Szíria: Kiindulópont és célállomás? Közel-Kelet tágabb összefüggései, tartós kihívások és döntő keresztutak - Mandiner A szíriai helyzet nem csupán egy ország sorsáról szól, hanem a Közel-Kelet egészének jövőjét is formálja. A régió bonyolult politikai é
Szerző: Iványi Márton Pál, aki arabista szakterületén mélyreható kutatásokat végez, és írói tehetségével is gazdagítja a tudományos diskurzust.
Damaszkusz történelme során szebb napokat is látott óvárosában, a világhírű Omajjád nagymecsettől, illetve az Apostolok Cselekedeteiből is ismert "Egyenes utcában" található görögkeleti ortodox al-Kanīsat al-Maryamiyya katedrálistól egyaránt sétatávolságra fekszik egy bizonyos Medreszet an-Nūriyya, ahol a szeldzsuk-török Núreddin Mahmúd ibn Zangi (Nūr ad-Dín Zankī) uralkodó nyugszik.
Miközben a történelem azon "szokása", hogy ismétlődik, közismert, sőt, közhelyes, azt ellenben, hogy mindennek az egyes szereplők, történelmi keretek, társadalompolitikai viszonyok jelentős megváltoztatásával hódol, nem feltétlenül szoktuk részletezni.
Nevezett Núreddin, amint arról a középkori damaszkuszi krónikás, a Qāsyūn-hegy lábánál végső nyugvást lelt Ibn al-Qalānisī és Amin Maalouf libanoni író egyaránt beszámol, Aleppóból, vagyis északról indulva, második próbálkozásra, furfanggal vette be Damaszkuszt, a korabeli városi elitet az egyéb társadalmi csoportokkal, "oszd meg és uralkodj"-elvvel fordítva szembe, Ennek bevezetéseként egyszerre hangolta őket a fokozatosan elszigetelődött damaszkuszi búrida al-Abak emír, illetve a vele taktikai szövetségi viszonyokat ápolt nyugati keresztes Outremer-államok elleni harcra. Majd jószerivel harc nélkül, a helyiek ünneplése közepette bevonult a városba.
Több szempontból is párhuzam kínálkozik ebben a megvilágításban a fővárost végül jószerivel ellenállás nélkül bevett, "kikupálódott" (woke?) "ex-"tekfírí (dzsihadista?) al-Zsúlání (al-Golani) ellenzéki vezér déli hadjáratával. Részint a török szál nyomán; részint a nyugati és egyéb nagyhatalmak jelenléte; részint a korábbi uralkodó relatív sikerei, majd a végjáték során a helyi lakosságnak az uralkodó iránt tanúsított lojalitásának teljes megkopása, elenyészése, végül a központi hatalom szétmállása, és a fordulat általános üdvözlése szempontjaiból is.
Csakhogy a középkori és a jelenkori színterek és díszletek eltéréseinek egyikeként a megbukott jelenkori vezetés aligha (volt) tekinthető a nyugati hatalmak elkötelezett és őszinte szövetségesének, ellentétben a középkori búridákkal. Legalábbis hosszabb történelmi távlatokban nem abba a földrajzi-politikai irányba tájolódott, hanem Oroszország és Irán felé (ennek az árnyalataira visszatérek lentebb).
