Az élet sokkal színesebb és boldogabb, ha van mellettünk valaki, de a nukleáris háború küszöbén talán nem érdemes túlzásba vinni a dolgokat.
A világ ismét egy nukleáris fenyegetés árnyékában helyezkedik el, amelyet az orosz-ukrán konfliktus generál. Ez a feszültség nemcsak a harctereken, hanem a diplomáciai porondon is egyre inkább fokozódik. Az amerikai fegyverek ukrajnai bevetése és Vlagyimir Putyin nukleáris doktrínájának módosítása egyre inkább aggodalomra ad okot. Ennek következtében egyes országok polgári védelmi intézkedéseket dolgoznak ki, míg mások, optimista hozzáállással, inkább elkerülik vagy halogatják a tényleges felkészülést. Az emberi természet sajátos vonása, az elfogult optimizmus most különösen erőteljesen befolyásolhatja jövőképünket és azt, hogy mennyire vagyunk hajlandóak szembenézni a legrosszabb forgatókönyvekkel. De vajon az optimizmus valóban éltető erő, vagy csupán egy veszélyes illúzió?
Az orosz-ukrán konfliktus kitörése óta a világ minden tájáról fokozott figyelemmel kísérik a szomszédunkban zajló háború eseményeit. Egyre többször merül fel a kérdés, hogy a helyzet súlyosbodása esetén az orosz fél esetleg a nukleáris hadviselés drámai lépésére is hajlandó lehet, ha nem tudja elérni kitűzött céljait.
Ezért különösen aggasztó, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök november közepén jóváhagyta a frissített nukleáris doktrínát. E szerint Oroszország mérlegelheti a nukleáris fegyverek bevetését, amennyiben egy atomhatalom által támogatott hagyományos rakétatámadás éri. Az orosz nukleáris doktrína megváltoztatásának folyamata már hónapok óta zajlott, és Putyin aláírása arra a lépésre reagált, hogy a Joe Biden vezette amerikai kormány lehetővé tette Ukrajna számára, hogy nagy hatótávolságú rakétákat indítson Oroszország területére.
Természetesen, ez nem az első eset, amikor a világ szembesül egy nukleáris háború rémével. Gondoljunk csak az 1962-es kubai rakétaválságra, amikor az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti feszültség elérte a tetőfokát. Ekkor a krízis megoldásához egy titkos megállapodás vezetett: az Egyesült Államok visszavonta nukleáris rakétáit Törökországból, míg a Szovjetunió visszahúzta azokat Kubából. Bár a közvélemény a szovjetek megfutamodásaként értelmezte ezt a lépést, a valóságban mindkét fél engedményekre kényszerült.
A jelenlegi válság következményeként néhány, Oroszországhoz közel eső ország, mint például Svédország, Norvégia és Finnország, frissítette polgári védelmi protokolljait, és figyelmeztette a lakosságot az alapvető túlélési készletek beszerzésének fontosságára. Ilyen alapvető cikkek közé tartozik az ivóvíz, fertőtlenítőszerek, valamint elsősegély-készletek. Ezzel párhuzamosan Németország is hangsúlyozta az esetleges nukleáris fenyegetésre való felkészülés szükségességét. Más európai államok, mint például az Egyesült Királyság, azonban egyelőre nem tettek hasonló intézkedéseket.
Joggal merül fel a kérdés, hogy miért tapasztalható különbség az egyes országok aggodalmai között, míg mások viszonylag nyugodtabbnak tűnnek. A válasz részben az elfogult optimizmus jelenségében rejlik, amely arra a hajlamra utal, hogy az emberek hajlamosak alábecsülni a kedvezőtlen események bekövetkezésének valószínűségét, miközben a pozitív események esélyeit túlértékelik. Egy tanulmány szerint a nyugati országok lakóinak körülbelül 80 százaléka valamilyen formában érintett az elfogult optimizmusban - derül ki a The Conversation cikkéből. Ezen optimizmus formája azt eredményezi, hogy az emberek úgy vélik, saját házasságuk sokkal tartósabb lesz, mint másoké, vagy hogy ők egyedül megússzák az éghajlatváltozás következményeit, míg másokat, esetleg a jövő generációkat érintenek a káros hatások.
Az elfogult optimizmus különösen hangsúlyos a nyugati kultúrákban. Steven Heine és Darrin Lehman, a Brit Columbiai Egyetem szakértői például arra a megállapításra jutottak, hogy a kanadaiak optimista nézőpontja sokkal eltúlzottabb, mint a japánoké. Hasonló tendenciákat mutattak ki más kutatások is, amikor az amerikai és japán fiatalok hozzáállását hasonlították össze. Egy amerikai-orosz diákok körében végzett tanulmány rámutatott, hogy az amerikai fiatalok sokkal derűlátóbban tekintenek a jövőjükre, és lényegesen kevesebb aggodalommal viseltetnek a globális problémák iránt, mint orosz kortársaik.
Az elfogult optimizmus megjelenése részben abból fakad, hogy az emberek hajlamosak elkerülni a negatív híreket és képeket, így próbálják megőrizni pozitív lelkiállapotukat. Az optimisták agya a negatív információkat eltérő módon dolgozza fel: a funkcionális mágneses rezonancia képalkotás (fMRI) vizsgálatok azt mutatják, hogy ezek az információk az agy frontális lebenyének bizonyos területein csökkent aktivitást váltanak ki. Ez arra utal, hogy az optimisták hajlamosak a nehézségeket és kihívásokat kevesebb agyi erőfeszítéssel kezelni, ami hozzájárulhat a derűsebb világlátásukhoz.
Mindez azonban nem feltétlenül rossz dolog. Az optimizmusnak bizonyítottan pozitív hatásai is vannak. Az optimisták hosszabb ideig élnek, kisebb eséllyel halnak meg szívrohamban, és jobb esélyekkel néznek szembe a rák diagnózisa után. Az optimizmus csökkenti a stresszt és szorongást, ami javítja az immunrendszer működését. Az optimista hozzáállás továbbá önbeteljesítő jóslattá válhat, mivel arra ösztönöz, hogy aktívabban dolgozzunk a pozitív jövőért - így egy esetleges atomháború esetén a túlélésért is.
Ugyanakkor az optimizmusnak nemcsak pozitív, hanem árnyoldalai is léteznek. Barbara Ehrenreich, amerikai író és aktivista, a "Smile or Die" című művében arra hívja fel a figyelmet, hogy az állandó pozitív gondolkodás mögött gyakran rejtőznek sötétebb aspektusok. A könyvében kifejti, hogy az optimizmus néha elnyomja a valóságos érzéseket és problémákat, így az emberek hajlamosak figyelmen kívül hagyni a nehézségeket, ami végső soron káros hatással lehet a mentális egészségre.
Egy figyelemre méltó példa a 2008-as gazdasági válság, amelyre az amerikai lakosság jelentős része nem volt felkészülve, mivel sokan képtelenek voltak a legrosszabb forgatókönyveket elképzelni. Ha pedig egy globális konfliktusra gondolunk, könnyen belátható, hogy a túlzott optimizmus következményei még súlyosabbak lehetnek. Az ilyen helyzetekben a realitás figyelmen kívül hagyása komoly következményekkel járhat, és érdemes észben tartani, hogy a pesszimista előrejelzések néha éppen annyira fontosak, mint a legfényesebb jövőképek.
Az optimizmus egyik legnagyobb csapdája, hogy az emberek hajlamosak figyelmen kívül hagyni a figyelmeztető jeleket, ezzel pedig felkészületlenek maradhatnak a legrosszabb forgatókönyvekre. Ez a jelenség nem csupán egyéni szinten, hanem globális szinten is komoly következményekkel járhat. Míg egyes szakértők azt állítják, hogy Putyin csupán blöfföl, és nem szándékozik nukleáris fegyvereket bevetni, az ilyen feszültségekkel teli helyzetekben a felkészülés létfontosságú a túlélés szempontjából. Az óvatosság és a realitásérzék megőrzése kulcsfontosságú lehet a jövőbeli válságok elkerülésében.
Az optimizmus kétségkívül életmentő erő lehet, de csak abban az esetben, ha nem zavarja meg a valóság helyes érzékelését. Az elfogult, egyoldalú optimizmus helyett a kiegyensúlyozott nézőpont az, ami valóban irányt mutathat, és segíthet felkészülni a modern világ esetleges válságaira. A kihívás csupán annyi, hogy miként találjuk meg ezt az arany középutat, amely lehetővé teszi, hogy reálisan lássuk a helyzetet, mégis megtartsuk a reményünket.
