Egy volt izraeli hírszerzési vezető kifejtette, hogy az iráni atomprogram elleni fellépés most vált sürgetővé.

Kifejtette, hogy miért éppen most robbant ki a konfliktus, és milyen irányban folytatódhat a jövőben. Emellett arról is beszélt, hogyan reagálhatnak a környező országok a kialakult helyzetre. Azonban azt is hangsúlyozta, hogy a végkimenetel tekintetében ő sem tud biztosat mondani.

Egy biztonságpolitikával is foglalkozó nemzetközi fórumot nem érhet váratlanul semmilyen krízishelyzet, így a GLOBSEC-en is még aznap rögtönözni tudtak egy panelbeszélgetést arról, hogy Izrael csütörtökre virradóra megtámadta Iránt.

A konferencián jelen volt Ámosz Jadlin, nyugalmazott vezérőrnagy, aki korábban az izraeli katonai hírszerzés, az Aman vezetőjeként szolgált, valamint az izraeli hadsereg washingtoni katonai attaséjaként is tevékenykedett. E találkozón John R. Allen tábornok, az Egyesült Államok afganisztáni haderőinek egykori parancsnoka osztotta meg gondolatait Jadlinnal.

Ezek alapján nem meglepő, hogy nem a mérsékeltebb, óvatosabb megközelítés híve, viszont elég sokat elárult az izraeli hadvezetés gondolkodásáról.

Jadlin említést tett az Osirak elleni műveletre, amelynek során megszületett a Begin-doktrína. Ez a külpolitikai irányelv azt rögzíti, hogy Izrael preventív katonai csapásokkal igyekszik megakadályozni, hogy ellenséges államok nukleáris fegyverekhez jussanak. Menachem Begin miniszterelnök 1981-ben hirdette meg ezt a stratégiát, és a legutóbbi támadás már a harmadik eset, amikor Izrael ezt az elvet alkalmazta, előzőleg az iraki és szíriai műveletek során.

Bár az iráni nukleáris létesítmények elleni csapás lehetősége régóta napirenden van, a mostani események egyértelműen 2023. október 7-ére vezethetők vissza, mondta Jadlin, aki "hírszerzési, műveleti és vezetési kudarcnak" nevezte a Hamász terrortámadását.

Szerinte az is kudarcnak számít, hogy Izrael hosszú hónapokig tartó háborúba keveredett, amit az első szakaszának nevezett a tavaly nyári események után. Az izraeli katonai doktrina ugyanis a gyors és rövid lefolyású konfliktusokra van kihegyezve. Állítása szerint Izrael akkor tudta visszaszerezni a kezdeményezést, amikor döntő csapást mért a Hezbollahra. Viszont az Irán elleni támadás sokkal jelentősebb eredmény, hiszen ez esetben 1500-2000 kilométer távolságban lévő célpontokról van szó.

Irán a különböző proxy milíciák révén több irányból is képes volt Izrael ellen irányítani támadásait, ezért számára nyilvánvalóvá vált, hogy a Közel-Kelet konfliktusainak igazi forrása Irán.

Az iráni nép intelligenciája és kifinomultsága figyelemre méltó, hiszen a tudásuk és tapasztalatuk gazdag tárházára támaszkodnak. A nukleáris programjuk pedig valóban lenyűgöző, hiszen nem csupán egyetlen reaktort hoztak létre, hanem egy sokszínű nukleáris létesítmény-hálózatot alakítottak ki, amely az egész ország területén eloszlik. A múlt eseményeiből, mint például 1981-ből vagy 2007-ből, valamint Kadhafi példájából tanultak, és ezeket a tapasztalatokat felhasználva építkeznek a jövőjük érdekében.

„A támadások rendkívül eredményesnek bizonyultak” – mondta Jadlin, hozzátéve, hogy a folyamat teljes felszámolása időbe telik. Kiemelte, hogy a műveletek nem csupán a nukleáris programra összpontosítottak, hanem célba vették az iráni hadvezetés felszámolását is. A korábbi hasonló akcióktól eltérően azonban Irak és Szíria most nem reagált, míg Irán már tizenöt éve készül a lehetséges konfliktusokra, és hatalmas rakétakészleteket halmozott fel. Bár várható, hogy válaszlépésre készülnek, a csütörtöki támadások következtében a csapásmérő képességük is csökkent.

A perzsa állam óaz utóbbi években felgyorsította nukleáris programját, láthatóan ki akarta használni, hogy az Egyesült Államok figyelme egyre inkább a csendes-óceáni térségre és Tajvanra irányul, miközben az amerikaiakkal folytatott tárgyalásokkal időhúzásra játszott. Arról is beszélt, hogy szerinte Netanjahu zöld jelzést kapott Trumptól, akivel az izraeli miniszterelnök egy órával a támadások kezdete előtt beszélt telefonon.

Arról is beszélt, hogy 2010-ben merült fel először komolyabban egy Irán elleni támadás lehetősége, amikor még ő vezette a katonai hírszerzést, de akkor az izraeli haderő nem állt készen erre. Most viszont megfelelő volt az időzítés szerinte - talán most volt utoljára lehetősége Izraelnek arra, hogy lecsapjon az iráni atomprogramra.

A többi közel-keleti ország reakciójáról szólva négy táborra osztotta a térséget: az első Irán és szövetségesei, mely tábor mára erősen meggyengült; a második a pragmatikus arab országok csoportja (Szaúd-Arábia, Egyiptom, Arab Emírségek, Jordánia), akik többségükben már békét kötöttek Izraellel; a harmadik a "Muszlim testvériség", azaz Törökország, Katar és a Hamász, míg a negyedik a dzsihádista terrorszervezetek, mint az ISIS és az Al-Kaida.

Bár a pragmatikus arab országok hivatalosan elítélik a támadást, úgy vélem, titokban mégis örömmel töltik el az események alakulása.

- mondta Jadlin, hozzátéve, hogy ezeknek az országoknak Irán az ellensége is. Ami Törökországot illeti, ugyan a viszonya Izraellel nagyon nem baráti, de még mindig van diplomáciai kapcsolat, és Törökország a NATO tagja is. " Erdoğan ugyan komoly probléma, de senki sem él örökké, és az is biztos, hogy Törökország nem indít nukleáris programot azért, hogy megsemmisítse Izraelt" - mondta, hozzátéve, hogy Törökországnak is vannak konfliktusai Iránnal, például Szíriában, ezért szerinte a török elnök sem lesz szomorú az izraeli csapások miatt.

Jadlin aztán másnap is részt vett egy panelbeszélgetésen, akkor külön kitért rá, hogy nem rezsimváltást célozza az izraeli támadás, ugyanakkor beszélgetőpartnerei (egy brit diplomata, illetve egy emírségekbeli és egy szaúdi politológus) közül többen is kifejezték aggodalmaikat, amiért senki se tudhatja, hová fog kifutni a háború (erről egyébként ő se nagyon beszélt, legalábbis nem minden forgatókönyv számol gyors lezárással), és senki sem szeretne zavart a térségben.

A résztvevők egyetértenek abban, hogy Irán valóban komoly fenyegetést jelent a Közel-Kelet országaira nézve. Ugyanakkor a jelenlegi háborús helyzet is aggasztó, hiszen annak következményei beláthatatlanok. Anvar Gargas, az Egyesült Arab Emírségek korábbi külügyminisztere egy korábbi eszmecserében hangsúlyozta a kialakult helyzet súlyosságát: a háború saját logikával bír, és senki sem képes megjósolni a végkimenetelét, ami rendkívül veszélyes a régió számára.

Bár a panelbeszélgetés kezdetben a palesztin helyzetről szólt volna, érthetően az izraeli-iráni konfliktus került a fókuszba. Később azonban Gáza is terítékre került, ahol elmondta, hogy az izraeli hivatalos álláspont szerint a támadások láncolatát a Hamász indította el 2023. október 7-én, nem pedig Izrael. Ugyanakkor megosztotta véleményét is, miszerint többször is bírálta Netanjahu politikáját, amiért nem zárta le a gázai háborút már korábban, hónapokkal ezelőtt.

Szerinte a miniszterelnök politikai okokból nem akarja befejezni a háborút Gázában, mert a kormánya már elvesztette a választók bizalmát. Az Irán elleni háborúról ugyanakkor azt mondta, az nem politikai okokból indult, a kettőnek semmi köze egymáshoz. Végezetül azzal a közönségből kapott kérdéssel is egyetértett, hogy az izraeli demokrácia veszélyben van: