Ősidők nyomait őrző, életnagyságú sziklarajzokra bukkantak.
Az állatokat megörökítő faragványok arra utalnak, hogy a területen már két évezreddel ezelőtt is laktak emberek, ami jelentősen felülmúlja a korábbi feltételezéseket.
A szaúd-arábiai Nefud sivatagtól délre fekvő hegyvidéki területen régészek életnagyságú állatokat, többek között tevéket és gazellákat megörökítő ősi sziklavéseteket fedeztek fel. E felfedezésről a régészcsoport képviselői számoltak be a Nature Communications tudományos folyóiratban.
A több mint 130 műalkotás, amelyek közül több is bőven 1,8 méter fölé emelkedik, körülbelül 12 ezer évvel ezelőtt készült, és valószínűleg éles szikladarabok segítségével formálták meg őket.
"Ennyi részletet pusztán egy kővel felvésni igazi hozzáértést igényelt" - mondta Maria Guagnin, a németországi Max Planck Geoantropológiai Intézet régésze, aki részt vett a felfedezésben.
A helyszínen felfedezett állatmintázatok és a vésőeszközök arra utalnak, hogy az emberek már körülbelül 2000 évvel ezelőtt is otthonra leltek a vitatott területen, ami jelentősen megkérdőjelezi a tudósok eddigi elképzeléseit.
A kutatók úgy vélik, hogy a sziklavésetek valójában a zord sivatagi táj ideiglenes vízforrásainak nyomait is megörökítették.
Maria Guagnin így fogalmazott: "Ezek a régi közösségek a sivatagban a szezonálisan megjelenő tavak között vándorolva tartották fenn életüket. Monumentális sziklavésetekkel jelölték meg a vízforrásokat és az odavezető utakat."
A kutatás során a tudósok rábukkantak egy sziklavésőre az ábrázolások alatt, ami lehetővé tette számukra az alkotás korának meghatározását. Ez alapján a vésetek időpontja körülbelül 12-13 ezer évvel ezelőttre tehető. Ugyanakkor Guagnin megjegyezte, hogy a különböző alkotások kora akár 2-3 ezer évvel is eltérhet egymástól.
A vésetek egyik különleges darabja egy őstulkot ábrázol, amely a szarvasmarha ősének tekinthető, és sajnos már kihalt. Maria Guagnin állítása szerint az őstulok nem lakott sivatagi környezetben, így felmerül a kérdés, hogy a művész honnan meríthette az inspirációt ehhez a lenyűgöző alkotáshoz.
"Az eredmények azt mutatják, hogy a közösségek sokkal korábban tudtak teljesen megtelepedni a sivatagi környezetben, mint korábban gondolták"
„Tedd egyedivé a szöveget!” – kérte a régész izgatottan. A legutóbbi jégkorszak legmélyebb pontján, körülbelül 20-25 ezer évvel ezelőtt, Arábia túlnyomórészt száraz vidék volt, és nem voltak nyilvánvaló emberi települések a területén. Ám körülbelül 15 ezer évvel ezelőtt egy csapadékosabb periódus vette kezdetét, amelynek következtében lápok és kisebb tavak keletkeztek a sivatagban, így a táj zöldebbé és élénkebbé vált. A sziklavésetek tanúskodnak arról az időszakról, amikor a vadászó-gyűjtögető közösségek megjelentek ezen a területen.
