Tomán Szabina hosszú utat járt be, hogy a legjobb anyává válhasson - nézd meg a videót!

Egészséges és hidratált bőr hideg időben? - Igen! Mutatjuk, hogyan! (x)

Tomán Szabina első kislányának születése után sokszor merült fel benne a kérdés, vajon valóban elég jó anya-e.

Szabina így mesélt tapasztalatairól: "Amikor megszületett az első lányom, úgy éreztem, hogy az anyaság minden vágyamat betölti, és a nap 24 óráját csupán ennek szentelem. Az akkori elképzelésem a tökéletességről hajtott, és tudatosan figyeltem arra, hogy mit nem szeretnék követni az anyai példákból. Készítettem egy 'nem listát', ami segített abban, hogy elkerüljem bizonyos hibákat. Amira első három évében szinte egy buborékban éltem, kizárólag rá összpontosítva. Nap mint nap feltettem magamnak azt a kérdést, hogy ha néha felemeltem a hangom, akkor vajon jó anya vagyok-e? Ha késve érkeztem az oviba érte, bűntudat gyötört, amiért ő maradt az utolsó. Még ha dolgozni is mentem, folyton azon aggódtam, hogy minden rendben van-e vele. Az első kislányommal való kapcsolatomban túlzottan stresszeltem, és úgy érzem, ez egyikünknek sem tett jót."

"Azt gondolom, hogy ez teljesen új szerep volt az életemben, és azt szerettem volna, ha azt látják, hogy igen, énezt tudom kezelni, viszem a családot, a gyermekemre odafigyelek, és amúgy én is jól vagyok. Aztán utána elkezdtem levetkőzni ezt a megfelelési kényszert, de ehhez nagyon sok idő kellett. Lehet, hogy a második kislányom születése terelt abba az irányba, hogy azt merjem mondani, hogy nem baj, ha ez most így történt. Majd lesz másnap, ahol több időt töltök vele és nem a vállalkozásommal. Vagy az énidőmet feláldozom az ő idejéért, tehát, hogy elkezdtem kompromisszumokat kötni. A külső megítélés akkoriban nekem nagyon fontos volt, hiszen nem tudtam, hogy milyen egy jó anyai szerep" - emlékezett vissza Tomán Szabina.

Tápai Szabina más megközelítést választott az anyaság terén; ő és férje, Kucsera Gábor mindent az érzéseikre hagyatkozva, a saját intuíciójukra támaszkodva közelítették meg a gyermeknevelést. Nem támaszkodtak külső forrásokra, sem az internetre, sem könyvekre, hanem a saját tapasztalataik és érzéseik alapján formálták meg a családi életüket.