Sötét titkok és hátborzongató történetek: Az Alcatraz börtönsziget rejtélyei Az Alcatraz börtönsziget nem csupán egy börtön, hanem egy legendák övezte hely, ahol a múlt titkai és a sötét történetek keverednek. A San Francisco-öböl közepén álló sziget, am

Jóllehet, a kis sziget - amelyet aprócska mérete miatt gyakran csak a Sziklaként emlegetnek - nem fekszik túl messze a San Francisco-i partoktól, de az öböl hideg és erős áramlatai miatt meglehetősen elszigeteltnek számít, ezért 1934 és 1963 között az amerikai történelem egyik leghírhedtebb börtönének adott otthont, ahol olyan ismert bűnözőket tartottak fogva, mint Al Capone, Robert Franklin Stroud (az "Alcatraz madárembere"), vagy Machine Gun Kelly.

Természetesen, az Alcatraz nem mindig volt a híres börtönsziget, amit ma ismerünk. A San Francisco-öböl felfedezése 1775-re nyúlik vissza, amikor Juan Manuel de Ayala, egy spanyol haditengerészeti tiszt, először dokumentálta a területet. A mai Yerba Buena-szigetet valószínűleg a „pelikán” szó régi spanyol változata inspirálta, így nevezte el La Isla de los Alcatraces-nek.

A spanyol "Alcatraces" elnevezés később Frederick W. Beechey kapitány, angol tengerésztiszt és felfedező által került át a mai Alcatraz-szigetre. Ez a név idővel a "Szikla" elnevezésévé vált, mivel az apró földdarabon hosszú ideig kaliforniai barna pelikánok találtak otthonra.

1846-ban a sziget a mexikóiaktól a Workman-Temple család birtokába jutott, azzal a kikötéssel, hogy világítótornyot építenek ott. Ugyanebben az évben azonban John C. Frémont, az Egyesült Államok kormányának megbízásából, katonai célokra megvásárolta a szigetet 5000 dollárért. Később viszont a kormány érvénytelenítette az üzletet, így Frémont végül nem kapott semmilyen kárpótlást.

Az első katonák - körülbelül 200 fős helyőrség - 1958-ban léptek be az Alcatraz erődjébe, amely 1853 és 1858 között épült fel.

Az amerikai polgárháború időszakában (1861-1865) a sziget és az ott felépített erőd nem csupán egy védelmi állás volt, hanem fegyverraktárként is szolgált. Ezen túlmenően, a Konföderáció támogatóit és magánszemélyeket is fogva tartották itt. 1861-től kezdődően pedig a terület katonai és háborús hadifoglyok börtönévé vált, ahol számos sors várt a háborús viszonyok miatt elfogott emberekre.

Az 1870-es évek tájától kezdve a hadsereg a part menti védelem helyett a fogva tartásra összpontosította figyelmét, amit a sziget nehezen járható domborzata is indokolt. Az Alcatraz felszínének teljes kiegyenlítése nem valósult meg, és a tervezett alagutak kivitelezése is elmaradt. Ezzel szemben 1909 és 1912 között megépült a sziget jellegét máig meghatározó impozáns betontömb, amely lényegében a börtön központi épületét rejti magában.

A szigetet 1934 augusztusában választották ki, hogy szövetségi börtönné alakítsák, ahol olyan foglyokat helyeztek el, akik rendszeresen problémát okoztak más szövetségi intézményekben.

Az első 137 fogoly - akik között számos hírhedt bankrabló és gyilkos található - az Egyesült Államok leavenworthi börtönéből érkezett Alcatraz szigetére, mindezt a legszigorúbb biztonsági intézkedések betartása mellett, 60 FBI ügynök kíséretében.

Ebben az időszakban a rehabilitáció fogalma még nem kapott jelentős szerepet a büntetés-végrehajtás rendszerében. Ennek következtében nem meglepő, hogy a személyzet főként a biztonság fenntartására összpontosított, míg a társadalmi reintegrációt elősegítő intézkedések háttérbe szorultak.

A börtön 29 éves fennállása alatt olyan hírhedt bűnözők kényszerű otthona volt, mint Al Capone, Robert Franklin Stroud (az "Alcatraz madárembere"), Machine Gun Kelly, vagy Bumpy Johnson, de olyan politikai terroristák is élvezték a vendégszeretetét, mint Rafael Cancel Miranda, a Puerto Ricó-i Nacionalista Párt tagja, aki 1954-ben megtámadta az Egyesült Államok Capitoliumának épületét. Szintén ült az Alcatrazban Mickey Cohen, Arthur R. "Doc" Barker és Alvin "Creepy" Karpis is, aki több időt (26 évet) töltött az Alcatrazban, mint bármely más fogvatartott.

Al Capone, aki 1934 augusztusától 1939 januárjáig a 281-es cellában raboskodott, kizárólag adócsalás miatt került rács mögé, minden egyéb bűncselekmény vádja alól felmentették. 1938 elején neuroszifilisz diagnózisa következtében gyors szellemi leépülés indult meg nála, így Alcatraz büntetésének utolsó évét a kórházi részlegen kellett töltenie, ahol teljesen zavartan élt. Korábban azonban jó magaviseletéről volt híres, amiért lehetőséget kapott arra, hogy a börtönzenekarban bendzsón játszhasson.

Robert Franklin Stroud, aki az Egyesült Államok történetének egyik legnevezetesebb gyilkosaként vonult be a köztudatba, különös életutat járt be. A Leavenworth-i Büntetés-végrehajtási Intézet falai között nem csupán rabként, hanem madártenyésztőként is tevékenykedett, és a börtön keretein belül elismert ornitológussá vált. 1942 és 1959 között Alcatraz szigorú börtönrendszere alatt élt, ahol a szabályok megtiltották számára, hogy szárnyasokat tartsón. Stroud soha nem léphetett ki a börtön kapuin, hiszen 1909-től egészen 1963-ban bekövetkezett haláláig a börtön falai között töltötte életét.

A 117-es számú fogvatartott, Machine Gun Kelly, aki kedvenc Thompson géppisztolyáról kapta eredeti becenevét, a börtönben egy megmosolyogtató becenevet is kapott, a "Pop Gun Kellyt", amely arra utalt, hogy Kelly többnyire eltúlzott "nagy hal"-történetekkel szórakoztatta rabtársait, és senki nem vette őt komolyan. Jó magaviseletű fogvatartottként, 17 évig élt az Alcatrazban, ahol a börtöniparban dolgozott.

A San Francisco-öböl hűvös vize, mely decemberben átlagosan mindössze 12°C-ra hűl, és a gyakran 6 csomós sebességgel áramló vízfolyások, valamint a tenger mélyén ólálkodó hatalmas fehér cápák, továbbá a part mentén heverő borotvaéles sziklák mind-mind riasztó tényezőként szolgáltak a rabok számára, akik a szökés gondolatával foglalkoztak.

Mégis, az Alcatraz Szövetségi Büntetés-végrehajtási Intézet 29 éves fennállása alatt 34 fogoly összesen 14 szökési kísérletet követett el a szigetről. Két férfi kétszer is próbálkozott, így összesen 36 egyéni szökési kísérlet történt, ebből tizenötöt elkaptak, nyolcan feladták, hetet lelőttek, kettő állítólag vízbe fulladt, öten pedig "eltűnt és vélhetően megfulladt" címen szerepelnek a feljegyzésekben.

A legismertebbek az 1946. májusi " alcatrazi csatának" nevezett kísérlet, amelyben hat elítélt próbált meg kitörni a szigetről, de sikertelenül. Akciójuk során két fegyőrt megöltek, majd közülük hármat lelőttek a beavatkozó tengerészgyalogosok, hármat pedig elfogtak.

Frank Morris, John Anglin és Clarence Anglin 1962 júniusában végrehajtott kísérlete rendkívül sikeresnek bizonyult, amit alapos tervezés és precíz kivitelezés jellemzett. Az ő izgalmas történetüket az 1979-es "Szökés az Alcatrazból" című film dolgozta fel, melyben Clint Eastwood alakította a főszerepet.

Az utolsó ismert szökési kísérlet 1962. december 16-án zajlott, amikor John Paul Scott és Darl Lee Parker megpróbáltak elhagyni az intézet falait. Parkert a fő szigettől csupán 81 méterre találták meg élve, a Little Alcatraz néven ismert sziklamagaslaton. Ezzel szemben Scott sikeresen eljutott a Golden Gate híd alatt található Fort Pointig, ahol tinédzserek bukkantak rá, kimerülten és hipotermia jeleit mutatva. Miután meggyógyult egy kórházban, visszaszállították Alcatrazba. Ez volt az egyetlen megerősített eset, amikor egy alcatrazi fogvatartott úszással sikeresen elérte a szárazföldet.

1981 óta a kaliforniai San Francisco-öböl ad otthont az Escape from Alcatraz triatlon versenynek, amelynek vízi szakasza az Alcatraz és Fort Point között zajlik. Ez az útvonal hűen követi azt a nyomvonalat, amelyet John Paul Scott egykor sikeresen teljesített, amikor is megkísérelte elhagyni a hírhedt börtönt.

A börtön végső bezárására 1963-ban került sor, amikor is a büntetés-végrehajtási intézet működése már nem volt fenntartható. A fenntartási költségek drámaian meghaladták más börtönökéit, hiszen egy fogolyra naponta közel 10 dollárt költöttek, míg az atlantai intézet esetében ez az összeg mindössze 3 dollár volt. Ezen kívül a hosszú évtizedek alatt felhalmozódott sósvíz okozta károk súlyosan erodálták az épületeket, ami nemcsak az épület állapotát rontotta, hanem megkönnyítette a szökési kísérletek kivitelezését is, ahogyan azt az utolsó szökések is bizonyították.

1986-ban az Alcatrazot hivatalosan is nemzeti történelmi műemlékké nyilvánították, és a hírhedt börtönsziget végül múzeumként nyitotta meg kapuit. Ma már San Francisco egyik legnépszerűbb turisztikai célpontjává vált, ahol a látogatók felfedezhetik a múlt titkait. A szigetre való eljutás komppal történik, amely az Alcatraz Cruises LLC üzemeltetésében áll, és a 33-as mólóról indul.