolása. A lista, amelyet közzétettek, sokkal inkább mulatságos, mint ijesztő: "a Klubrádió segített az ukrán elnököt áldozati szerepben feltűntetni" – olvashatjuk egy helyen, mintha az ukrán elnök nem lenne az orosz agresszió áldozata.

Az alábbiakban egyedi megfogalmazásban mutatom be a cikkek tartalmát: 1. A Telex egy friss interjú keretein belül Gulyás Gergelyt faggatta arról, miért történt változás a kormány Ukrajna uniós csatlakozásával kapcsolatos álláspontjában. 2. A Szabad Európa híre szerint a NATO főtitkára hangsúlyozta, hogy Ukrajnának erős pozícióból kell megközelítenie a béketárgyalásokat, hogy sikeresen képviselhesse érdekeit. 3. A Magyar Narancs cikkében Szijjártó az újabb szankciók elfogadását követően úgy véli, hogy a szankciós politika nem hozta meg a várt eredményeket, és ezért kudarcot vallott. 4. Az Euronews beszámolója arról szól, hogy a német és a francia külügyminiszter Szíriában folytat megbeszéléseket, ami fontos lépés a közel-keleti helyzet rendezésében. 5. Végül, a 444 cikkében az "Ismeretlen vizeken a világ" cím sugallja, hogy a globális események és kihívások új, ismeretlen területeket nyitnak meg, melyekre érdemes figyelni.

A talán egyetlen nem vicces eleme a listának egy Magyar Hang-írás, amelyben Magyar Péter beszél bucsai látogatása után az ott tapasztalt szenvedésekről. Ha ugyanis már az orosz vérengzés leírása, az áldozatokkal való szolidaritás is "ukrán propagandának" számít, akkor egy jelentős történészi revízió keretében az számít hivatalos magyar álláspontnak, amit a Kreml és Schmidt Mária vall, hogy ugyanis a bucsai mészárlás valójában az ukránok műve volt. Ez pedig elviselhetetlen, mert hazugságban nem lehet élni.

Ez az államvallássá váló jelentős hazugság igazolja talán a leginkább, hogy az EU- és NATO-tag Magyarország jelenlegi kormánya leginkább a Kreml érdekeit tartja szem előtt.

A Fidesz valószínűleg joggal érezheti, hogy ismeretlen vizekre került a világa, megérinthette a változás, a hatalomvesztés szele, ezért mára egyetlen célja maradt: a magyar társadalom eddig is meglévő polarizációjának további fokozása. Csak mi vagyunk meg ők. Amit nem mi képviselünk, az ukrán érdek és propaganda. Aki nincs velünk, az ellenünk van - térnek vissza hivatalosan is a szocialista rendszer Kádár János előtti verziójához.

"Ma már tudjuk, hogy az ellenség kémhálózatát évtizedekig építette ki. Nem valószínű, hogy amit ők ennyi esztendőn át fölépítettek, mi néhány hónap alatt fel tudjuk kutatni. Azonkívül nekünk már van elég tapasztalatunk e harcról és tudjuk, hogy az ördög nem alszik, az ellenség újra kezdi, újabb kémeket fog beküldeni hozzánk. (...) Ha éberek leszünk, el fogjuk pusztítani az imperialisták kémeit is" - közölte Rákosi Mátyás 1949 szeptemberében a szintén moszkvai mintára lezajlott hazug Rajk-per kapcsán.

A mai Magyarországon nem valószínű, hogy újraéledne a Rajk-per, ugyanakkor bármely független újság vagy civil szervezet könnyen célkeresztbe kerülhet. Ezeket büntetésekkel és lehetetlen adminisztratív követelményekkel sújthatják, ami akár a külföldi támogatásaik elvesztéséhez is vezethet, és ezzel együtt maguk a lapok vagy szervezetek is megszűnhetnek. Emellett bármikor megjelenhet az adóhatóság és a vele együttműködő rendőrség a médiumok szerkesztőségeiben, hogy ellenőrizzék a számítógépeket és az adathordozókat. Azok az emberek kerülnek kontroll alá, akiknek éppen a hatalmat kellene ellenőrizniük.

Bármikor előbukkanhat a szekrényünkből Ximenez bíboros, és hangosan kijelenti: "Senki sem készül a spanyol inkvizícióra! Fő eszközeink a meglepetés és az elrettentés... Az elrettentés, a meglepetés... és a kegyetlen végrehajtás. A három alapvető eszközünk az elrettentés, a meglepetés, a könyörtelenség, és a szinte fanatikus hűségünk a pápához. A négy... nem... Az eszközeink között szerepel az elrettentés, a meglepetés... Most újra belépek."

Ez lesz az utolsó olyan mókás pillanat, amit szemtanúi lehetünk!