„Majdnem kiszabadultam a buszról” – mondta a megalázott nő, akinek a hangjában érezhető volt a feszültség.

Egy nő jószándékú adományozása rémálomba fordult, amikor egy buszsofőr nemcsak elutasította az iskolatáska szállítását, hanem nem engedte leszállni a buszról. A megalázó helyzet a közösségi médiában pillanatok alatt vírusszerűen terjedt, több ezer megosztást és százával érkező támogató hozzászólást hozva. A szerencsétlenül járt nő, Hajnalka kérésünkre felidézte az iskolatáska átadása miatti megalázó perceket.

Nincs kétség afelől, hogy a buszsofőr megalázó helyzetbe hozta azt a nőt, aki szívből szeretett volna segíteni. Hajnalka elhatározta, hogy mindent megtesz azért, hogy egy iskolás gyermekhez eljusson egy fontos iskolatáska. Az események azonban néhány nappal korábban kezdődtek, amikor Hajnalka a Facebookon közzétette a felhívását, hogy rászoruló gyerekeknek gyűjtsön iskolaszereket. Az őszinte szándék, hogy segítő kezet nyújtson, azonban hamarosan váratlan akadályokba ütközött.

Az iskolatáska célba juttatása különös fordulatot vett

Egy pápai édesanya kereste meg a lehetőséget, hogy segítséget kérjen, mivel négy gyermekét egy albérletben neveli.

- Sajnos nem tudtak eljönni a táskáért, így elkezdtem gondolkodni, hogyan tudnám ezt megoldani. Egy ismerősöm azt javasolta, hogy esetleg kérjem meg egy buszsofőrt, hátha el tudja vinni. Korábban sosem próbáltam még ilyet - mesélte Hajnalka, aki a busz indulása előtt odament a sofőrhöz, és udvariasan elmagyarázta, hogy egy kislánynak szánt iskolatáskát szeretne Pápára eljuttatni.

Még csak el sem kezdtem a mondandómat, amikor máris csóválni kezdte a fejét, és kijelentette, hogy semmit nem visz sehová. Megemlítettem, hogy egy kislány várja, de ő makacsul kitartott a döntése mellett. Elfogadtam, hogy nem viheti el, de az ő stílusa nagyon sértő volt számomra.

A jótékony nő nem adta fel

Hajnalka ezután óvatosan lépett le a buszról, majd elindult a parkoló felé, ahol férje türelmesen várta. De a szívében nem csillapodott a vágy, hogy segítsen valakin. Ismét felszállt a buszra, és az utasokat fürkészve kereste azt, aki hajlandó lenne segíteni. Végül egy kedves hölgy önzetlenül felajánlotta, hogy magával viszi a csomagot, így Hajnalka reménykedve lélegezhetett fel.

Miközben a segítőnek megadtam a telefonszámomat, a sofőr hirtelen becsukta az ajtót, és közölte, hogy indulnia kell. A feszültség miatt nem figyeltem az időre, de ha azt kérte volna, hogy szálljak ki, természetesen megtettem volna. Mégis, úgy éreztem, hogy szándékosan nem jelezte a szándékát, mintha csak leckét akart volna adni nekem. Háromszor is kértem, hogy nyissa ki az ajtót, de válasz helyett csak a hallgatásával tüntetett el. Végül elindult, és amikor jegyet kért, közöltem vele, hogy nem utazom. Erre csak annyit mondott, hogy akkor Pápáig ingyen visz, ami 65 kilométerre van tőlem.

A segítségnyújtásra kész nő számára lehetetlen volt a földre lépni.

A nő, zsebében a kocsikulccsal, tanácstalanul nézett körbe, nem tudva, hol áll meg legközelebb a busz. Közben férje türelmesen várakozott a parkolóban. Végül, miután több kilométert tettek meg, a vasútállomásnál álltak meg. Hajnalka újra megpróbálta az első ajtónál a leszállást, ám a sofőr ezt is megtagadta tőle. "Azt mondta, hogy menjek a hátsó ajtóhoz, de attól féltem, hogy azt sem fogja kinyitni. Szerencsére az utasok jelezték, hogy végre kinyitotta, és szinte menekülve ugrottam le a buszról."