Szíriában végre megbukott az elnyomó rezsim – Milyen utat jártunk be idáig?
Decemberi eseményünkön a geopolitikai hatások, a magyar gazdasági kilátások, a forintárfolyam várható alakulása és a befektetési lehetőségek kerülnek a középpontba. Szakértőink részletesen elemezni fogják Donald Trump lehetséges visszatérésének gazdasági következményeit, és azok hatását a hazai és nemzetközi piacon. Csatlakozzon hozzánk, hogy mélyebb betekintést nyerjen a jövőbeli trendekbe és lehetőségekbe!
2011 tavaszán, a dél-szíriai Darában, egy apró városban, néhány fiatal diák merész módon fejezte ki elégedetlenségét az iskola falain. Festett szavak formájában üzentek, színes üzeneteikkel próbálták felhívni a figyelmet a körülményeikre és a változás iránti vágyukra.
A nép vágyakozása a rezsim összeomlására egyre hangosabbá válik.
Ez az egyszerű, de merész kijelentés szikraként hatott egy olyan társadalomban, amely évtizedek óta az Aszad-család vaskézzel uralt rendszerében élt. A diákokat gyorsan letartóztatták, és a börtönben brutális bánásmódban részesültek, megverték és megkínozták őket. Amikor családjaik és a helyi közösség tiltakozni kezdtek, a hatalom válasza gyors és könyörtelen volt: éles lőszerrel oszlatták szét a demonstrációkat.
A Darában történtek híre gyorsan terjedt, és hamarosan Szíria más városai is csatlakoztak a tiltakozáshoz, az egyszerű üzenet pedig sorra jelent meg iskolák, közhivatalok, rendőrőrsök és más közintézmények falain.
Az utcákon egyre több ember emelte fel a szavát a szabadság és az emberi jogok védelméért, valamint sürgette a politikai reformokat. A demonstrációk nem csupán a rezsim átalakítását követelték, hanem azt is, hogy az Aszad-család közel öt évtizedes uralma végleg véget érjen. A szíriai tüntetések során a társadalom minden rétege képviseltette magát: a szunnita többségtől kezdve az alavita uralkodó rétegen át a keresztényekig, drúzokig és egyéb kisebbségekig, akik mind egy igazságosabb és demokratikusabb rendszer reményében gyűltek össze. Bassár el-Aszad, aki apja, Hafez el-Aszad halála után 2000-ben lépett a hatalomra, kezdetben fiatalos és reformpárti vezetőként mutatkozott be a nemzetközi porondon.
Mindazonáltal gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy az ő hatalma sem fogja hozni a várt reformokat, sem pedig a demokratikusabb megközelítést.
A békés tüntetések során az Aszad-rezsim brutális erőszakkal próbálta elnyomni az emberek hangját. A katonák az utcákon célba vették a tömeget, míg a titkosszolgálatok szüntelenül kutatták a demonstrációk vezetőit. Az egyre fokozódó állami erőszak azonban nem csillapította, hanem éppen ellenkezőleg, tovább feszítette a húrokat, és erősítette az ellenállást. A kezdetben békés megmozdulások idővel fegyveres összecsapásokká alakultak, ahogy az elégedetlenségből fakadó csoportok fegyveres milíciákat alapítottak, hogy megóvják magukat és közösségeiket a fenyegetésektől.
A polgárháború drámai gyorsasággal fejlődött ki, ahogy Szíria egyre inkább a különböző etnikai, vallási és politikai csoportok harcainak színhelyévé vált. Az ország belső feszültségei hamar nemzetközi figyelem középpontjába kerültek, mivel regionális és globális nagyhatalmak kezdtek el aktívan beavatkozni. A 2011-ben, kezdetben reményteli szándékokkal indult tüntetések gyorsan véres konfliktussá fajultak, amely évekig elhúzódott, és számos közösséget tönkretett, végleg megváltoztatva Szíria képét és jövőjét.
Az évek folyamán Aszad rezsimje súlyos területi veszteségeket szenvedett el, különösen az ország északi régiójában, ahol az Iszlám Állam és egyéb fegyveres csoportok teret nyertek. A szíriai hadsereg rendkívül nehéz helyzetbe jutott, és csupán az orosz és iráni támogatásnak köszönheti, hogy még mindig fennmaradt a harcmezőkön.
2015-ben Oroszország aktívan beavatkozott a konfliktusba, légicsapásokat indítva és katonai tanácsadókat küldve a helyszínre. Ennek következtében az Aszad-rezsim sikeresen visszaállította uralmát Szíria jelentős területein, köztük a stratégiai fontosságú Aleppóban és Homszban is.
A 2024-es évben a konfliktusban meglepő események játszódtak le, amikor a lázadók, különösen a Hajat Tahrir al-Sám (HTS), más néven a levantei felszabadítási front vezetésével, jelentős területeket sikerült visszafoglalniuk az Aszad-rezsim irányítása alól.
A szervezet kihasználta az Aszad-rezsimet hatalomban tartó két erő, Irán és Oroszország tehetetlenségét.
A teheráni szövetségesetekt meggyengítette Izrael, amely a tavaly októberben indult gázai konfliktus miatt sorra iktatta ki az iráni katonai vezetőket, míg a Hamász és Hezbollah terrorszervezetek támogatása, valamint Oroszország felfegyverzése az ukrajnai konfliktusban jelentős erőforrásokat emésztett fel.
Moszkva erőit pedig már lassan három éve teljesen leköti az ukrajnai front, csapatait, lőszerkészleteit már nagy részt az európai hadszíntérre mozgatta át a Kreml.
A HTS tehát egy olyan helyzetben indult harcba, ahol a gazdasági válságok következtében meggyengült, évtizedes polgárháborúval kimerült kormányerőkkel kellett szembenéznie. A csoport, amely korábban szoros kapcsolatban állt az al-Kaidával, fokozatosan átvette a hatalmat Aleppó, Hama és Homsz városaiban, végül pedig Damaszkusz körül is elzárta a kormány csapatait. Aszad erői, akik elvesztették orosz és iráni szövetségeseik támogatását, képtelennek bizonyultak megakadályozni ezt az offenzívát. Az események végül a rezsim bukásához vezettek, ezzel véget vetve a több évtizedes uralomnak.
Aszad bukása komoly geopolitikai átalakulásokat hozhat magával. Irán, amely eddig Szíriát stratégiai szövetségesként használta, hogy fegyvereket szállítson és támogassa a Hezbollahot, most jelentős befolyását veszti el. Ez az izraeli vezetés számára kedvező fejlemény, hiszen Irán regionális hatalma gyengül. Eközben Törökország, amely különböző szíriai lázadócsoportokat támogatott, új helyzetbe került, annak ellenére, hogy tagadja a HTS közvetlen támogatását.
A jövő lehetőségeinek palettája: zűrzavar vagy újjászületés?
Az Aszad-rezsim összeomlása után Szíria jövője rendkívül kétséges. A HTS (Hay'at Tahrir al-Sham) erőfeszítései a mérsékeltebb arculat kialakítására nem nyerték el a nemzetközi közösség bizalmát, amely aggodalommal figyeli a csoport radikális örökségét, attól tartva, hogy ez újabb konfliktusokhoz vezethet. A hatalmi űr és a gyenge központi irányítás következtében káosz alakulhat ki, ami fokozott erőszakot és destabilizációt eredményezhet. Emlékezzünk, hogy 2013-ban éppen egy ilyen helyzetből született meg az Iszlám Állam, amely az európai terrortámadások miatt világszerte fenyegetést jelentett.
A nemzetközi közösség szerepe kulcsfontosságú lesz. Az Egyesült Államok és az EU egyik fő feladata a humanitárius segítségnyújtás és a demokratikus átmenet elősegítése lehet. Az ENSZ már most is jelentős szerepet játszik a béketárgyalásokban, de a regionális szereplők, például Törökország és Irán, szintén meghatározzák a folyamat irányát. Az egyik legfontosabb kihívás a menekültválság kezelése, mivel több millió szíriai él jelenleg száműzetésben, főként Törökországban és Európában - írja elemzésében a BBC.
Egy másik kulcskérdés Szíria geopolitikai pozíciója. Az ország továbbra is stratégiai helyen fekszik, és az új kormány számára kulcsfontosságú lesz a nemzetközi kapcsolatok stabilizálása. Törökország és a Kurdisztán körüli helyzet továbbra is kényes kérdés, különösen, hogy a kurdok autonómiát követelnek az északi régiókban.
A szíriai polgárháború és az Aszad-rezsim leomlása már most a Közel-Kelet történetének egyik legjelentősebb fordulópontja, és következményei miatt valószínűleg évtizedekig alakíthatják a geopolitikai tájat. Aszad távozása bár reményt nyújt a demokratikusabb jövő lehetőségére, az instabilitás árnyéka továbbra is ott lebeg. A nemzetközi közösség, a regionális hatalmak és Szíria népe előtt álló kihívás nem csupán a polgárháború lezárása, hanem egy új politikai rend kiépítése is, amelyre a kezdeti grafiti üzenetek megjelenése után körülbelül 15 évvel később van szükség. Az építéshez mind a múlt tanulságait, mind a jövő reményeit figyelembe kell venni, hogy egy stabilabb és igazságosabb társadalom jöhessen létre.
A nép végre megtapasztalta a rezsim összeomlását.
