Trump a Közel-Keleten: hatalmas, százmilliárdos katonai megrendelések, valamint Gáza helyzete és a mesterséges intelligencia jövője is kulcsszerepet játszhat a minikörút során.
Donald Trump kedden Rijádban, Szaúd-Arábiában megkezdte négynapos közel-keleti turnéját, amely során három Öböl-monarchiát látogat meg. A Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és Katar között folyó versengés a lenyűgöző pompával és látványos üzleti ajánlatokkal arra irányul, hogy elnyerjék az amerikai elnök kedvességét. Az események során a monarchiák mindent megtesznek, hogy lenyűgözzék Trumpot, aki körül minden a csillogásról és a grandiózusságról szól.
Az amerikai elnök különgépe kedden délelőtt landolt Rijádban. Trump levendulaszín szőnyegen vonulhatott be a királyi palotába, ahol vendéglátója, az országot apja helyett már 10 éve ténylegesen irányító Mohamed bin Szalmán trónörökös fogadta. A BBC tudósítása szerint a két vezető egy órán keresztül rázott kezet a küldöttségek tagjaival.
Trumpot az úton Marco Rubio külügyminiszter, Pete Hegseth védelmi miniszter, Howard Lutnick kereskedelmi miniszter és Chris Wright energiaügyi miniszter kísérte. A látogatás üzleti fókuszát jól tükrözi, hogy a kormánytagok mellett az amerikai delegációban ott van Trump politikai szövetségese, Elon Musk, a Tesla vezérigazgatója, aki a kormányzati költségcsökkentés szószólójaként is ismert. Emellett a delegáció tagjai között szerepelnek az OpenAI, az Nvidia, a Boeing és a Google vezetői is, továbbá az IBM és az Amazon is jelentős képviselettel bír.
A programot megkavarhatja, hogy ha csütörtökön létrejön a Vlagyimir Putyin és Volodimir Zelenszkij közti isztambuli találkozó, akkor arra Trump is elutazik. Egyelőre azonban Putyin nem jelezte, hogy elmegy-e Isztambulba, ahol Zelenszkij viszont csak személyesen az orosz elnökkel találkozna.
A közel-keleti minikörút Donald Trump második hivatalos külföldi útja volt, amely 2025. január 20-án vette kezdetét, miután elnökként hivatalba lépett. Az elnök április végén Rómába látogatott, ám ez az út nem volt előre megtervezve, hiszen Ferenc pápa temetésén való részvétel miatt indult. Érdekes módon Trump első ciklusának első külföldi látogatása is Szaúd-Arábiába vezetett, ahol részt vett az Iszlám Együttműködési Szervezet 54 állam- és kormányfőjének találkozóján.
Ugyan a három arab ország eltérő helyzetben van és eltérő prioritásokkal, törekvésekkel rendelkezik, kínálatukban vannak közös elemek.
Egyrészt közvetítői szerepet játszanak a globális konfliktusok rendezésében; Szaúd-Arábia például több tárgyalásnak is otthont adott az orosz-ukrán tűzszünet kapcsán, míg az Egyesült Arab Emírségek számos orosz-ukrán fogolycserét koordinált. Katar pedig közvetítőként lépett fel a Hamásszal folytatott egyeztetések során. Másrészt óriási üzleti megállapodások megkötésére törekednek a Trump-adminisztrációval, és ezen megállapodásoktól nem csupán anyagi előnyöket várnak.
Szaúd-Arábia ambiciózus terveket dédelget a biztonsági garanciák írásbeli rögzítésére; a megállapodás körvonalai gyakorlatilag már 2024 végére elkészültek, de Rijád ragaszkodik ahhoz, hogy az Egyesült Államok közvetítsen Izrael és a palesztin államiság elismerése között (amit Izrael határozottan elutasít). Ezen a ponton azonban a tárgyalások megakadtak, és Rijád most egy lenyűgöző, 100 milliárd dolláros (több mint 36 ezer milliárd forint) fegyvervásárlással kívánja újraéleszteni a folyamatot.
A világ második legnagyobb olajkitermelője, Szaúd-Arábia, a jövőbeni energiaellátásának sokszínűsítésére törekszik, és az Egyesült Államokkal együttműködve atomerőművek építése mellett döntene. Ugyanakkor több izraeli és amerikai vezető számára aggasztó, hogy Szaúd-Arábia urándúsító kapacitásokat kíván kiépíteni. Ezzel együtt a szaúdi atomprogram potenciálisan milliárdokat hozhatna az amerikai vállalatok számára. Továbbá, különböző megállapodások is a napirenden szerepelnek; Trump szerint ezek összértéke akár 1000 milliárd dollárt is elérhet, míg Rijád becslése szerint négy éven belül 600 milliárd dollárra rúghat. Az olajár kérdése azonban sokkal érzékenyebb téma: míg Trump az alacsony árakat preferálja, Szaúd-Arábia, amely gazdasági életének alapját az olajexport adja, a magasabb árakat szeretné látni.
Az Öböl-országok közül az Egyesült Arab Emírségek a leginnovatívabbnak tekinthető, és most a mesterséges intelligencia területén látja a legígéretesebb üzleti lehetőségeket. Az ország márciusban bejelentette ambiciózus terveit, miszerint a következő 10 év során 1400 milliárd dollárt kíván befektetni a szektorba. E befektetések célja a kutatás-fejlesztés, a félvezetőgyártás, valamint az MI működéséhez szükséges hatalmas energiaellátás biztosítása.
Az Egyesült Arab Emírségek ambiciózus célja, hogy 2031-re a világ vezető mesterséges intelligencia hatalmává váljon. E cél eléréséhez azonban elengedhetetlen, hogy hozzáférjenek a legújabb amerikai mikrocsipekhez. A Biden-adminisztráció által bevezetett szabályozás következtében az Emírségek a korlátozott exportálás alá eső országok listájára került, ami megnehezítette az innovatív technológiák beszerzését. Ennek ellenére a Trump-kormányzatnál folytatott sikeres lobbizás eredményeként lehetőség nyílt a korlátozások mérséklésére, így közelebb kerülhetnek a kitűzött céljaik megvalósításához.
Katar számára a leglényegesebb biztonsági garanciát az adja, hogy az Egyesült Államok legnagyobb közel-keleti légibázisa az al-Udeid területén helyezkedik el. Doha 1992 óta számos védelmi megállapodást kötött az amerikai kormánnyal, ezzel is megerősítve stratégiai együttműködését. Az ország, amely jelentős földgázkészletekkel bír, diplomáciai kapcsolatait kihasználva próbálja meg elérni, hogy az Egyesült Államok számára nélkülözhetetlenné váljon. A "diplomáciai kapcsolatok" kifejezés mögött rejlő valóság az, hogy Katar különböző terrorista és gerilla csoportokkal, mint például a tálibokkal, a Hamásszal és a Szíriában domináló Tahrír as-Sámmal tart fenn kapcsolatrendszert. E kapcsolatainak köszönhetően képes befolyásolni e szervezetek vezetését, és adott helyzetben nyomást gyakorolni rájuk.
Katar újabb diplomáciai lépésekkel próbálhatja elérni, hogy az Egyesült Államok feloldja a Szíria ellen bevezetett szankciókat, amelyek a megbuktatott Aszad-rezsimet célozzák. Egy ilyen döntés lehetőséget adna Szíria számára, hogy újra részese legyen a globális pénzügyi, informatikai és gazdasági rendszernek, ami elősegítheti az ország újjáépítését és a külföldi befektetések beáramlását. Katar, amely már eddig is jelentős lobbitevékenységet folytatott az Egyesült Államokban, nem habozott kreatív megoldásokat keresni Trump elnök meggyőzésére: egy 400 millió dolláros értékű Boeing 747-8-as különgép felajánlásával próbálta megerősíteni a kapcsolatokat, amely a jelenlegi Air Force One helyettesítésére szolgálna.
Izrael nem volt jelen, míg a Hamász egy túszt ajándékozott.
Diplomáciai körökben komoly fejtörést okozott, hogy Trump programjából kimaradt az izraeli látogatás. Izrael nem csupán az Egyesült Államok legmegbízhatóbb közel-keleti szövetségese, hanem a zsidó állam mindkét nagy politikai pártban jelentős támogatottságnak örvend. A Republikánus Párt és Donald Trump különösen kedvezően viszonyul Benjámin Netanjahu jelenlegi palesztinellenes politikájához.
Trump elsősorban a könnyen elérhető, látványos gazdasági eredmények fényében szeretne érvényesülni, és kerüli, hogy a bonyolult, véres és nyomasztó gázai konfliktus árnyékában tűnjön fel. A Trump-kormányzat nyilvánosan határozottan kiáll Izrael háborús stratégiája mellett, azonban a háttérben feszültséget érez Netanjahu irányába, különösen a januárban Trump első diplomáciai sikerének számító gázai tűzszünet március közepi kudarcának következményeként.
Trump látogatása ennek ellenére komoly hatással bírhat a gázai konfliktus alakulására. A Hamász hétfőn, Izraelt megkerülve, szabadon engedte az utolsó amerikai állampolgársággal rendelkező túszát. Izrael most abban bízik, hogy a Dohába utazó Steve Witkoff, a közel-keleti megbízott, valamint Adam Boehler, aki a túsztárgyalásokért felelős, sikerrel járnak az 58 gázai túsz elengedésének előmozdításában. Hírszerzési források szerint azonban már csupán 24-en maradtak életben közülük.
Ezeken a tárgyalásokon a háború folytatása múlik. Az izraeli kormány ugyanis május elején arról döntött, hogy új fokozatra kapcsol a gázai háborúban: megszállja a Gázai övezetet, a kétmilliós palesztin lakosságot pedig egy keskeny zónába küldené. A stratégiai cél az, hogy Izrael Gáza teljes felforgatásával kigyomlálja a Hamászt bázisairól, rejtekhelyeiről, és a terrorszervezetnek ne legyen más választása, mint a megmaradt túszok szabadon bocsátása.
Izraeli ellenzéki csoportok úgy látják, hogy a mostani, eddigi legszélesebb körű hadművelet következtében a túszok túlélési esélyei drámaian csökkenhetnek. Katonai elemzők figyelmeztetnek arra, hogy Izrael hosszú időre, akár évekre is megszállás alatt tarthatja katonái tízezreit, ami komoly következményekkel járhat a régió stabilitására nézve.
Az offenzíva megvalósításához több tízezer tartalékost aktiváltak, és az előkészületek már teljes gőzzel zajlanak. A kormány azonban úgy döntött, hogy a műveletek megkezdését Trump közel-keleti látogatásának eredményei határozzák meg: ha a túszok szabadon bocsátásával kapcsolatos tárgyalások nem hoznak áttörő eredményt, akkor a támadás elindítása elkerülhetetlenné válik.
Trump korábban a Gázai övezet jövőjéről beszélt, jelezve, hogy az Egyesült Államok szándékában állna ezt a területet kezelésbe venni. A terv szerint a régióból egyfajta "közel-keleti riviérát" alakítanának ki, eltüntetve a meglévő épületeket, miközben a 1,8 milliós palesztin lakosság jelentős részét Jordániába vagy Egyiptomba telepítenék. Ezt a javaslatot azonban nemcsak a palesztinok, hanem a szomszédos országok is elutasították. Információk szerint amerikai és izraeli diplomaták olyan helyszínek, mint Szíria, Szudán, Szomália és Szomáliföld, befogadására próbálták meggyőzni a kitelepítettek számára.
