"A gyerekvállalás sosem volt kérdés számomra; mindig is tudtam, hogy szeretnék gyermeket."

A Cabin Pressure című magyar dokumentumfilm óriási közönségsikert aratott, bemutatva egy merész és egyedi megközelítést a gyerekvállalás témájában. A film középpontjában egy magyar nő áll, aki egy meleg orosz férfival dönt úgy, hogy közösen vállalnak gyermeket, mielőtt az időkeretük lejár. Bakóczy Szilvia a főszereplővel és a rendezőkkel folytatott beszélgetés során a sebezhetőségről, a gyerekvállalás körüli tévhitekről, valamint arról a látszólag egyszerű, mégis mély kérdésről faggatta őket, hogy mit tehet egy nő, ha úgy érzi, hogy kiszorul a saját életéből. A film nemcsak a kihívásokra világít rá, hanem arra is, hogy milyen bátorság és önismeret szükséges ahhoz, hogy az ember a saját útját járja.

Eszter, ti Sárával a Cabin Pressure-rel debütáltatok rendezőként, mi volt az első: a közös munka ötlete, a műfaj vagy a téma iránti elköteleződés?

Nagy Eszter: Amikor megismertük Heni történetét, legalább fél éve beszélgettünk már Sárival arról, hogy jó lenne együtt dolgozni. Olyan filmet szerettünk volna csinálni, amelyhez mindketten tudunk érzelmileg kapcsolódni. Heniről egy Barcelonában élő barátnőm mesélt. Azonnal tudtuk, hogy ez a bátorság és elszántság, amit ő képvisel, kell nekünk. Mert a sodródás és a bizonytalanság sokszor oda vezet, hogy valaki akaratán kívül lemarad a gyerekvállalásról.

Czira Sára: Heni történetével szoros kapcsolatot éreztünk. Mindannyian tapasztaltuk már azt a társadalmi nyomást, amely a gyerekvállalás körül forog, és gyakran találkoztunk azzal, hogy mások folyamatosan kérdezgettek minket ezzel kapcsolatban. Mivel mi is viszonylag későn vágtunk bele a szülőségbe, tisztában voltunk azzal, milyen érzés lehetett Heninek harmincöt évesen gyermektelenül élni. E film nemcsak elsőfilmes rendezőként jelentett hatalmas lépést számunkra, hanem személyesen is sokat adott, hiszen az alkotás folyamatában szinte észrevétlenül feldolgoztuk a saját belső harcainkat is.

Úgy vélem, sok felsőbb társadalmi réteghez tartozó nő számára meglepő lehet, hogy harmincöt éves kor felett a természetes fogantatás már nem garantált.

Kiss Heni: Valójában sokan nincsenek is tisztában azzal, hogy a mesterséges megtermékenyítés sem garantálja a sikert, különösen, ha az ember negyvenhez közelít. Ritka kivételnek számít, ha valakinek ez első próbálkozásra sikerül.

Nagy Eszter megfogalmazása szerint napjainkban a nőkre különböző nyomások nehezednek. Számos nő szívében ott él a vágy a családra és a gyermekre, ami egy mély belső motivációt jelent. Ezt a vágyat azonban felerősítik a társadalmi elvárások, és nem utolsósorban a "fertility fog" (más néven termékenységi köd) jelensége, amelyért a média is felelős. Érdemes elgondolkodnunk, hogy hány olyan történetet találunk, amely a negyven, sőt ötven feletti nők sikeres gyermekvállalásáról szól, mintha ez a döntés kockázatok nélkül hozható lenne.

Heni, emlékszel arra a különleges pillanatra, amikor tudatosult benned, hogy véget vetsz a hagyományos párkeresésnek, és a mesterséges megtermékenyítést választod, akár szülőtárssal, akár egyedülálló nőként? Milyen érzések kavarogtak benned akkor, és mi motivált a döntésed mögött?

Kiss Heni: Tisztán él bennem az a kép, amikor a spanyol klinikán elhangzik, hogy a harmincötödik életév egy nőnél komoly biológiai fordulópontot jelent. Akkor döntöttem el, hogy ha nem találok szülőtársat, belevágok egyedül, mert sohasem volt opció, hogy ne legyen gyerekem.

Czira Sára: Ezen a ponton léptünk be Heni életébe. Emlékszem, május volt, és Heni határozottan szeptemberig tűzte ki célul, hogy rátaláljon az apjára. Igazán eltökélt volt, és úgy érzem, éppen ez a elszántság segítette őt abban, hogy minden a tervei szerint alakuljon.

Hónapok hosszú során kutattam az ismerőseim között, de sajnos nem találtam megfelelő partnert. Végül Andrej és én egy közös ismerősünk révén találkoztunk Spanyolországban. Azonnal szimpatikus lett számomra: szórakoztató, kedves és igazán vonzó személyiség volt. Az ő szexuális orientációja egyáltalán nem zavart, sőt, sokkal inkább lenyűgözött, hogy ő is elkötelezett vágyat érzett a gyermekvállalás iránt, ráadásul már egy stabil élethelyzettel is rendelkezett.

Czira Sára: Rendezőként izgalmas élmény volt kívülről szemlélni, ahogy Heni és Andrej egyszerre merültek el abban a tudatállapotban, hogy szívük mélyén vágyakoznak egy gyermekre. Az idő múlása és a koruk miatt úgy érzik, hogy elérkezett az ideje, és már nem lehet tovább halogatniuk ezt az álmot.

A film számos pillanata szól a női lélek sebezhetőségéről. Heni, amikor például elsírod magad azon, hogy a legtöbb párkapcsolatod ugyanoda fut ki, vagy amikor szülés után Andrej kiborít a ridegségével. Utólag nem bántad meg a kitárulkozást?

Kiss Heni: Évekig készült a film, a rendezők a forgatások idejére gyakorlatilag beköltöztek a lakásomba. Olyan támogatás és megértés vett körbe a filmkészítés során, hogy egyetlen pillanatát sem bántam meg a jeleneteknek. A síráshoz nekem amúgy is természetes viszonyulásom van, könnyen elsírom magam, és emiatt sosincs bennem szégyenérzés.

Sára, titeket melyik rész érintett meg a legjobban?

Czira Sára: Én Heninél sokkal zárkózottabb vagyok, és végtelenül felnézek rá azért, ahogy fogta magát, és a döntésével odaállt a konzervatív szemléletű családja elé. Nagyon jó, ha valaki ennyire bátor ebben is, ha képes a transzparenciára a számára fontos emberek előtt.

Nagy Eszter: Számomra a "nagymamás" rész volt a legmeghatóbb. Amikor Heni visszatér a falujába, hogy bejelentse a családjának, hogy egy szinte idegen férfival gyermeket vár, és ezen a pillanaton elérzékenyül, a szigorú nagymama is harcba száll a könnyeivel.

Kiss Heni: Ne felejtsük el, hogy anyukámon kívül senki másnak nem árultam el, hogy Andrej meleg. De talán ez a kis titkolózás még megengedett.

Teljesen lenyűgözött, hogy Heni és Andrej között olyan párkapcsolati dinamikák bontakoznak ki, amelyek szinte egy házasságra emlékeztetnek, pedig ők csupán szülői szerepben vannak egymás mellett. Nem sokkal a szülés után, például, Heni szemébe könnyek gyűlnek, mert úgy érzi, Andrej nem ad neki elég pozitív megerősítést.

Nagy Eszter: Heni és Andrej kapcsolata a megszokott párkapcsolati nehézségeket hozta el, ami mindannyiunkat váratlanul ért. Azt gondoltuk, hogy Heni számára egyszerűbb lesz a saját határait kijelölni, hiszen bármikor megkérhette Andrejt, hogy most már távozzon.

Kiss Heni: Valószínűleg van valami mélyebb oka annak, hogy olyan szülőtársat választottam, aki nem özönli el a dicséretekkel. Azóta is vágyom Andrej pozitív visszajelzéseire, de valahogy inkább egy húzd meg, ereszd meg típusú kapcsolatban vagyunk. Persze, ez részben az én kihívásom is, de folyamatosan igyekszem fejlődni, miközben Andrejjal arra próbálok fókuszálni, amiért együtt vagyunk. Főleg, hogy ő valóban kiváló apja Leónak. Minden más ennél lényegesen másodlagosnak tűnik.

Heni, köztetek Andrejjal egy alapos jogi szerződés jött létre, amely számos fontos kérdést tisztáz. Például, az a rendelkezés, miszerint Andrej évekig csak a te társaságodban vihette a fiaidat bárhova, komoly védelmet jelentett számodra. Ez a megállapodás elegendő biztosítékot nyújtott a jövőbeni helyzetek kezelésére?

Kiss Heni: Igen, ezt a nézőpontot figyelembe véve úgy gondolom, hogy igazán előnyös az, hogy nem vagyunk romantikus kapcsolatban. Így elkerülhetjük azt a kockázatot, hogy annyira megbántsuk egymást, hogy a sértettség vagy akár a bosszú vezéreljen minket, és végül a bíróságon találjuk magunkat.

Andrej ma már házas, egy francia férfi a párja. Leo négyéves, környezete szerint boldog, kiegyensúlyozott, vagány kiskölyök, mellesleg négy nyelven beszél. Heni, te még mindig Barcelonában élsz, nem messze Andrejtől, Leo az ideje nagy részét veled tölti. Mennyire vagy elégedett?

Kiss Heni: A nehézségek ellenére elégedett vagyok. Szerettem volna, ha szerető, támogató apukája van a gyerekemnek, és közösen neveljük őt, ez pedig maximálisan teljesül. Egyedül azért van bennem egy kis elégedetlenség, mert még mindig nehezen kezelem a társszülőség konfliktusait. Szerencsére idővel ez egyre könnyebb, mert mindketten fejlődünk ebben is.

Teltházas előadások zajlottak mögöttetek, és a film fogadtatása határozottan kedvező, ám akadnak olyanok is, akik úgy vélik, hogy nem helyénvaló, hogy egy Cabin Pressure ismételten szembeszáll a mai magyar mainstream értékrenddel.

Nagy Eszter: A film több szempontból is megközelíthető, de nem az a szándékunk, hogy azt sugalljuk, a gyerekszülés az egyetlen módja a női élet kiteljesedésének. Ugyanakkor nem is állítjuk, hogy kizárólag az alternatív családformák jelentik a jövőt. Csupán egy létező, másféle utat szerettünk volna bemutatni, amely lényeges lehet a különböző életutakat kereső nők számára.

Czira Sára: A filmnek semmiképp nem célja, hogy megkérdőjelezzen bármilyen klasszikus családmodellt. De ismerjük el: számtalan életút létezik, és vannak élethelyzetek, ahol a döntéseink szabadságát igenis muszáj tágabban értelmezni a megszokottnál.

A Cabin Pressure című dokumentumfilm öt év alatt készült el az HBO és a Kinomoto koprodukciójában. A 21. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon mutatkozott be a hazai közönségnek, a dokumentumfilm vetítésének következő időpontja 2024. december 18. 20:30 a Toldi moziban. A dokumantumfilm 2025. február 14-től lesz látható a Max felületén.