Trump oktatásiminiszter-jelöltje hirtelen felpattant a kerekesszékéből, és meglepő módon egy határozott rúgással tarkón találta férjét.
A múlt héten Donald Trump bejelentette leendő oktatási miniszterét, aki a minisztérium leépítéséért felel majd. Érdekesség, hogy a miniszter éppen most tette közzé, hogy 58 évnyi házasság után elválik férjétől, aki a hírek szerint feketeöves szexuális ragadozó. Linda McMahon, aki Trump egyik legmegbízhatóbb szövetségesének számít, szakmai tapasztalata mellett sokan a férjével közösen kialakított pankrációs birodalmáról ismerik, amelyben Trump is aktívan részt vett. Ez a birodalom képes volt felszámolni a valóság határait, akárcsak az Egyesült Államok régi-új elnöke, aki gyakran játszik a tények és fikció határvonalán.
Linda McMahon, születési nevén Linda Edwards, mindössze 13 éves volt, amikor megismerkedett Vince McMahon-nal, akivel 17 évesen, 1966-ban kötötte össze az életét. A házaspár 1980-ban közösen megalapította azt a pankrációs céget, amely néhány éven belül dominálni kezdte a piacot, és mára már 6,8 milliárd dollár értéket képvisel. A vállalat, amely ma WWE néven ismert (World Wrestling Entertainment), forradalmasította a "profi birkózás" fogalmát, bemutatva a világnak a szórakoztatóipar e különleges formáját. Bár a WWE arca mindig is Vince McMahon volt, Linda fontos szerepet játszott a cég sikerének előmozdításában 1980 és 2009 között, először a WWE elnökeként, majd vezérigazgatójaként tevékenykedett.
Érdeklődése a politika iránt később ébredt, de 2010-ben és 2012-ben is kudarcot vallott Connecticut állam szenátusi posztjáért folytatott harcában. Azonban kitartó törekvései végül gyümölcsözőnek bizonyultak: 2017-ben fontos szerepet kapott Donald Trump első kormányában, ahol a kisvállalkozások adminisztrációját irányította két éven át. Kinevezését valószínűleg befolyásolta, hogy a McMahon család mindig is Trump politikai törekvéseinek egyik legnagyobb támogatójaként lépett fel.
"Szupersztár volt" - fogalmazott Trump, amikor 2019-ben búcsút intett Linda McMahon-nak a kormányzati szerepvállalása után.
Valóban, hosszú ideje ismerem őt. Mindig éreztem, hogy tehetséges, de azt sosem gondoltam volna, hogy ennyire kiemelkedő.
Úgy tűnik, McMahon politikai pályafutásának csúcspontja még csak most következik, hiszen Trump a múlt héten bejelentette, hogy őt szeretné új kormánya oktatási miniszterének kinevezni. A 76 éves hölgy már eddig is "hihetetlen" teljesítménnyel járult hozzá a csapat munkájához, és új pozíciójában "fáradhatatlanul fog küzdeni" azért, hogy a szülők a lehető legjobb döntéseket hozhassák meg gyermekeik oktatásával kapcsolatban.
Trump és a McMahon család kapcsolata hosszú időre nyúlik vissza, egészen 1988-ig, amikor is a Trump Plaza adott otthont a pankráció egyik legnagyobb eseményének, a Wrestlemanianak. Ekkor Trump lelkesen pózolt a cég ikonikus izompacsirtáival, és már akkor is érezhető volt, hogy a két fél között különleges kapcsolat alakul ki. Az igazi fordulópont azonban 2007-ben következett be, amikor Trump az Apprentice című valóságshow sztárjaként megjelent. Ekkor már mélyen belemerült a pankráció világába, és Vince McMahon mellett láthatóan komoly rivalizálásba keveredett, amelyet A milliárdosok csatája néven emlegettek, így a két figura kapcsolata új dimenziókat nyert.
Magasabb vagyok tőled, a megjelenésem is figyelemfelkeltőbb, ráadásul úgy érzem, az erőm is felülmúl téged.
- hozta a mindannyiunkban ott élő kevély óvodás érvkészletét az Egyesült Államok későbbi elnöke, aki miután biztosra vette, hogy "szétrúgja a seggét" riválisának, kihívta McMahont egy meccsre a soron következő Wrestlemanián. Miután a kettőjüket képviselő bunyósok küzdelmében az ő embere kerekedett felül, McMahon kopaszra borotválásával koronázta meg diadalát, ez volt ugyanis a mérkőzés tétje.
Trump 2009-ben újra feltűnt a képernyőn, hogy egy újabb izgalmas történetben vegyen részt. Ezúttal sikerült megszereznie a WWE heti élő show-jának, a Monday Night Raw-nak a tulajdonjogát, majd McMahon segítségével kétszeres áron visszavásárolta azt. Az események előtt azonban, rövid ideig tartó főnöksége alatt, még kirúgott egy transzvesztita karaktert, ami nagy port kavart a rajongók körében.
Később se tagadta meg kötődését a pankrációhoz, 2013-ban beválasztották a WWE hírességek csarnokába, és viszonylag nagy visszhangot kapott, amikor a mostani kampányában a birkózólegenda, Hulk Hogan tartott mellette kortesbeszédet, ahogy más híres pankrátorok is hozzátették a magukét Trump kampányához. Ám talán még ennél is fontosabb volt a Republikánus Párt számára az a 6 millió dollár, amivel McMahonék támogatták a kampányt, összességében pedig már több tízmillióval tolták meg Trump politikai karrierjét.
A határok eltüntetése olyan folyamat, amely lehetővé teszi, hogy a különböző kultúrák és közösségek szabadon áramoljanak egymás között. Ez nem csupán fizikai határok megszüntetését jelenti, hanem a gondolkodásmódok, értékek és tapasztalatok cseréjét is. Az együttműködés és a megértés elősegítése érdekében fontos, hogy lebontsuk azokat a gátakat, amelyek elválasztanak minket egymástól. A határok felszámolása tehát egy új világ megteremtését célozza, ahol a sokszínűség erőforrásként szolgál, és a közös célok érdekében való együttműködés válik a normává.
Fedezzük fel együtt a McMahon család által életre hívott univerzumban rejlő titkokat, amelynek ismerete sokak véleménye szerint kulcsfontosságú lehet az amerikai társadalom, vagy legalábbis annak egy meghatározó szegmense megértéséhez.
A WWE irányítása során Linda McMahon a cég üzleti ügyeit kezelte, míg Vince McMahon a kreatív folyamatokért volt felelős, szigorú ellenőrzés alatt tartva a történetek alakulását, amelyek mindig a verekedések izgalmába torkolltak. Egyik legnagyobb újítása a valóság és a fikció határvonalának elmosása volt, hiszen a pankráció alapvetően a történetmesélés művészetéről szól. Bár mindenki tudja, hogy a dolog színházi jellegű, a tapasztalat azt mutatja, hogy a valós elemekkel átszőtt narratívákhoz a közönség sokkal könnyebben tud azonosulni.
Vince McMahon mesterien játszott a pankrátorok életének sorsfordító drámáival, legyen szó szerelmi kalandokról, hűtlenségekről, családi feszültségekről, vagy a fájdalmas sérüléseikről. A WWE-vel való konfliktusaik, akár a dollármilliós perek, mind-mind színpadra kerültek. Hétről hétre ügyesen manipulálta a történéseket, olyannyira, hogy a közönség néha már maga sem tudta, mi valóság és mi a kitaláció. Az események csűrése és csavarása révén a szórakoztatás és a dráma határvonalán egyensúlyozott, szemet gyönyörködtető, mégis zavarba ejtő módon.
A közönség mindig értékeli az autentikus élményeket. Néha pedig valóban megjelenik a valóság varázsa.
A Netflixen elérhető Mr. McMahon című dokumentumfilm sorozatban hallható a megjegyzés, amely kiemeli a róla szóló történet egyediségét.
Az előre megtervezett show és a valóság határvonalának elmosódása a pankráció történetének egyik legvitatottabb és legmegbotránkoztatóbb eseményével, a McMahon család számára korántsem dicsőséges The Montreal Screwjob néven elhíresült mérkőzéssel vette kezdetét 1997 novemberében. Ebben az időszakban a WWE világbajnoka, a kanadai Bret Hart, aki éppen távozott a cégtől, határozottan elutasította, hogy hazájában egy számára nem kedves ellenfélnek adja át a bajnoki övet. Vince McMahon, a WWE elnöke, látszólag beleegyezett egy Hart számára kedvezőbb forgatókönyvbe, de titokban összeesküvést szőtt Hart ellen. A gálán a bíró váratlanul leállította a meccset egy feladásos fogás közben, ami Hart vereségét és karrierjének szégyenletes végkimenetelét jelentette. Az élő adásban következő szürreális események sokkolták a közönséget: a feldühödött Hart a ring mellett álló McMahont arcon köpte, majd dühében a technikai berendezéseket is tönkretette, végül pedig a színfalak mögött még a főnökét is leütötte.
A montreáli események hatalmas hullámokat keltettek a wrestling világában, mind a szakmabeliek, mind a rajongók körében. A közvélemény egyértelműen Bret Hart ügyvédjévé vált, és éles kritikákat fogalmazott meg Vince McMahon ellen, aki eddig csupán a háttérből figyelte az eseményeket riporterként és műsorvezetőként. Ekkor azonban egy merész ötlet kezdett formálódni benne: miért ne alakíthatná át az ellenszenvet üzleti lehetőséggé? Így született meg Mr. McMahon karaktere, az arrogáns, zsarnoki főnök, aki nem csupán alkalmazottait alázza meg, hanem félelemben is tartja őket, és ezzel új színt hozott a wrestling világába.
Olyannyira beleélte magát a szerepébe, hogy ez a figura minden idők legmegvetettebb karakterévé vált a pankráció történetében.
Egyébként a későbbi elemzések alapján ez a változás képezte a kiindulópontját egy jelentős paradigmaváltásnak, amely lehetővé tette, hogy a WWE, amely ekkoriban a konkurens WCW árnyékában egyre inkább háttérbe szorult, sikeresen kilábaljon a válságból. McMahonék annyira dominálni tudtak a piacon, hogy végül a WCW-t is megszerezték.
A WWE világában egy új korszak köszöntött be, amely radikálisan eltért a régi, gyerekeknek szóló mesék világától, ahol a jó és a rossz harcát vívták a ring hősei. A szórakoztatóipar e szegmense levetette magáról az erkölcs és a jó ízlés korlátait, hogy helyet adjon a provokatív és sokszor megdöbbentő tartalmaknak. Az úgynevezett "attitűdérak" időszakában szinte bármi megtörténhetett a ringben és annak környékén – olyan elemek, amelyek ma már elfogadhatatlanok, de már akkor is sokak számára vitathatóak voltak. A pankrátorok közötti rivalizálás nemcsak fizikai megpróbáltatásokból állt, hanem olyan szélsőséges szituációkból is, mint a szimulált kasztrálási kísérletek, akasztások és vetélések. A női szereplők folyamatos szexualizálása, amely gyakran megalázó formákat öltött, csak egy aspektusa volt a jelenségnek. Például a melltartó- és bugymeccsek, ahol a győzelem kulcsa a másik fehérneműjének letépése volt, jól tükrözi, hogy milyen irányba haladt a WWE ebben az időszakban.
Az üzleti eredmények végül megerősítették McMahonék elképzeléseit, és a vállalati filozófia világosan kirajzolódott 1997 és 2002 között: minden lehetséges eszközt be kell vetni, ami kedvez az üzletmenetnek. Az üzlet szempontjából kulcsfontosságú, hogy a nézőkből érzelmeket váltsanak ki, méghozzá akár drámai módon, hiszen ez az, ami igazán növeli a népszerűséget és a profitot.
A szeretet egy gyönyörű érzés, amely képes összekötni embereket a világ minden táján. Mint egy lágy fuvallat, amely simogatja a lelket, megerősíti a kötelékeket és reményt ad a jövőre nézve. Az igazi szeretet nem csupán szavakban, hanem tettekben is megnyilvánul; egy ölelés, egy kedves szó, vagy egy figyelmes gesztus mind-mind megmutatja, hogy fontosak vagyunk egymás számára. A gyűlölet viszont sötét és romboló erő, amely képes megfertőzni a szíveket és elmét. Mint egy viharos tenger, amely mindent elpusztít az útjában, a gyűlölet elválaszt embereket, és haragot szül. Az indulatok felerősödése csak még inkább mélyíti a szakadékot, és gyakran elfeledkezünk arról, hogy a megértés és az empátia hídja segíthetne átlépni a különbségeken. Az undor egy különös, belső reakció, amely elárulja, milyen határokat állítunk fel magunkban. Mint egy védőpajzs, amely megóv minket a számunkra elfogadhatatlan dolgoktól, az undor néha megakadályozza, hogy megértsük a másik nézőpontját. Az életben sok olyan helyzet adódik, amikor az undor helyett a kíváncsiság és az elfogadás lenne a megfelelő válasz, hiszen így valóban megismerhetjük a világ sokszínűségét. E három érzés — szeretet, gyűlölet és undor — mélyen beágyazódik az emberi tapasztalatba, és mindegyikük tanít valamit rólunk, a kapcsolatainkról és a világról, amelyben élünk.
- ahogy azt Linda McMahon is kifejtette a már említett Netflix-sorozatban.
Mr. McMahon karakterének páratlan hatása révén nem sokkal később a házaspár gyermekei, Shane és Stephanie is felbukkantak a műsorban. Ők is a saját nevükön szerepeltek, ezzel még inkább elmosva a határokat a szórakoztatás és a család valódi élete között. A két rivalizáló örökös folyamatosan próbálkozott a cég, vagy éppen valamelyik műsor irányításának átvételével. Néha apjuknak akarták bizonyítani rátermettségüket, máskor pedig cselszövő módszerekkel próbálták őt hátrányos helyzetbe hozni. Eközben a valóságban is zajlott a családon belüli hatalomátadás, amely végül Stephanie férjének, a szintén neves pankrátornak, Paul Levesque-nek (Triple H) kedvezett, aki ma már a WWE vezérigazgatójaként irányítja a szervezetet.
Más kérdés, hogy amikor Stephanie - a valóságban - ellenállt apja azon ötletének, hogy egy fizetős közvetítés keretében rendezzék meg az esküvőjüket, pár nappal az esemény előtt az örömapa mérgében műsorra tűzött egy meccset önzéssel vádolt lánya ellen, ahol egyebek mellett egy vascsővel fojtogatta őt.
"Soha nem figyeltél rám! Semmi sem volt elég jó ahhoz, amit tettem! Csak arra vágytam, hogy büszke legyél rám, de most már világosan látom, hogy ez soha nem fog bekövetkezni, mert mindig csak a saját dolgaiddal foglalkoztál, apa" - zokogta Shane a műsor során, miközben felidézte sérelmeit. Ő, aki pankrátorként az iparág legkockázatosabb kaszkadőrmutatványait vállalta, mindezt azért tette, hogy elnyerje apja elismerését. Azonban mivel apja sohasem adott neki lehetőséget arra, hogy a cég irányításában megvalósítsa az elképzeléseit, végül úgy döntött, távozik a WWE menedzsmentjéből.
Linda McMahon hosszú ideig ellenállt annak a gondolatnak, hogy szerepeljen a műsorban, hiszen a kamerák előtt való megjelenés nem volt számára kényelmes. Azonban férje, a siker érdekében, ragaszkodott ahhoz, hogy ő is részt vegyen a McMahon család szappanoperájában, amely nemcsak a drámai eseményekről szólt, hanem arról is, hogy a négy családtag különböző szituációkban bántalmazza egymást. Így hát a saját fia és lánya is megkapta a lehetőséget, hogy "megtanítsák" a leendő oktatási minisztert a családi konfliktusok kemény valóságára.
Kérlek, add át anyádnak a következő üzenetet: Ha a válásra sor kerül, egy új Mrs. McMahon fog érkezni. Ő egy elbűvölő és vonzó nő lesz, aki teljes mértékben képes lesz megvalósítani a szexuális potenciálomat.
„Üvöltött Mr. McMahon egy alkalommal a műsorban, miközben zokogó lányára nézett, ami remekül szemlélteti, mennyire gátlástalanul használta a valóság elemeit a saját történeteihez. Linda McMahon számára nem csupán a képernyőn, hanem a való életben is meg kellett birkóznia a megcsalt feleség címkéjével; férje a Netflix sorozatában is kitért az állandóan fellelhető szexuális étvágyára, miközben már egy 2001-es Playboy-interjúban is beszélt különféle kalandjairól.”
A McMahon család legemlékezetesebb és egyben legbotrányosabb színpadi története egy olyan családi drámán alapul, amelyet a legtöbben inkább hajlamosak elhallgatni. Vince McMahon, a WWE irányítója, nem ismert határokat, amikor a fiatal és vonzó szeretőjével együtt folyamatosan megmérgezte feleségét, Lindát, aki kerekesszékbe kényszerült. Az aljasság határvonalát átlépve, Vince nem habozott szembesülni a felesége szenvedésével, miközben a szeretőjével bujálkodott a leszedált asszony szeme láttára. Egy másik emlékezetes pillanatban, Vince utasítására, az ifjú szerető kénytelen volt négykézláb ugrálni a ringben, mint egy kutya, hogy valahogy elnyerje főnöke bocsánatát. Sőt, még a ruháit is le kellett vetnie, hogy bizonyítsa alávetettségét. Ezen események csak egy csepp a sokkoló televíziós tartalmak tengerében, amelyek az ezredforduló környékén szórakoztatták a közönséget.
A 2001-es WrestleMania eseményei örökre bevésődtek a szórakoztatóipar történetébe, hiszen ekkor valósult meg az igazság katartikus pillanata. A McMahon család drámája csúcsra hágott, amikor Vince és Shane apa-fiú "utcai harca" a közönség izgatott zúgásától volt hangos. A váratlan fordulat akkor következett be, amikor Linda, aki hosszú ideje vegetatív állapotban volt, hirtelen felkelt, és a tömeg ujjongása közepette ágyékon rúgta a férjét, Vince-et. Shane, a fiatalabb generáció képviselője, végül diadalmaskodott a meccsben, miután a ringen átrepülve hatalmas erővel préselte össze a fémkukát apja mellkasán. Az este tehát nem csupán egy egyszerű birkózómeccs volt, hanem a családi ellentétek és a megbocsátás drámai kibontakozása is.
A határvonal gyakran elmosódik a valóság és a fikció világában, különösen ebben a szakmában. Előfordul, hogy a pankrátorok annyira azonosulnak a saját karakterükkel, hogy elveszítik a kapcsolatot saját identitásukkal. Ilyenkor az egyén és a szerep szinte eggyé olvad, és ez a folyamat sok kérdést vet fel. Magam is gyakran töprengek azon, hogy hol húzódik a határ: vajon a karakter az, aki vagyok, vagy az igazi énem? Talán valahol a kettő keveredik, és az egyik aspektus kissé eltúlzott, de hogy melyik, azt nehéz megmondani – fogalmazott Vince McMahon a dokusorozat végén. Noha más megnyilvánulásaiban próbálta távol tartani magát a ringbeli figurájától, a környezetében lévők szerint a valóság és a szerep közötti különbség valójában nem volt olyan éles.
A helyzetet tovább árnyalja, hogy McMahon jelenleg szövetségi büntetőeljárás keretein belül áll a cég jelenlegi és korábbi dolgozói ellen elkövetett szexuális visszaélések, bántalmazások és emberkereskedelem vádjai miatt. Ez nem az első alkalom, hogy hasonló ügyekkel kell szembenéznie: 2022-ben a pankráció történetének első női bírója, valamint két szoláriumban dolgozó nő is perre ment szexuális zaklatás és nemi erőszak vádjával. Ráadásul ugyanebben az évben egy belső vizsgálat során napvilágra került, hogy McMahon és egy másik vezető összesen 19,6 millió dollárt fizettek ki 2006 és 2022 között különféle szexuális visszaélésekre vonatkozó követelések rendezésére, anélkül, hogy ezt a cég felé elszámolták volna. McMahon korábban már lemondott a WWE-nél betöltött pozícióiról, azonban fél év elteltével visszatért. Most, a folyamatban lévő szövetségi nyomozás következtében azonban ismét távoznia kellett a cégtől.
Linda McMahon eddig igyekezett távol tartani magát a botrányos ügyektől, ám a legutóbbi fejlemények szerint férjével együtt őt is beperelték a WWE egykori ringsegédei. Az öt felperes azt állítja, hogy évtizedekkel ezelőtt, még tinédzserkorukban, három magas rangú WWE-alkalmazott szexuálisan zaklatta őket. Az állítások szerint McMahonék tudtak a történtekről, de nem léptek fel a helyzet ellen. Ezek a vádak már régóta keringenek a köztudatban, de eddig senkit sem vontak büntetőeljárás alá az ügy kapcsán, ellentétben a Vince McMahon ellen felhozott, egyértelmű és egyirányú vádakkal.
Linda McMahon a történések ellenére sem tette meg azt a lépést, hogy elhatárolódjon férjétől - mindaddig, amíg Trump be nem jelentette őt leendő oktatási miniszterének. Számos pletyka keringett arról, hogy a házaspár külön utakon él, de Linda ezt csak nemrégiben, az ügyvédjén keresztül erősítette meg, egy nappal Trump bejelentése után.
A miniszter, akinek a feladata, hogy véglegesen megszüntesse a saját minisztériumát.
Mivel mi az, ami különlegessé teszi őt az oktatási miniszteri szerephez?
Linda McMahon eredetileg tanári pályára készült, de végül a pankráció világában találta meg a hivatását, ahol minden energiáját és szenvedélyét beleadta. Pályafutása során körülbelül egy évet töltött a Connecticuti Oktatási Tanácsban, emellett több mint egy évtizeden át a Connecticuti Secret Heart Egyetem kuratóriumának tagjaként tevékenykedett. Az utóbbi időszakban pedig az American First Policy nevű konzervatív agytröszt vezetőjeként játszott kulcsszerepet abban, hogy megalapozza a következő Trump-adminisztrációt, különös figyelmet fordítva az oktatási politikákra. Mindezek ellenére nem lenne helyénvaló azt állítani, hogy oktatási szakemberként ismerték volna, hiszen pályafutása során inkább a pankráció és a politikai tanácsadás területén vált ismertté.
Ez természetesen nem feltétlenül hátrány Trump számára, hiszen egyik legfőbb kampányígérete az oktatási tárca felszámolása, amelyet Jimmy Carter alapított 1979-ben. A volt elnök úgy véli, hogy ez a minisztérium a mindennapi amerikai élet fölötti szükségtelen kormányzati kontroll szimbóluma, és egyben rossz befektetés az adófizetők számára. Trump állítása szerint az Egyesült Államok "háromszor annyi pénzt költ az oktatásra, mint bármely más ország", mégis az eredmények alapján "a legrosszabbak között" helyezkedünk el. Érdekes módon azonban a US News & World Report szerint az amerikai közoktatási rendszer a világ 12. legjobbjának számít.
Trump egy tavalyi videóüzenetében azt is állította, hogy az oktatási minisztériumban sok olyan ember dolgozik, akik "gyűlölik a gyerekeinket", emiatt gondolja azt, hogy államok sokkal jobban irányítanák az oktatásukat.
A Linda McMahon által vezetett American First Policy - több helyen a hírhedt Project 2025 terveivel is összecsengő - témáiból ugyancsak lehet következtetni arra, milyen irányt vesz majd az oktatáspolitika az országban: nagyobb kontrollt, több beleszólást adnának a szülőknek a gyerekek tanításában, több információt osztanának meg arról, hogy mi történik az osztálytermekben, és - ami különösen ismerősen csenghet - elutasítják, hogy a nemi identitás és egyéb "gendertémák" az oktatás részét képezzék.
Trump hivatalos elnökjelölti programjának kiemelkedő aspektusa, hogy a szülők számára biztosítani kívánja az "alapvető jogot" gyermekeik oktatásának felügyeletére. Ez magában foglalja annak lehetőségét is, hogy a szülők hozzáférhessenek a tanárok számára készített szakmai továbbképzési anyagokhoz. Emellett fontos, hogy a szülőket értesítsék arról, ha egy tanár vendéget hív az órára, vagy ha egy iskolai alkalmazott azon dolgozik, hogy megváltoztassa a gyermekük nevét vagy a nemi identitásával kapcsolatos gondolkodását.
Felszámoljuk a kormányzati oktatási rendszer problémáit, megakadályozzuk az adófizetők pénzének elpazarlását, és garantáljuk, hogy fiataljaink ne olyan tartalmakat kapjanak, amelyek a szülők véleménye szerint nem megfelelőek számukra.
Trump egy szeptemberi wisconsini demonstráción meghatározta a jövőbeli célokat és irányvonalakat.
A tervek szerint az állami hatáskörön kívüli feladatokat más minisztériumok között osztanák szét. Így például az iskolai jogok kezelése az igazságügyi minisztériumhoz kerülne, míg a diákhitelprogram a pénzügyminisztérium alá tartozna, a többi program pedig az egészségügyi és szociális minisztérium felelőssége lenne. Szakértők azonban figyelmeztetnek arra, hogy ezek a republikánus javaslatok a gyermekgondozáshoz való hozzáférést jelentősen korlátoznák a nagyvárosokon kívüli területeken, tovább súlyosbítva a kisgyermekes családok közötti egyenlőtlenségeket. Emellett a gyógypedagógiai rendszer működését is veszélyeztethetik, valamint a polgári jogok érvényesítését is hátráltathatják. A Washington Post információi szerint az oktatási minisztérium megszüntetéséhez jelentős republikánus többségre lenne szükség a szenátusban, ami jelenleg nem áll Trumpék rendelkezésére. Ennek érdekében néhány demokratát is meg kellene győzniük a tervük támogatásáról.
Hogy milyen szerepe lesz mindebben Linda McMahonnak, az egyelőre a jövő zenéje, lojalitása azonban megingathatatlannak tűnik, ami alighanem a legfontosabb szempont Trump HR-politikájában. És bármilyen őrültségeket kérne is tőle az elnök, azok biztosan a nyomába se érnek majd annak, ami a ringben megtörtént a McMahon családdal.
