Tarnai Richárd főispán jogi lépései olyan hatékonyan blokkolják Pécel vezetését, hogy ezt a stratégiát érdemes lenne alaposan tanulmányozni és megérteni. Az ilyen jogi fogások elemzése segíthet másoknak is a hasonló helyzetek kezelésében.
Pécel, a 17 ezer lakosú Pest megyei település, nem mindennapi fordulatot élt át: a Fidesz jelöltje vereséget szenvedett, és civil egyesület képviselője került a polgármesteri székbe. Bár a polgármesteri választás eredménye már megváltoztathatatlan, az alpolgármester megválasztásának megakadályozása még mindig lehetséges – mindössze egy ötletes főispánra van szükség.
A Telex által ismertetett helyzet szerint Kővári Alexandra, mint egyéni képviselő és polgármester, sikeresen megnyerte az önkormányzati választásokat. Ez a jelenség kisebb települések esetében nem számít ritkaságnak, és eddig nem is váltott ki komolyabb problémákat. Érdemes megemlíteni, hogy az önkormányzati testület 11 tagból áll, ami később jelentős szerepet játszhat a döntéshozatalban és az együttműködés dinamikájában.
Az egyik első döntésük az alpolgármester megválasztása volt, a tisztséget 6 szavazattal Perger Krisztinának (Tisztán A Városért Egyesület) ítélték, aki amúgy a szintén Kővári Alexandra ellenfele volt a polgármesterválasztáson. A Fidesz nem szavazott. Ekkor jött Tarnai Richárd főispán, és kijelentette, hogy hiába 11 fős a testület, a többséghez 7 szavazat szükséges.
Máshol elég volt 6, de itt most 7 kell.
A főispán törvényességi felhívásának magyarázatát szeretném megosztani, de figyelem, ez a szöveg elég bonyolult: "Mivel Kővári Alexandrát egyéni választókerületében képviselőként és polgármesterként is megválasztották, az ő egyéni képviselői helye a testületben üresen maradt. Tarnai Richárd viszont azt állítja, hogy az önkormányzati törvény értelmében ezt a helyet betöltöttnek kell tekinteni, így a testület létszáma nem 11, hanem 12 fő."
A vármegyei főispán, aki korábban a Fidesz színeiben politizált, azt nyilatkozta, hogy álláspontja a fideszes államtitkárság jogértelmezésén nyugszik. Érdekes módon ez a megközelítés éppen a helyi fideszes politikai körök érdekeit szolgálja, akik az új matematikai logika szerint nélkülözhetetlen szereplőkké váltak minden döntéshozatali folyamatban.
A "A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény magyarázata" című jogi kiadványban világosan és érthetően boncolgatják a polgármesterek választásának és szerepének kérdéseit, így azok számára is nyilvánvalóvá válik, akik nincsenek jártasak a jogi fogalmak világában. A törvény értelmében a polgármestert a választópolgárok közvetlenül választják meg, ami azt jelenti, hogy automatikusan a képviselő-testület tagjává válik. Bár ritkán, de előfordulhat, hogy a polgármester-jelölt külön képviselőjelöltként is indul a választáson. Ilyen esetben a testület létszáma a 2010. évi L. törvény szerint alakul, hiszen a polgármester ekkor már megválasztott képviselőként is a testület tagja. Például, ha egy olyan településen, ahol a lakosság száma meghaladja a tízezer főt, a polgármester nem indul képviselő-jelöltként, akkor a képviselő-testület létszáma a törvény értelmében 12 főt számlál (11 képviselő + a polgármester). Ha viszont a polgármester képviselő-jelöltként is indul és megnyeri a választást, akkor a testület létszáma 11 fő marad. Ez a szabályozás különösen fontos a minősített többség számításánál. Amennyiben a polgármester nem képviselő, a minősített többséghez több szavazatra van szükség: a korábban említett példában, ha a polgármester nem képviselő, akkor 7 fő szavazat szükséges, míg ha képviselőként is a testület tagja, akkor csak 6 fő elég a minősített többség eléréséhez.
A főispáni logika azonban eltér a megszokottól; ennek értelmében a helyi fideszesek, akik amúgy a kisebbség képviselői, képesek minden lényeges döntést megakadályozni.
