Melyik autóval vágnál neki a Bamakónak?
Azért szereztem be ezt az autót, mert az volt a tervem, hogy Bamakóba utazzunk vele. A járműt a munkahelyemen selejtezték le. Az első próbaútra Elba szigetére indultunk, és ott azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy 90 km/h sebességnél rendkívül nagy az üzemanyag-fogyasztása. 120-as tempónál akár 15 liter/100 km-t is benyel, ami különösen problémás a mindössze 50-55 literes tank kapacitása miatt.
A 2009-es Bamakóba való indulás előtt alaposan átvizsgáltuk az autónkat: kicseréltük a szíjakat, olajokat, szűrőket és vízcsöveket. Az autó tele volt pakolva, de ennek ellenére fantasztikusan teljesített az úton.
Az ítélet ide kattintva folytatódik
Egyébként az európaiak, akik általában a dízelmotorokhoz vannak hozzászokva, teljesen új világba csöppennek itt. Nem csupán arról van szó, hogy a benzin ár-érték aránya kedvező, hanem arról is, hogy egy nagyobb autó esetében sem feltétlenül szükséges dízelben gondolkodni. Sőt! A dűnéken való közlekedéshez sokkal inkább a teljesítmény és a nyomaték a lényeg, így nem is igazán találkozhatunk dízelmotoros járművekkel ezen a vidéken.
Egyik legszebb emlékem az Ománban tett utazásomból származik, amikor egy végtelen hosszú szerpentinen haladtunk lefelé. Az autót Low Gear-be kapcsolva, szinte fékezés nélkül szeltük át a kanyarokat. A motor egyre hangosabban búgott, és érezhetően termelte a hőt, de ez csak fokozta a varázslatos élményt. Kúszni lefelé ezzel a hatalmas géppel egyszerre volt izgalmas és megnyugtató – a biztonság érzése minden kanyarban ott volt velem.
Ez a Pajero már valóban ideális választás a hölgyek számára, hiszen igazi kezesbárányként viselkedik az utakon. Az autó dizájnja is magára vonja a figyelmet: elegáns, kecses vonalai és impozáns megjelenése tiszteletet parancsol. A sofőrök kényelmét és stílusát egyaránt tükrözi.
A dolog úgy kezdődött, hogy kitaláltunk, indulunk a Bamakón. Oda Toyota kell és régi. Így lett ő, az egykori dán katonai mentő. München mellett vettem, lábon jött haza. Itthon nekiálltunk felújítani, lett új futóműve, fékek, lámpák, gátlók. Első versenyen elment a váltó, utána megszűnt az olajnyomás. Mindkettő apróság volt, de mire rájöttem... Aztán elkezdett "csak úgy" megállni. Teljesen rapszodikusan fellevegősödött az üzemanyagrendszer. Néhány ezer kilométerrel később, Mauritániában kiszedtem a hátsó vákuumszelepet a tanknál, ezzel megszűnt.
Marokkóban egy kiszáradt folyómeder felfedezése közben megrepedt a kapcsolóagyban lévő fémgyűrű. Szerencsére Zagorában gyorsan kicserélték, és komolyabb problémák nélkül folytathattuk az utunkat. Egy pillanatig sem aggódtam, hogy ne érnénk el Bamakot. Később azonban kiderült, hogy az alváz rozsdás volt, ami meglepett minket. Az utazás előtt a lyukat meghegesztettük, de nem gondoltam volna, hogy ennyire fontos lesz a felújítás.
A hazai versenyeken a fogyasztásom 10,8 és 11,5 liter között mozgott, míg a Bamako teljes átlaga 12,6 liter volt. Az autó tágas és erős, de a lábtér elég korlátozott, ami hosszú távon, napi 12-18 óra vezetés mellett, sajnos kényelmetlen érzéseket okozott a lábamban. Ugyanakkor az autó mérete lehetővé teszi, hogy mindent elnyeljen, ami igazán praktikus. Terepen kicsit rázós, míg aszfalton pattogós, de ami a legjobb, hogy teljesen megszünteti a derékfájást. Itt nem szükséges súlyfürdő vagy gyógymasszőr, csupán két nap terpezés egy LC-vel! Összességében remek kis járgány volt, és biztos vagyok benne, hogy még sokáig szolgálni fog valakit Maliban.
Én erdész vagyok, abból sem az irodában ülő fajta. A családban van egy SUV is, ami az utazó autónk, aszfaltra. A Jeep az a munkaautónk ("truck"). Terepre, rövid távokra. Nem is autó - inkább egy traktor, autóbőrben. És nem is igásló, a szónak abban az értelmében, hogy nem vontatásra fejlesztették ki. Arra ott van a Grand Cherokee, ami a Wranglerének átlag kétszeresét képes elhuzogatni.
Aki képes felfogni a fent leírtakat, és a Wranglerét ennek szellemében használja, garantáltan nem fog csalódni benne.
A Jeep Wrangler lényegében egy igazi terepjáró, de nem ő az egyetlen képviselője ennek a szegmensnek. Ha összehasonlítjuk más modellekkel, gyorsan el kell hagynom a volt szocialista terepjárók említését. Ezek az autók egyszerűségükben valóban figyelemre méltóak, ám méretük, minőségük, imázsuk és kényelmük tekintetében nem érhetik utol a nyugati konkurenciát.
Az ítélet ide kattintva folytatódik
